tag:blogger.com,1999:blog-39569565010767586052024-03-14T09:38:25.504-07:00RékaAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.comBlogger46125tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-85412731932638422182017-03-19T06:28:00.000-07:002017-03-19T08:43:06.571-07:00<br />
<div style="margin: 0px 0px 11px;">
<span lang="HU" style="margin: 0px;"><span style="font-family: "calibri";">Kétouban jelen
pillanatban 24 fok van és esik az eső. Megérkezett az esős évszak, ami hetekig
tartani fog, hűvös van és fáznak. Én is fázom, sőt szerintem mind a négyen
fázódunk még itthon eleget. Ma reggel úgy ébredtem, hogy a kötött kinti zokni
még rajtam volt. Néhány héttel ezelőtt ezt vártam, hogy fázhassak, na most már
csak azt tudom mondani magamnak, hogy ha bicikli kellett, akkor hajtsa kedves
Réka. Hajtom is, a család és a barátaim meleg szeretete minden hideget felülír,
nem is beszélve a fodrászról, a manikűrösről és egy jó arckezelésről. Vártam,
hogy a hiányérzetet is felülírja valami, azt a hiányt, amit Samu fekete szemei
közt hagytunk. Hiányzik, amit a 47 kicsi kéz produkált, az éles hangjuk, a
Szilveszter kacagása, Brian gödröcskéi, Sikirou látogatása, hiányzik az utca,
az a sok ember, a köszöntések, a szia Ríka, Krikka, Réékaa, Kikk és mindenféle
másik megnevezés, ami Réka próbált lenni. A madame, a bonsoir, még akkor is, ha
az este csupa szolidaritásból egy édes pincérlány franciul szolgált ki. </span></span><br />
<span lang="HU" style="margin: 0px;"><span style="font-family: "calibri";"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYtodn80pnpuPnMhhRR0CIfipqqTNWrhbJSdxhYTlV5PrepWbl3sTjZZnWl6yJ0yGc8uIEUQrYg4BL37pDy2TPz9WwfsZQzOmAI2uwErZsDkfTmuCRnRtm1B08DJ-4mllqD_5-LTSIqtDZ/s1600/P1250987.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYtodn80pnpuPnMhhRR0CIfipqqTNWrhbJSdxhYTlV5PrepWbl3sTjZZnWl6yJ0yGc8uIEUQrYg4BL37pDy2TPz9WwfsZQzOmAI2uwErZsDkfTmuCRnRtm1B08DJ-4mllqD_5-LTSIqtDZ/s320/P1250987.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<span lang="HU" style="margin: 0px;"><span style="font-family: "calibri";">Itthon
nagyon jó, itthon a legjobb, de amióta itthon vagyunk, folyton csak hajtunk,
sokszor azt sem tudom, hova csak megyünk előre. Minden rohanásom közt eszembe
jut Samu, például március 15-én, amikor Petőfit koszorúztam, akkor arra gondoltam,
hogy, ha Samu sírna és simán kiállnék a sorból és énekelném neki a maros-székit.
Amikor Bíborka hatalmas kék szemeibe nézek, olyan mintha Samut látnám, pedig a
két baba ég és föld, legalábbis bőrszín ügyileg. Valamikor a legelején bementem
az egy eurós boltba valami haj pakolást venni, az ajtóval szemben a lufik
százasával voltak csomagolva, szinte kicurikkoltam a boltból, láttam a sok
kicsi fekete kezet és fehér tenyeret, amint a lufi után nyúltak és, ami az
utolsó két hétben már elfogyott. Középiskolásoknak, 12 éveseknek, sőt még egy
negyedik osztályban is beszélünk Attilával Afrikáról, a mi Afrikánkról. És a
hallgatóságunk olyan kérdéseket tett fel, ami nagyon sok mindent elindított
bennem. Egy kisfiú azt kérdezte tőlem, hogy mennyire visszamaradottak?! Ha
akkor és ott körülnéztem az osztályban, láttam, hogy mindamellett, hogy az
osztályterem minden jóval fel van szerelve, világos, meleg, és, hogy minden
konnektorban még elosztó van, hogy minden gyerek tölthesse a már lemerült
telefonját, akkor megdöbbentem, hogy az én osztályomban még áram sem volt és,
hogy mennyire nem voltak a gyerekeimnek eszközei, nem volt színes tolltartó,
tízórais doboz és termós palack, az én gyermekeim valószínű, hogy projektort sem
láttak soha, nemhogy oktató rajzfilmet. Szóval igen, nagyon visszamaradottak.
Erre a kisfiú válasza az volt, hogy „igen ám de lelkikében lehet, ha nem olyan
ködösek, mint mi.” Azt hiszem rá is tapintott a lényegre, merthogy valóban nem
olyan ködösek, mint mi, nálunk sokkal egyszerűbbek és ez az egyszerűség is
hiányzik. </span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinZ0WfXPYAazISC5cxDTkaNgIOR9GiyoYUeglJsBKqqsGq_dTtsUl3jPQyGlMxKi0ANH8KLyB01yuYhoqdIoef49anZ9f03FopEVyjmSZQ75JccznkCHoh8Klo5E_kEt1LQe1g34VRHjKg/s1600/P1240886.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinZ0WfXPYAazISC5cxDTkaNgIOR9GiyoYUeglJsBKqqsGq_dTtsUl3jPQyGlMxKi0ANH8KLyB01yuYhoqdIoef49anZ9f03FopEVyjmSZQ75JccznkCHoh8Klo5E_kEt1LQe1g34VRHjKg/s320/P1240886.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div style="margin: 0px 0px 11px;">
<span lang="HU" style="margin: 0px;"><span style="font-family: "calibri";">Pénteken egy
gyönyörű szalagavatóra voltam hivatalos, nagykorúvá váltak a középiskolások.
Közel 70-en, akik </span><span style="font-family: "calibri";">hatalmas fehér
ruhákban járták a keringőt szintén csinos párjukkal. Mesébe illő volt és olyan,
amilyen Beninben soha nem lesz. Mi átvettük ezt a szokást nyugatról, ám nekik
sosem lesz lehetőségük átvenni, legalábbis nem a következő 200 évben. Nincs is
ezzel semmi baj, visszatekintve én nagyon büszke vagyok rájuk és meseszépnek
tartom őket is a felcsavart szoknyájukkal, a nagyon rövidre vágott vagy éppen
műhajukkal. Meseszép a fekete bőrük és fehér csillogó fogsoruk, minden a maga
egyszerűségében lett gyönyörű, csak mindent szívvel kell nézni. A bemutatóink
alatt azt a következtetést hoztam magamnak, sőt arra is kértem a gyerekeket,
hogy Afrikára és az ottani emberekre, mindig szívvel nézzenek, mindig szívvel próbálják
meg szemlélni a világot és a világ minden szépségét és minden romlottságát,
hogy aztán szívvel tudják gyarapítani a szépséget és szívvel tudjanak segíteni
a romlottság ellen. </span></span><br />
<span lang="HU" style="margin: 0px;"><span style="font-family: "calibri";"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAXDizL1-cE3KTPjaqsAhhm0SURIo5pedbVtCtd-u2au2s0R0AsvyarQMpWTO7sGm8TVbmqWov3XYYbogov-SEYsPuXhk2XhUsSdIso9oprVwXJsFAjKChgJSURTN5kmtMxnGnogbWg-he/s1600/DSC_0028.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAXDizL1-cE3KTPjaqsAhhm0SURIo5pedbVtCtd-u2au2s0R0AsvyarQMpWTO7sGm8TVbmqWov3XYYbogov-SEYsPuXhk2XhUsSdIso9oprVwXJsFAjKChgJSURTN5kmtMxnGnogbWg-he/s320/DSC_0028.JPG" width="320" /></a></div>
<span lang="HU" style="margin: 0px;"><span style="font-family: "calibri";"><br /></span></span></div>
<b></b><i></i><u></u><sub></sub><sup></sup><strike></strike>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-69154486632716042442017-03-01T11:11:00.000-08:002017-03-01T11:25:46.831-08:00<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Valaki épp elment
mellettünk és illata akár egy parfümös üveg, olyan volt nekem akár egy
ébresztőóra, ami azt mondja, ideje felkelni haza mész. Cotonuban a reptér
mellett ülünk, nem engednek be az épületbe csak indulás előtt 3 órával. Nem is
baj, ami azt illetti még jól is esik, olyan igazi kapucsinó érzés, amikor látom
jönni a fehéreket a fekete világból, fehéreket, akiket nem láttam már 6
hónapja, talán havonta egyszer egyet, na és persze önkéntes társaimat,
barátaimat, sőt azt hiszem ők már családom is kicsit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfZUtBCl2lNeuFt2TVPDSWgw68OutRvsbIQWxC8xg-aL8Y88ACkS1wBQSKRO455VfItNdXollx7z1VqJVt4VVlmeHmJlRpM0I4C3ZkpcKTGZRCPP4fvyKzafr337qCOKyK6dOCYS1ldP7F/s1600/IMG_8464.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfZUtBCl2lNeuFt2TVPDSWgw68OutRvsbIQWxC8xg-aL8Y88ACkS1wBQSKRO455VfItNdXollx7z1VqJVt4VVlmeHmJlRpM0I4C3ZkpcKTGZRCPP4fvyKzafr337qCOKyK6dOCYS1ldP7F/s320/IMG_8464.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Kerek 6 hónapot
töltöttünk Afrikában, a lányok 27 babát hoztak világra, 4 babától búcsút
vettek, számtalan embernek segítettek, adtak, kaptak és tanultak. Azt hiszem, ezt már mondtam is, hogy mi önkéntesnek jöttünk ide, hogy
adjunk, hogy segítsünk, de biztos, hogy sokkal többet kaptunk, kaptam, mint
adtunk vagy adni tudtam. <o:p></o:p></span><br />
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXTYGBNPCynvC9kzZipYmOUpnfCBt98FMh_CUQKirRAt0DI6-Oj_ZAtA5NyJkjB_bwoQUG-vKdq0gt0JWNtBgrdWlEqr-BgPUgo_RoOCM_uTQKzh63t3dXU0Zh2cUaY9ZrAK4KYYlchxkh/s1600/IMG_8686.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXTYGBNPCynvC9kzZipYmOUpnfCBt98FMh_CUQKirRAt0DI6-Oj_ZAtA5NyJkjB_bwoQUG-vKdq0gt0JWNtBgrdWlEqr-BgPUgo_RoOCM_uTQKzh63t3dXU0Zh2cUaY9ZrAK4KYYlchxkh/s320/IMG_8686.JPG" width="240" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Tegnap elbúcsúztam
a törpéktől, úgy mentem oda, hogy erős leszek, megköszönök mindent szépen,sok
sikert kívánok nekik és mosolyogva eljövök. Ám amikor a tanítónő elmondta, hogy
Réka nem jön többet, Dávid akiről már írtam, felállt. Mérgesen ránk szólt, hogy
nem és az ölömbe szaladt. Itt törött is a mécses, nem is a mécses hanem a
szívem. A szívem 47 darabba törött és még csak 11 óra volt. Énekeltek nekem, aztán átmentem
a másik osztályomhoz is, tőlük könnyebb volt egy kicsit elköszönni, de nem volt az sem könnyű.
Sőt azt hiszem még haragudtam is magamra, hogy miért nem csináltam valami
olyasmit, ami után nem kell kötődni senkihez. Délután Samutól is
elbúcsúztam, megnyugodtam. Megköszöntem a kötődést és a vele járó ajándékokat.
Úgy gondolom nem véletlenül találkozunk emberekkel, nem véletlenül szeretjük
meg őket és nem véletlenül fájlaljuk a hiányukat, még akkor is, ha egy 8
hónapos kisfiúról van szó. Samu hatalmas fekete szemei megmutatták a világ
egyik rejtett szépségét, hogy mennyi minden van egy tekintet mögött, mennyi
mindent igényel egy tekintet és még több dolgot ad, táplál, vidít, megnevettet,
aggodalmat okoz, majd 6 hónap után iszonyatosan nagy ürt hagy a szívünkbe . De igen, érte
megérte. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Az utcán haza
érve, mintha érezték volna a gyerekek, hogy ez egy más nap, természetesen
minden nap szaladtak, ha láttak minket, de tegnap szaladtak, öleltek és
elköszöntek. Afrikában pedig nem szokás az ölelgetés, a puszi, az érintés. De 6
hónap alatt megtanultuk a gyerekekkel ezt is, ölelni, puszilni, és szeretni egymást úgy ahogy
eddig még sosem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Este Brian szájon
puszilt, többször. Mindenki meglepődött. Brian nem puszilgat senkit. Azt mondta
anyukája, hogy nagy ajándékot kaptam. Persze ezt már tudtam, Bibi az utóbbi
hetekben mindenben a társam. Együtt alszunk, eszünk, sétálunk, voltunk iskolába.
Ő az a 2 éves kisfiú aki mára már kanállal eszi a rizst és, aki tegnap is és ma
is hűségesen segítette a csomagolásunkat és ő az a fiúcska, aki ma délben az
indulás előtt úgy kiborult, hogy jobbnak látta elaludni az ölemben.
Megkönnyítette a helyzetem, nem úgy mint Szilveszter, akitől játék közben
zokogva vettünk búcsút és, aki igazából nem is tudta mi történik, sosem
felejtem el a tekintetét, olyan sok kérdőjel volt benne. Alao sajnos ma este
érkezik Kétouba, elkerültük egymást, ISMÉT. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1P3tp4LS5ZuSKpgVtQ3HlMA6uSrqJqAF8NVMOJeQ3ycJvKaqDP3px1iL0S4E0qs5JJ25vc-H-wvEBaFDfnCZz278oTVBOui2gb6pYua5mb6e5gJIaX3U3g-TjyuZw-D0nDmeWY77NfFGb/s1600/16708601_10158223851680545_929773436722694376_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1P3tp4LS5ZuSKpgVtQ3HlMA6uSrqJqAF8NVMOJeQ3ycJvKaqDP3px1iL0S4E0qs5JJ25vc-H-wvEBaFDfnCZz278oTVBOui2gb6pYua5mb6e5gJIaX3U3g-TjyuZw-D0nDmeWY77NfFGb/s320/16708601_10158223851680545_929773436722694376_n.jpg" width="284" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Elköszöntem a bentlakóktól is,
Boris, aki karácsonykor táncolni tanított, tegnap sírva köszönt meg mindent,
főleg azt, hogy itt létünkkel megváltoztattuk az életét. Fiú létére, sőt férfi
létére nem szégyellte leírni, mi az amit érez és mi az amit kapott tőlünk. A
levele végében azt is leírta, hogy Afrikában az emberek nem ragaszkodnak
semmihez és senkihez, úgy mint mi. Mennek mindig tovább és tovább. Igyekeznek
túlélni mindent és nem sokat töprengeni. Arra kért, hogy sokat ne
szomorkodjunk, mert csodát hagyunk magunk után, idézem „votre amour” másféle
szeretetet. Mert ahol szeretnek, ott csoda történik. És mi szerettünk és
szerettek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1RJP6e5QQrNxhSBgFZtkehfvj98MHi2IIqnHukUSts6jk03d8NUZa62jsUqmVtN4dThbrMrdH1OJXd989_MNE0o06pSDS_4-IyMbx0i6pzjyW4WGqpjnH2RqI2ExF7yZFSO_WOpSOKuEE/s1600/17022070_10158222333020545_3944199874710049915_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1RJP6e5QQrNxhSBgFZtkehfvj98MHi2IIqnHukUSts6jk03d8NUZa62jsUqmVtN4dThbrMrdH1OJXd989_MNE0o06pSDS_4-IyMbx0i6pzjyW4WGqpjnH2RqI2ExF7yZFSO_WOpSOKuEE/s320/17022070_10158222333020545_3944199874710049915_n.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Szerencsére
estére úgy kifáradtam, hogy a többi barátaimtól búcsúzás előtt azt kértem, hogy
légyszi aludjunk csak 20 percet, így időm sem volt keseregni és Boris levelét
elemezni. <o:p></o:p></span><br />
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Lassan kialakult
egy hosszú sor a reptér előtt, tele fehér emberrel, indulunk Elefántcsontpartra, aztán haza
Európába. Mindannyiunk kicsi szíve ma délig százszor darabra esett, de már
egyben vagyunk. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Kedves édesanyánk,
érkezünk … <o:p></o:p></span><br />
<span lang="HU"><br /></span>
<span lang="HU"><br /></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-33750412253467484592017-02-22T09:29:00.003-08:002017-02-22T09:42:08.331-08:00<div class="MsoNormal">
Tegnap este m<span lang="HU">ár
eleve úgy feküdtem le, hogy ma nehéz napom lesz. Lévén, hogy holnaptól hétfőig
az iskolákban vakáció van és nekem az utolsó hetem, összesűrítettünk 3 órát két
külön iskolába, ráadásul a nap legmelegebb időszakaiban, délben és délután
3 órától. Jó kis séta mind a két iskola és, hogy még jobb legyen a napom, elvették
az áramot is, így fénymásolni sem tudtam a gyerekeknek szánt kifestős feladatlapot.
De utolsó alkalom, nem is háboroghattam, annál inkább próbáltam összeszedni a
gondolataimat, hogy mit mondok majd a gyerekeknek, a kicsiknek, hogy is tudok
tőlük elbúcsúzni, valószínűleg nem is értik majd meg, hogy mi az, hogy többet
nem jövök. Utolsó percig fogalmaztam magamban a mondandómat, aztán az utolsó
percben kitaláltam, hogy inkább még eljövök, csak elköszönni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJQ20QrCV7EPPDSyt8HpppIAQAIJyio4TiB_Ts47iDbpbAfzAWvd0Bx1ldn4BH4BM6Q6q2SPa5rgDdbTY4KRB2pyCeUHR0hCKn9akxqb0hIMduTJUwr3PfmWZN4te_cdcnDcyXhEveof5s/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJQ20QrCV7EPPDSyt8HpppIAQAIJyio4TiB_Ts47iDbpbAfzAWvd0Bx1ldn4BH4BM6Q6q2SPa5rgDdbTY4KRB2pyCeUHR0hCKn9akxqb0hIMduTJUwr3PfmWZN4te_cdcnDcyXhEveof5s/s320/2.jpg" width="320" /></a></div>
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
Eszembe
jutott az első alkalom, amikor nagyon féltek, vagy amikor több gyerek meglátott és
nem mozdultak a tanitó néni mellől, ha közeledtem sírtak. Eszembe jutott, hogy nem
tudták tartani a ceruzát, hogy amikor kiosztottam a zsírkrétát, nem tudták mit
kezdeni vele, eszembe jutott az is, hogy a nevem sem tudták megjegyezni, és bár
imádom őket első perctől, még is az elején reménytelennek tűnt a helyzet.</div>
<div class="MsoNormal">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2hBQpFJHI2KV1HM34mPrkpfECP8sm310KG12G_yYUsgNj2BgqwRa3gzWen1_lNCkngJhpwCFxs6Or8VsYmc9tp8mZGHbnIuOpMUevBs8yTjuwT0qOS0tgjtz6c4vJxTPg9VM2YyOlXd8s/s1600/4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2hBQpFJHI2KV1HM34mPrkpfECP8sm310KG12G_yYUsgNj2BgqwRa3gzWen1_lNCkngJhpwCFxs6Or8VsYmc9tp8mZGHbnIuOpMUevBs8yTjuwT0qOS0tgjtz6c4vJxTPg9VM2YyOlXd8s/s320/4.jpg" width="240" /></a></div>
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Ma már
tökéletesen tartják a ceruzát és nagyon szép karikákat rajzolnak, ha zsírkréta,
akkor tudják, hogy festés lesz és nagyrészük vonalakon belül marad. Vízfestéket
nem rég kezdtünk el használni, de legutóbb már úgy festettek, hogy a lap közepe
nem szakadt ki a sok víztől. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Tudnak angolul
számolni, az összes színt ismerik, köszönnek, bemutatkoznak, tudnak nagyra nőni
és kicsire gugolni, képesek táncolni, ugrani, tapsolni, dobolni, és számos
angol dalt énekelnek, amint a kezem tapsra áll. És, ami a legfontosabb, hogy
tudnak értelmet adni. Értelmet adnak az órának, a napnak, az iskolának és az
egész életünknek. Tudom, hogy fekete gyerekek egy elfelejtett afrikai országban
és annak is egy kicsi városában, azt is tudom, hogy bár minden joguk meg van az
élethez, a jóhoz, 95 százalékuk itt marad és az itteniek egyszerű életét éli
majd. És talán ez fáj a legjobban, hogy látom magam sétálni az utcán otthon
Keresztúron, látom magam fagyit enni, gyereket nevelni egy rendezett
környezetben, tiszta ruhában jönni menni, látom magam binztonságban és látom
őket a porban, rízst rízzsel enni, látom őket gyerekként dolgozni, szomjazni,
olykor éhezni a jobbért. Olyan kilátástalannak látom az életüket, és ez fáj a
legjobban. Bár az vigasztal, hogy akármit csinálnak vagy akármit csinálhatok,
nem biztos, hogy én boldogabb vagyok, leszek. Saját magukhoz képest lehetnek
boldogok és igazából csak ezt kívánom nekik. Legyenek boldogok, szeressenek és
szeressék őket, legalább annyira amennyire én szeretem őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcwp4DlxdLjeSbYfkHNKVReVyOEvRJi1PEFpUzfDnO5lRC3WP_ZqBrNuNNSfrnh2wFnF-h3knYSYYSf41MMiUcl_xqBrp9P1Fig3Gb7kvjyzUu7jbD4krnMZn9MmlkXCisqdZVaXPEfqcE/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcwp4DlxdLjeSbYfkHNKVReVyOEvRJi1PEFpUzfDnO5lRC3WP_ZqBrNuNNSfrnh2wFnF-h3knYSYYSf41MMiUcl_xqBrp9P1Fig3Gb7kvjyzUu7jbD4krnMZn9MmlkXCisqdZVaXPEfqcE/s320/1.jpg" width="320" /></a></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Ők az én
büszkeségeim, az én osztályom, az én gyermekeim, kedveseim és soha nem fogom
elfelejteni őket, örökre hálás leszek a fekete tekintetért, a kiváncsi
szempárért, a hálás szóért, a meleg érintésért és a sok szeretetért, amit tőlük
kaptam. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwwGXIDfToQ0bvQf9gca7-xt-rh2HEPM2zgeT6FlZDgu_4xvcCeQnHmu5aG1iElObLMbKJFgTH72xRVkcGf3VhfFXDlX9hn4OU7Kr33ylzbfTIi7vKN1mffsGR8eH7e2wAOM57Y2_gQjX-/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwwGXIDfToQ0bvQf9gca7-xt-rh2HEPM2zgeT6FlZDgu_4xvcCeQnHmu5aG1iElObLMbKJFgTH72xRVkcGf3VhfFXDlX9hn4OU7Kr33ylzbfTIi7vKN1mffsGR8eH7e2wAOM57Y2_gQjX-/s320/3.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Óra végén Attila
és én kaptunk egy gyönyörű afrikai ruhát, olyat, amilyet a tanítónéni is viselt. A
tanci fotóst hívott és készítettünk csoport képet, csakúgy, mint a délutáni
óráim után. Rettenetesen fáradtan ballagtam hazafelé, amikor eszembe jutott,
hogy talán ma Samut is láthatom. És igen, őt is elkaptam, sőt akkora szerencsém
volt, hogy anyukája azt mondta, vigyem csak haza, később érte jön. A legszebb
az egészben az volt, hogy az úton a háza fele, pár diákom elvette tőlem Samut,
aki legnagyobb örömömre nyöszörögve tartotta a hurkás kezét felém, tudatván, hogy
vissza szeretne jönni hozzám. Olyan büszke voltam, a kicsi kocka fejére, hoztam
is haza és folytattuk a babusgatást, még le is pisilt, de egyáltalán nem
zavart, úgy vagyok vele, hogy ha Keresztúrig kellene pelenka nélkül vigyem, úgy
is vinném, sőt vinném az egész iskolát és utcát. Igazából viszem is, ha egyéb
nem, bennem itt lesznek és akármikor elővehetem őket az emlékezetemből. <o:p></o:p></span><br />
<span lang="HU"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicOEoA_K7DzrIoizlHO87_drbzHC3crG-GmK_ODFlhWROEE44pzgzqbqj9zBn9uh3c9grGUaZSvjTz_MIL1ltIx1DcfVzg6GnGuBoHxIeG-1AbCBj41RBrfR_5cxEXES49esnTn7hvGEi9/s1600/5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicOEoA_K7DzrIoizlHO87_drbzHC3crG-GmK_ODFlhWROEE44pzgzqbqj9zBn9uh3c9grGUaZSvjTz_MIL1ltIx1DcfVzg6GnGuBoHxIeG-1AbCBj41RBrfR_5cxEXES49esnTn7hvGEi9/s320/5.jpg" width="320" /></a></div>
<span lang="HU"><br /></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-42460552017461661732017-02-18T01:33:00.005-08:002017-02-18T01:33:54.341-08:00<div class="MsoNormal">
A <span lang="HU">hét elején
meghívást kaptam egy magániskolába, azt hiszem már mondtam, hogy itt több a
magániskola, mint az állami és nem feltétlen azt jelenti, hogy luxus
körülmények között tanulhatnak a gyerekek, mint otthon, hanem csak annyit, hogy
esetleg kevesebb a gyerek, és jobban oda figyelnek a tanárok. De ez nem
szabályszerű. Én nagyon kíváncsi voltam, el is mentem és egy nagyon kedves
iskola fogadott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgne_HYtGfq9hA_R73XbaZxzUhJUQr3Q2P0YVmHtQVe4AquuDHZei5Te8zkL0ptkHmDJ7LpCvOnNOAiYKzufs06cLFHtgCbK_JOB55UV0qy2vbiXIJ-wc2VyuAg1Ks3Ra7CCDoWeuuDfXll/s1600/IMG_5440.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgne_HYtGfq9hA_R73XbaZxzUhJUQr3Q2P0YVmHtQVe4AquuDHZei5Te8zkL0ptkHmDJ7LpCvOnNOAiYKzufs06cLFHtgCbK_JOB55UV0qy2vbiXIJ-wc2VyuAg1Ks3Ra7CCDoWeuuDfXll/s320/IMG_5440.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Az iskola nyitott
falú, olyan mint egy fillegória, aminek három oldala van, az oldalai nádból és
pálmalevélből vannak építve körülbelül 1,5 méter magasságba, hogy a fény jól be
tudjon szűrődni. Az egész építmény nem több, mint 12 méter hosszú és 6 méter
széles. Mint egy jókora osztály otthon, igen ám, de hogy ez egy egész iskola,
három részre van osztva, természetesen a választások szintén nádból készültek,
magasabbra vannak húzva, hogy ne lehessen átlátni az egyik osztályból a
másikra, legalábbis ez lehetett a terv az építéskor, mára már sok a rés a nádas
között. Minden osztályrészben van két hatalmas parafa tábla, a falon rajzok,
szavak, táblázatok. Nagyon édes látvány, főleg, hogy az egész létesítmény
távol van a főúttól, a bozótos között. Gyönyörű, egy nagy mangó fa
árnyékolja, körülötte még több fa, bokor és fű. A levegő tökéletes, csend van és
nyugalom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjR16AhWD29uZaSyVeFWGrHFFxUpk6wTWIxJc5DxBEY4QGDKKFg4p6ZGW0Tauf0If-5AUe3S_QDQWY9DtZOfxzwtwzFmw__43jAAJLZ9i0pdm7e79eU8B_iYPWeZdB5elxnmHk3XkRh3OB1/s1600/IMG_5615.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjR16AhWD29uZaSyVeFWGrHFFxUpk6wTWIxJc5DxBEY4QGDKKFg4p6ZGW0Tauf0If-5AUe3S_QDQWY9DtZOfxzwtwzFmw__43jAAJLZ9i0pdm7e79eU8B_iYPWeZdB5elxnmHk3XkRh3OB1/s320/IMG_5615.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Balról az első
osztályban a legkisebbek vannak, 19-en, egy nagyon fiatal tanítónénivel, aki
olyan félénknek tűnik, ám amikor kinyitotta a száját, még én is megszeppentem.
Addig mondta a gyerekeknek az én szövegemet, amíg mindenki nem tudta. Énekelte
az énekeimet, tapsolt. Annyi élet van benne és olyan szenvedéllyel vezeti a
kicsiket, hogy bámulatos. Középen 21 gyerek van, egy számomra szígorúbbnak tűnő
tanítónénivel, aki első alkalommal sírásra csapott egy kislányt, ám ha éppen
nem verekszik, akkor jó hangulat van nála is. Ők már 8-9 éves gyerekek,
nyitottabbak, nem féltek annyira, mint a kicsik. Vízfestékkel festettünk az óra
végén, nagyon kreatívak voltak, nézték az ecset végét … kicsi víz, kicsi festék
és már is suhantak a kicsi kezek. Tegnap voltam a legnagyobbaknál, szenzációs
fogadtatásban volt részem. Ők már 10-11 éves gyerekek, 24-en vannak,
tanítóbácsijukkal közösen egy nagyon kedves angol koszontővel vártak, a
legnagyobb tisztelettel és örömmel. A falon itt már a sok papír mellett a bőr
darabokat is megtalálhatóak, a tanítóbácsi szerintem az egész iskolát
fegyelmezi, ő a tartása, a szigora ennek a nagyon kicsi intézménynek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZpc8fFfM8N5O4jDJDQxvxgcfonsXGZBnHreq0y8EFn-wrpP2UA4OkA83jkaG0Vj5RLG9jUoSyZ34-3_I14uGbHq2EHepri5WUN5-lxen9ZKm51VCVxpMSX4-yylGk_NQSIOqqRQBUjEEX/s1600/IMG_5443.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZpc8fFfM8N5O4jDJDQxvxgcfonsXGZBnHreq0y8EFn-wrpP2UA4OkA83jkaG0Vj5RLG9jUoSyZ34-3_I14uGbHq2EHepri5WUN5-lxen9ZKm51VCVxpMSX4-yylGk_NQSIOqqRQBUjEEX/s320/IMG_5443.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Azt gondolom el
lehet képzelni, hogy ezek a nádfalak mennyire hangszigetelőek. Annyira, hogy
amit hétfőn a kicsiknek tanítottam, azt a nagyok az épület másik végén, már rég
tudták. A tanárok is egymást túl kiabállják, sőt már én is hangosabban
beszéltem a szokásoknál, őszintén fel sem tűnt, sőt azt vettem észre, hogy
egyik a másikat nem zavarja, megszokták. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Mivel nem
beszélem a franciát és ők sem az angolt, ezért az óráimon a nem formális
oktatás sokkal inkább előbbre kerül,
mint otthon. Nagyon sok eszközre van szüksegem, játékra, ahhoz, hogy mindet
áttudjak adni. Rengeteget énekelünk, mozgunk. Nagyon sok énekre mozgást
találtunk ki, mondókák, parancsok, mindenikhez szükséges a testünk beszéde is.
Elmondani nem mindig tudom, vagy nem mindig tudják, ezért mutatom vagy
mutatják. A héten a varázslatot egy otthonról küldött kirakós okozta. Nem tudom
ki küldte, egy ikeás kis zsákban színes műanyag lapocskák, amiknek a sarkait
összelehet nyomni, így lehet belőle építeni. Még nekünk is volt a napköziben,
sőt még elsősöknél is láttam. Nos, minden gyereknek adtam egy darabot. A
feladat az volt, hogy építsünk egy repülőt, én mondok egy szint és akinél
megvan a szín az kihozza és épít. A gyerekek élvezték, hatalmas repülőt
építettünk, ami csak úgy szárnyalt egyik gyerektől a másikig. Ez a repülős
játék szerdán volt. A tegnapi órám után, az igazgató várt, megköszönte a
látogatásom, és elmondta, hogy ámultak a játékos tanuláson. Egy anyuka
elmesélte, hogy a fia egésznap arról beszélt, hogy az iskolába játszottak és
egy repűlővel tanulták meg a színeket. Az igazgató arra kért, hogy írjak neki
egy listát, segítsek a tanítóknak ilyen és ehhez hasonló feladatokat adni. Beszéltem
neki a nem formális oktatásról, hogy miért fontos és hasznos az, Antónia
könyveit odaadtam neki. Ámult rajta, számolni képekkel? Összeadás és színezés
együtt, matematikai társasjáték?! Meglepődőttségét és örömét nem tudta
leplezni, azonnal elvitt mindent, másolni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXld8YhblPnVzKY2CajAlhysVOq-db5kkd1vSbdV84R0sb18jK8tXqmx8HdobgoIadujjDfzqlJTBbwqQC9TpvY8pAzqv9LLDWvNIvPgF3RyfnPAMKiF_MlfWUQKfCsceDLNWXW_6P2pS6/s1600/IMG_5427.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXld8YhblPnVzKY2CajAlhysVOq-db5kkd1vSbdV84R0sb18jK8tXqmx8HdobgoIadujjDfzqlJTBbwqQC9TpvY8pAzqv9LLDWvNIvPgF3RyfnPAMKiF_MlfWUQKfCsceDLNWXW_6P2pS6/s320/IMG_5427.JPG" width="240" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Egy 50 - 80 fős
osztályban nehéz ilyen játékokat játszani, de számukra teljesen elérhető. Az
igazgató azt reméli, hogy ezekkel a játékokkal és feladatokkal több gyereket
vonz majd az iskolába, próbáltam súgalni, hogy jobb a kevesebb. Végezzenek minőségi munkát 20 gyerekkel,
mintsem üres és száraz anyag leadást 40 gyerekkel. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Én bizom benne, hogy valamit sikerült átadnunk nekik és igazán hiszem, hogy ezzel
elindult valami bennük. Mondtam, hogy fessenek, rajzoljanak, szemléltessenek,
játszanak és mozogjanak. Kétségkívül az érdeklődés megvan, mert amikor a kutyás
kifestőt a nagyoknál elővettem, mint a három tanító kért magának és kiszinezte
ott helyben, persze számukra az is idegen. A kutya feje lila lett, a teste sárga
és a farka zöld. Érdekes meglátás, de érhető. Nincsenek képes könyvek, online
játékok. Festenek, alkotnak, ahogy a képzeletük időnként megengedi. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhj7jE06d2ZEozUFrFxbybCGzjQb8jk-IwPRYawu_bKMZCdZyPNe_jQGtGoAmrZJJN-bLoDaB18ZDnhK8Ktanc7x5GeqQCXBYxRVpG7SRk8pSUt8LLKa1v8rJ-38v5HjAzKfSp4gNnsfi3m/s1600/IMG_5623.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhj7jE06d2ZEozUFrFxbybCGzjQb8jk-IwPRYawu_bKMZCdZyPNe_jQGtGoAmrZJJN-bLoDaB18ZDnhK8Ktanc7x5GeqQCXBYxRVpG7SRk8pSUt8LLKa1v8rJ-38v5HjAzKfSp4gNnsfi3m/s320/IMG_5623.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /><span lang="HU"></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<o:p></o:p>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-45031855147839026592017-02-15T23:54:00.004-08:002017-02-16T00:29:45.237-08:00<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: left;">
Miből lesz a cserebogár ... </div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Nem messze tőlünk lakik egy 5 éves kisfiú, gyönyörűen beszél franciául, akárhányszor találkozunk elmondja a nevét, és elénekli a francia ábécét. Tökéletesen vissza mondja, hogy székely vagyok, körösztúri. Imádjuk, Mesinek ő a kedvence az utcából. Tibóval csak az a baj, hogy szeleburdi és esze ágában sem volt körülnézni az úton, mielőtt átszalad. Természetesen egészen idáig, máig. Múlt héten kezdtük a tanulást, megálltunk az út szélén és jobbról - balról kémleltük az utat. Nagyon csípős francia tudásommal kérdeztem „Voiture? - oui, non?” Autó, motor? - Igen, nem? Közben erőteljesen forgattam a fejét a nyakánál fogva. Drága gyermek megértette, mint, ahogy azt is, hogy a ’non’-nál átmehet az úton. Ezt néhányszor eljátszottuk együtt, mondanom sem kell - látványos volt, amint egy fehér nő éppen egy fekete gyerek nyakát próbálja kicsavarni, de mindenki mosolygott rajta, ahogy én is ma, amikor láttam Tibót körülnézni az úton. Oké, mondtam magamban, ez is megvan, aztán a saját emkékezetemben kezdtem turkálni, kutatni, hogy mi volt még meg a hat hónap alatt. A hat hónap egy felnőtt életében nem tűnik soknak, de egy gyermek életében annál inkább.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZqnqRFxdyAIaZGhHcYbdd_qDaJxe7_q8bn9sxSO2zXbzrtIqIITDw3ejbekdsoZsS6rVkuK3QE2A2sDLzWyIsJTNNGFJq66SMZpc7xbOdFM4jelFoTmL1ntjIeTg2Nl4hgo38s1AWEfv6/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZqnqRFxdyAIaZGhHcYbdd_qDaJxe7_q8bn9sxSO2zXbzrtIqIITDw3ejbekdsoZsS6rVkuK3QE2A2sDLzWyIsJTNNGFJq66SMZpc7xbOdFM4jelFoTmL1ntjIeTg2Nl4hgo38s1AWEfv6/s320/1.jpg" width="320" /></a>A lányok és én is gyermekekkel vagyunk itt körülvéve. </div>
<div style="text-align: justify;">
És látjuk a változást, látjuk az első találkozás </div>
<div style="text-align: justify;">
és a mai találkozás közt a különbséget, a fejlődést. Azt hiszem mindannyiunk számára lettek kedvencek, kedvenc gyerekek, ez nem is titok. Clara baba Réka kedvenc csoki babája, amikor a babahordozós videónkat készítettük ismertük meg Adelint, férjét, Szilvesztert és Klarát. Klará akkor 1,5 hónapos volt, kicsike és törékeny. Nem lehetett vele jóformán semmit sem csinálni, nálam mindig sírt. Rékánál kapott vigaszt, ha az én ölemben kiborult. Réka babusgatta, puszilgatta, altatta, hátán hordozta, sőt már egyenesen megtisztelőnek tartotta, ha Clarus lepisili vagy esetleg le is kakilja. Örültek egymásnak mindig, na és persze ma is örülnek egymásnak, ám mára már Klarának 5 hurka van a testén, lehet, sőt kell gyámbászni, nagyon szépen elüldögél, sőt múlt héten kibújt 2 foga, ami azért is értékes nekünk, mert a mi ujjainkon csiszolgatta. Aztán ott van Szilveszter, akivel az elején csak halandzsa nyelven beszélgettem, ma már olyan szépen bólogat és mondikál franciául, hogy néha még el is szégyellem magam mellette. Mindemellett Szilveszter és unokatestvére Jasent nagyon szépen éneklik a „sétálunk, sétálunk” dalocskát, sőt ha nevén szólítom, magyarul vissza szól, hogy „tessék?”</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Alaót sajnos nagyon régen nem láttam, nincsenek a városban, viszont biztos vagyok benne, hogy nyulka legény lett belőle is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9NQzK3ZVfbI0CWdOR9eLE660xs5GVtqv9OJr46Ect84kQQFSo9IQHNHsL46_JwZ2A9TGEw6LxU7nuE4rHr6uStJUxVq2TKH993SbekA67p02VrbfTJ_LXi4q8Z1HtWgNp4iOtSVR9f-Rq/s1600/4.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9NQzK3ZVfbI0CWdOR9eLE660xs5GVtqv9OJr46Ect84kQQFSo9IQHNHsL46_JwZ2A9TGEw6LxU7nuE4rHr6uStJUxVq2TKH993SbekA67p02VrbfTJ_LXi4q8Z1HtWgNp4iOtSVR9f-Rq/s320/4.jpg" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
November végén egyik angolos kislányom anyukája, aki ikreket várt, azzal a panasszal érkezett, hogy megindult a magzatvize, míg a babák csak februárra voltak kiírva. Az anyukát a lányok a klinikán tartották, imádkoztak, hogy karácsonyig tartson ki, különben nem valószínű, hogy megmaradnak. A fiúk december 8-án megszületettek, Karácsony este Mesi és én etettük őket. Minden nap egy kérdőjel volt a számukra, vajon megélik-e a holnapot. Sok reményt nem fűztek a fiúkhoz. Mesi és Réka minden egyes nap etették, melegítették őket, én személy szerint megijedtem tőlük, olyan kicsik voltak. A tegnap meglátogattuk az ikreket, Jusufot és Sulejmánt. A fiúk gyönyörűek, hatalmasok, kövérek és egészségesek. Kerestem Sulejman nyakát, de a pufóka tokája teljesen eltakarta. A lányok örök csodái és büszkeségei. Mesi olyan szemmel néz rájuk, mint, ahogy én fogok a zakuszkára 16 napon belül. Igazi szerelem.</div>
<br />
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3-zEqYX9ZIIWhwbKmKhvNk0cXKLNGApX7QhsY5xGrM25HGiiDpgymIXhpLYHbMTAKbjIBhBmBwDw1Dp33FPUFxANFFtJp7RAXtcKnc1_Z0eWsSn2Hwk35cvwLdXTMyNpN0r3j-Sh15aFj/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3-zEqYX9ZIIWhwbKmKhvNk0cXKLNGApX7QhsY5xGrM25HGiiDpgymIXhpLYHbMTAKbjIBhBmBwDw1Dp33FPUFxANFFtJp7RAXtcKnc1_Z0eWsSn2Hwk35cvwLdXTMyNpN0r3j-Sh15aFj/s320/3.jpg" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ugy-e Samut nem is kell bemutassam? Samú a piacos babám, csak és kizárólag miatta járok piacra,</div>
<div style="text-align: justify;">
őt 3 hónapja ismerem. Igazi dufla baba, annyi hurkája van, hogy meg sem lehet számolni, sőt a lányok szerint látványosabb narancsbőre van, mint nekünk. Samu még fekvő baba volt, kicsike és nem bírta tartani a hátát sem. Minden héten meglátogattam, de csak most vettem észre, hogy mennyire megnőtt és milyen nehéz már 20 perc séta után is, most vettem észre, hogy egyre kevesebbet alszik és egyre jobban figyel maga köré. Olyan szépen tartsa a hátát, mint egy táncos úriember, sőt már feltudja húzni magát, ha a fonott hajamba kapaszkodik. Samút magyar népdalokkal altatom, eszméletlen, ha sír és meghallja a dalt, kidugja a nyelvét és néz. Szemében az egész világ, életem végéig tudnám nézni, de időm már egyre kevesebb.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQvMgMG59R4VmHbiZzpdW0kiRZGgvt1kPEjy6oPS1x4TpfIkkVFR1ImZ-sy1La6Rg_x36b3yKwA6X_OHAcUeWS7-fvCfyvIeT-1RIPdU2f3MOuu55JkJIqh7Y5LsV4yUJAKXRzVW4XixEh/s1600/IMG_5194.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQvMgMG59R4VmHbiZzpdW0kiRZGgvt1kPEjy6oPS1x4TpfIkkVFR1ImZ-sy1La6Rg_x36b3yKwA6X_OHAcUeWS7-fvCfyvIeT-1RIPdU2f3MOuu55JkJIqh7Y5LsV4yUJAKXRzVW4XixEh/s320/IMG_5194.JPG" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
Briannal már első nap találkoztam, de ő félt tőlem, tőlünk. Egyedül Réka kezét fogta meg, ha jó kedve volt. Bibi a szemben lévő árus kisebbik fia, édesapja az iskola és bentlakás igazgatója, ahol tanítok. Mindkét fiuk jól nevelt, illedelmesek, okosak és gyönyörűek. Szeptemberben Brian még anyukája hátán volt, ő is szerepelt a videóban. Még anyatejet kapott és nem hagyta el az anyukáját. Tegnap a kanapénkon kanállal ette a rizst, utána pedig együtt aludtunk egyet. Nem több mint 3 hete tart a barátságunk, ami egyik napról a másikra kötődött, mivel azelőtt sírt, ha látott. Ma már akkor sír, ha eljövök tőle. Ma este anyukája megkérdezte, hogy Brian kanállal evett nálam? Csak, mert ma otthon kanalazni akarta a kenyeret. És valóban, hat hónapja még ciciből táplálkozott, ma már kanállal gyúrja a kenyeret is.</div>
<div style="text-align: left;">
Most nagyon kevés gyerekről beszéltem, és valószínű ezek természetes dolgok mindenkinek. Számomra csodák, csoda a fejlődésük, hogy mennyit tanultak és főleg, hogy mennyit tanítottak. Határozottan állítom, hogy az elmúlt pár hónapban én többet tanultam a világról, az emberiségről és magamról, mint az elmúlt húsz évben. </div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<span lang="HU"></span>
<span lang="HU"><o:p></o:p></span>
<br />
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-17264713651857058112017-02-01T10:49:00.000-08:002017-02-01T10:49:06.073-08:00<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">5 kerek hónapja szálltunk fel Bukarestben a Dorthmoutha tartó járatra, hogy onnan aztán Párizsba, majd Isztambulba és végül Cotonouba repüljünk. Az első 10 napban, őszintén szólva, életem legrosszabb napjait éltem meg, biztos voltam benne, hogy a Karácsonyt már otthon töltöm, nem értettem, hogy mit keresek én itt. Otthon hagytam álmaim munkahelyét 6 hónapra, családomat, barátaimat, mindent. Nem értettem, tudtam, hogy hasznos lesz, tudtam, hogy tanulni fogok, tudtam, hogy én alakítom, csak nem akartam elfogadni. Könnyebb volt kiborulni, mint segíteni saját magamon. Végül a blogom segített kilendülni, megélni az én Afrikámat. Látni, érezni, megírni, megosztani. A bloggal úgy éreztem nem is vagyunk egyedül, velünk van a város, velünk van sok ember otthon. Bizonyítani kellett magunknak és nekik, bebizonyítani, hogy nem felesleges az ittlétünk. Még egy kerek hónapunk van hátra, majd akkor szeretnénk számszerűsíteni az elérteket, mindenesetre nagyon büszke vagyok a lányokra, Attilára és az otthonomra is. A segíts minket nagyra nőni projekt keretein belül rengeteg gyermeknek és felnőttnek okoztunk örömet. Olyan lépéseket tettünk, amikről hónapokkal ezelőtt még fogalmunk sem volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioxqamiRp1Cn5mzOd9OmLML2sL7EnQ4fOeo9xa5NJLnJoSl_XYXrwBUTOcqoIAaUM5qXuqgceRViKpaySDO88c-TBHH5_39dsLo3rA0ojuyAheb3gV4RLsahH9XX79cMyFqvhUYRlH5fGL/s1600/IMG_4816.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioxqamiRp1Cn5mzOd9OmLML2sL7EnQ4fOeo9xa5NJLnJoSl_XYXrwBUTOcqoIAaUM5qXuqgceRViKpaySDO88c-TBHH5_39dsLo3rA0ojuyAheb3gV4RLsahH9XX79cMyFqvhUYRlH5fGL/s320/IMG_4816.JPG" width="240" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Had példázzam, az ajándékok közt volt egy kisbabáknak való tábla, amin többféle gomb, húzóka, csengő van. Tegnap a mi Josephunk, aki orvos, ült le mellé és nyomogatta, ismerkedett vele, úgy csillogott a szeme, mint egy két évesnek. A szomszéd házban vasárnap kivételével egy 11 éves kisfiú őrzi az elromlott hűtőszekrényeket, még Karácsony este is itt volt, ült a lépcsőn. Reggel 6 órakor jön és este 8-kor haza megy. Csiki Réka ötlete volt, hogy ajándékozzuk meg őt is. Egyébként nem tudom ki volt az a nagyon ügyes, aki külön kapcsos doszárokba színezőket rakott, mindenféle hasznos dologgal ellátva, ezúton is köszönjük. Szóval egy olyat adtunk a kisfiúnak. Négyen voltunk, ő éppen egyedül, amiután odaadtuk, mind az öten sírtunk. Soha életemben ilyet még nem láttam, eddig nem is tudtam beszélni róla. Először megijedt, aztán Réka elmondta, hogy miért jöttünk, odaadtuk és elkezdett sírni, a 11 éves fiú, aki kapott pár darab színezős lapot, egy doboz színes ceruzát, hegyezőt, radírt, tollat és grafit ceruzát. Fél perc sem telt el, mi már sarkon fordultunk ő már bent bontotta szét a kapottakat. Szívszorító volt, csak úgy, mint amikor Ninát és Diánt látogattuk meg, ők édesapjukkal élnek, Nina 4 és Diane 6 éves, anyukájuk meghalt. Mindkettejük egy – egy babát kapott, baba bútorokat, cumisüveget a babának, kifestőt. Diane arcán öröm ült, azonnal feldolgozta, amíg Ninának idő kellett. Ő először csak fogta a csomagját és nézte, nagyon lassan szedte ki a játékokat, mindent alaposan megfogott, megnézett, maga elé pakolta, tette vette, szerette. Csakúgy, mint Adó, a 4 éves kislány, aki a macit, amint meglátta megcsókolta és a hátára tolta (mert itt ugyebár a háton hordják a babákat). Az iskolában a gyerekek kaptak egy – egy plüss állatot, volt olyan gyerek, aki nem merte megérinteni a szőrös cukiságot, de amint magáénak tudta, megszerette, hozzá nőtt. Szilveszter azóta is magával hordja a koaláját, ami már sárga a porttól, csak úgy, mint Brian, aki egy egeret hopocál. Az ovisaim, akik nagyrésze egy fa alatt lakik, sosem látott még kirakóst, ma órákon keresztül rakosgatták, óvónéni is elszórakozott a színtanulós játékkal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEdg6q5MXG7RMywUz8Jx04DKJdOj_XmuvZqj_M7m7quwo2-X3WubY5pMQ2mzjJCPGUTrPzNVF1ApobK-X9zwQ5fBAEnTOeTo_PFSXJVNgJMVdt7HQMk__kMQaejqLktNmfClZ99q2OYIni/s1600/IMG_7599.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEdg6q5MXG7RMywUz8Jx04DKJdOj_XmuvZqj_M7m7quwo2-X3WubY5pMQ2mzjJCPGUTrPzNVF1ApobK-X9zwQ5fBAEnTOeTo_PFSXJVNgJMVdt7HQMk__kMQaejqLktNmfClZ99q2OYIni/s320/IMG_7599.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">De hiába is próbálom megosztani az élményt, amit okoztak az ajándékok, nem tudom. Képtelen vagyok leírni az örömöt, életem legszebb pillanatait láttam a gyerekek szemében. Mégegyszer és még százszor köszönöm a segítséget, a gondolatot és a kézfogást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Nagyon rég nem írtam bejegyzést, egyrészt azért mert minden egyes bent töltött pillanatot szánok bánok, másrészt pedig a számítógépem úgy döntött, hogy megunja a meleget és kidobja magából az olyan dolgokat, amiket itt nem tudok helyrehozni, így eléggé nehéz használatba helyezni. Ma egy kicsit azért is írok, amiért szeptemberben írtam, látni, érezni, megírni és megosztani. Azt hiszem mind a négyen megértettük, hogy miért vagyunk itt, mi céllal hagytuk otthon azt amit otthon hagytunk és mi az itteni rendeltetésünk. Mindannyian rettenetesen várjuk, hogy haza mehessünk, hogy zakuszkát ehessünk, háló nélkül aludhassunk, korlátlanul netezhessünk, hogy fázzunk, hogy fodrászhoz, kozmetikushos mehessünk. Ám mindezek mellett mind a négyen itthonról haza megyünk, mind a négyen lassan elkezdünk bepakolni és kipakolni. Azt hiszem elkezdjük szortírozni a szívünk darabjait, feldolgozi a tényt, miszerint nem valószínű, hogy valaha viszont látjuk Samut, Szilvesztert vagy más barátainkat. Egy nagyon kedves itteni barátom, aki szemben lakik velünk a tegnap este elmondta, hogy mindig tudja, hogy mikor hagyjuk el a házat és mikor érkezünk, hallja a gyerekek kiabálását: „Yovo, Réka Bon soir”. Hozzátette fél a csendtől, egy hónap múlva csend lesz a házban, nem kiabálnak a picik, nem lesz több yovo, Réka, BonBon, angol óra, a paprikát sem lesz aki megvegye.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Mindenesetre igyekszünk megmaradni, örömmel megélni az utolsó 28 napunkat a meleg és csodálatos Afrikában.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbeFgQ4f2lGN6E-qKbesmJy93CLPPO1NvGErpxAMOycpNvh8qNQ1jp5k7BIwzuHEbVLLPzj_W4Yz9-L2TDKgExVG8567-XtNYQxZv4voEUFDzb4ogInLDnKKHLf73mCay1iBbx7wMwu9UP/s1600/IMG_4258.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbeFgQ4f2lGN6E-qKbesmJy93CLPPO1NvGErpxAMOycpNvh8qNQ1jp5k7BIwzuHEbVLLPzj_W4Yz9-L2TDKgExVG8567-XtNYQxZv4voEUFDzb4ogInLDnKKHLf73mCay1iBbx7wMwu9UP/s320/IMG_4258.JPG" width="240" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-73380354313591188552017-01-09T02:08:00.001-08:002017-01-09T02:08:26.549-08:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgR_6MKcRAnzqIhnHCWdCeM-oU7Up2pw3Fkv0bok8iDix2pQilsxrl8yBjnNo_XYNpc75KGK0gHuJiQCYsptmKmFx3JQA7PWLf7Sjln1hV4IbJF07qf0QAVXYqbkzFoemZNj1Fjc9CvpJ8P/s1600/DSC_0009.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgR_6MKcRAnzqIhnHCWdCeM-oU7Up2pw3Fkv0bok8iDix2pQilsxrl8yBjnNo_XYNpc75KGK0gHuJiQCYsptmKmFx3JQA7PWLf7Sjln1hV4IbJF07qf0QAVXYqbkzFoemZNj1Fjc9CvpJ8P/s1600/DSC_0009.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgR_6MKcRAnzqIhnHCWdCeM-oU7Up2pw3Fkv0bok8iDix2pQilsxrl8yBjnNo_XYNpc75KGK0gHuJiQCYsptmKmFx3JQA7PWLf7Sjln1hV4IbJF07qf0QAVXYqbkzFoemZNj1Fjc9CvpJ8P/s1600/DSC_0009.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgR_6MKcRAnzqIhnHCWdCeM-oU7Up2pw3Fkv0bok8iDix2pQilsxrl8yBjnNo_XYNpc75KGK0gHuJiQCYsptmKmFx3JQA7PWLf7Sjln1hV4IbJF07qf0QAVXYqbkzFoemZNj1Fjc9CvpJ8P/s320/DSC_0009.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Nem tudom más, hogy van vele, de én általában az ünnepek
után nagyon erős ürességet érzek. Tele a
ház, minden nap programok, családdal, barátokkal, töltött káposzta, örökös
finomságok, aztán egyik vasárnapról, a másik hétfőre vége a szünetnek, mindenki
visszatér, beáll a csend és, ha csend van azt mondják az afrikaiak, hogy készek
elengedni akármit. A mi karácsonyunk csendesen kezdődött, 24 –e este Mesi és én
újszülötteket etettünk, Solange nagyon finom vacsorát készített nekünk, majd
vacsora után a házunkkal szemben lévő bentlakásba hívtak táncolni, amióta itt
vagyok először vettem részt ilyen mulatságon. Ám azt kell mondjam, hogy mi a
lányok, a rabjává váltunk, még akkor is, ha úgy nézhetünk ott ki, mint a struccok
a tyúkudvarban. Ezek az emberek, úgy
táncolnak, mint a filmekben, minden egyes testrészük mozog, de úgy, mintha
rázná őket az áram. Gyönyörűek, és olyan tipikus afrikai az egész, ami először szörnyen
megijeszt, aztán majd tátott szájjal nézi az ember. Az elkövetkező héten
összesen 4 hasonló ünnepségre mentünk, annyit táncoltunk, amennyit még soha,
legalábbis én még soha. Újév után, már vártuk Istvánékat, olyan izgatottak
voltunk, mintha a tényleges Mikuslás jönne hozzánk. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9JamU9K2rQscRDrF7I67MrMAb91W_EjdNnBXfya7yJXTC4Z-_i9nMTbKSmGNZ1r-Apll7BnkNQcD7coJxcSK6o-wUy1mCRpV9ULDXIomukI4n3QuHH1eWjVQRR-XeSK0Q13U8w0dkTHTX/s1600/IMG_4054.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9JamU9K2rQscRDrF7I67MrMAb91W_EjdNnBXfya7yJXTC4Z-_i9nMTbKSmGNZ1r-Apll7BnkNQcD7coJxcSK6o-wUy1mCRpV9ULDXIomukI4n3QuHH1eWjVQRR-XeSK0Q13U8w0dkTHTX/s1600/IMG_4054.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9JamU9K2rQscRDrF7I67MrMAb91W_EjdNnBXfya7yJXTC4Z-_i9nMTbKSmGNZ1r-Apll7BnkNQcD7coJxcSK6o-wUy1mCRpV9ULDXIomukI4n3QuHH1eWjVQRR-XeSK0Q13U8w0dkTHTX/s320/IMG_4054.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Amire megérkeztek a mínusz fokokból,
mi úgy lebetegedtünk, hogy konkrétan az ágyat nyomtuk. Én két éjszakát nem
aludtam, olyan szinten izzadtam, hogy egyszer még azt is megkérdeztem magamtól,
hogy most tusoltam vagy leizzadtam? Hideg is rázott, hangom teljesen elment,
erőm alig volt, torkom annyira fájt, hogy nyelni nem tudtam. Többiek is hasonló
tünetekkel cammogtak utánam. De már teljesen jól vagyunk, hála a fokhagyma
cseppeknek. Ha valaki fél éve azt mondja, hogy Afrikában fázni fogunk, akkor
szembe kacagom, mára már tudom, hogy a nappali 39 és az éjszakai 22 fok nagy
sokk a testünknek és nem mindig tudjuk kezelni.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Csütörtök délben megérkezett Tünde és István 6 bőrönddel,
két bőrönd a saját részükre és további 4 a gyermekeink részére. Nem is tudom
eldönteni, hogy melyiknek örültem jobban, azt hiszem az az öröm, amit az autó
tartalma rejtett felülírhatatlan volt. Ott ült benne Tünde és István, fehérek,
otthonról jöttek, otthont hoztak, jó illatot, aztán ott a négy bőrönd, amibe az
egész város eljött, nagyon kedves emberek ajándékokat küldtek, segítenek nagyra
nőni. Úgy ültünk a bőrönd körül, mintha a mínusz fokban egy tűz melegítene,
minden darab valahonnan érkezett, ajándékok, levelek, játékok, zakuszka, lufik,
babák, nagyon sok minden – csak ámultunk mindenen, gyönyörű játékok és eszközök
érkeztek.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg91F3J42RanqRdZBCJNq9YE-NNTznA3b2GHS0SptgsYlElONn_HQjJ_U2ZQSQEDk0Ie9SQTNWsMohW3W3maN8dNun0WbZASi60voE_npw9LWcP0cFsvuLSlHsePCUrQ1dConYvlTD2-sLU/s1600/DSC_0021.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="294" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg91F3J42RanqRdZBCJNq9YE-NNTznA3b2GHS0SptgsYlElONn_HQjJ_U2ZQSQEDk0Ie9SQTNWsMohW3W3maN8dNun0WbZASi60voE_npw9LWcP0cFsvuLSlHsePCUrQ1dConYvlTD2-sLU/s320/DSC_0021.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Igazából nem is tudom megköszönni, úgy ahogy </div>
<div class="MsoNormal">
illene, nem
tudom elmondani, leírni, hogy mennyire hálás vagyok a segítségért, mint, ahogy
azt sem tudom szavakba önteni, hogy mennyit jelent nekem minden támogatás, ami
otthonról érkezik. Tényleg olyan, mintha nem négyen lennénk, hanem nagyon
sokan. És bár az időnk egyre kevesebb, 50 napunk van még hátra, és egy ideje
csak úgy rohannak a percek, igyekezni fogok mindent elmondani, leírni és
megosztani. Az ajándékok a héten kikerülnek a gazdikhoz, megörökítünk mindent,
és olyan szeretettel adjuk majd át, amilyen szeretettel érkeztek. Remélem, hogy egy kicsit haza is tudunk küldeni, valamit amivel az ünnepek utáni űrt kicsit felülihatjuk. </div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Még egyszer nagyon szépen köszönünk mindent, olyan boldog újévet
kívánunk mindenkinek, mint amilyen boldog pillanatokat szereztek a gyerkőceimnek.
<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-31035150120794626782016-12-24T02:08:00.000-08:002016-12-24T02:08:45.492-08:00<div class="MsoBodyTextFirstIndent">
Ma reggel úgy ébredtem, hogy meglátogatott egy
barátom, és nagyon örültem neki, mert most, hogy itt van, nagyon jól fogok
aludni. Már csak azért is álmodhattam ezt, mert a gyógyszer, a meleg vagy
valami miatt nem tudunk jól aludni és Karácsony alkalmával egy kiadós alvásról
álmodok. Mindenesetre kellett pár perc, amíg magamhoz tértem és elmagyaráztam
magamnak, hogy még mindig 8000 kilométerre vagyok az otthontól. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoBodyTextFirstIndent">
<br /></div>
<div class="MsoBodyTextFirstIndent">
A héten voltam óvodában, ahol a gyerekekkel
girlandokból készítettünk karácsonyfát. Ők annyira kicsik, hogy még nem igazán
értették meg a karácsonyfa miértjét. Csak ragasztottak és tettek vettek. Kedden
a kicsi osztályomba készítettünk díszeket az anyagból kivágott karácsonyfára.
Ők már láttak fát, képeken, s aki nem látott, annak megmutattam. A díszítés
nagyon izgalmas volt, a gyerekeknek már előre kivágott formákat adtunk, amiket
ki kellett színezni. Nagyon élvezték, de a legjobb talán a díszek feltétele
volt, a fa magasan volt, ezért emelni kellett azt a hosszú sort, amit ők
alkottak. Volt, aki többször sorba állt, kihasználva azt, hogy egyformák és nem
veszem észre. </div>
<div class="MsoBodyTextFirstIndent">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4zvK2Wh6xod-gcO-BD0wblTBE4xNQY9TkaWeRq2YVypDYgBWAJ6S5PzEsrSpgBRi2xBkfb5sK34E7WXP9pH9jzwPN5XfPuu0I9tfN_OuT9isw14RFy3fgmey_C71g3qvwSixJTlDqiNhw/s1600/IMG_5835.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4zvK2Wh6xod-gcO-BD0wblTBE4xNQY9TkaWeRq2YVypDYgBWAJ6S5PzEsrSpgBRi2xBkfb5sK34E7WXP9pH9jzwPN5XfPuu0I9tfN_OuT9isw14RFy3fgmey_C71g3qvwSixJTlDqiNhw/s320/IMG_5835.JPG" width="240" /></a></div>
<div class="MsoBodyTextFirstIndent">
A középiskolás osztályommal már egy komplexebb dolgot szerettem
volna, kicsit féltem, hogy unni fogják, de a legnagyobb meglepetésemre, alig
bírták abba hagyni. Még hozatnom kellett papírt. A végzős osztályomba ma megyek
díszíteni, nekik ma este ünnepség lesz, és arra kértek, hogy halasszuk mára a díszítést,
így a csütörtök este beszélgetésbe fordult, végig kísérhettem a készülődésüket
a karácsonyi műsorra – ez az idén sem maradhatott ki.</div>
<div class="MsoBodyTextFirstIndent">
A legnagyobb dolog mégis az iskolám negyedik
osztálya volt, akik minden óra végén arra törekednek, hogy az Attila és az én vizes
palackomat elkérjék. Így úgy döntöttünk, hogy Karácsony alkalmával nem csak fát
díszítünk, hanem ajándékként egy-egy 1,5 literes palackot is adunk. Én viccnek
szántam, de elég komoly dolog lett belőle. A gyerekek a fát gyönyörűen
díszítették, a fiúk folyamatosan segíteni akartak Attilának, a lányok szebbnél
szebb mintákat festettek a díszekre. Aztán a végén egy palackot a kezembe
vettem, és persze rögtön kezek a magasba, lássuk kinek adjam. Oda adtam egy 14
éves fiúnak, nagy taps következett. Nem is számítottak arra, hogy mindenki kap
egyet. Na már most, az üvegek kiosztása olyan volt, mintha 100 eurósokat osztogattam
volna. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Nem tudom eldönteni, hogy annak
örültek-e, hogy kaptak egy üres üveget vagy annak, hogy egyáltalán kapnak
valamit. Mindenesetre örömet okoztunk.</div>
<div class="MsoBodyTextFirstIndent">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoBodyTextFirstIndent">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBheG3P0tVBRVwi-AGiA7kEZ8bC8pQAgPXSr661UpHDLgN5S6XWic14MVKul7HCxcc0Yrsu7IrCywsuF1WfAyxIJcSRRxoI2Qrbl9zx0CtumXeMUdSPP3QoftH90rK-CnrVJ60iJA9PnkB/s1600/IMG_5859.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBheG3P0tVBRVwi-AGiA7kEZ8bC8pQAgPXSr661UpHDLgN5S6XWic14MVKul7HCxcc0Yrsu7IrCywsuF1WfAyxIJcSRRxoI2Qrbl9zx0CtumXeMUdSPP3QoftH90rK-CnrVJ60iJA9PnkB/s320/IMG_5859.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoBodyTextFirstIndent">
A héten nagyon sok csomag érkezett a keresztúri
egyesület székhelyére. Egészen Svédországból, Budapestről, Erdély több
pontjáról jöttek a szép ajándékok a gyerekeimnek. Egy kolozsvári és egy
keresztúri osztályközösség gyűjtött játékokat, pelenkát, ruhát. Ha a kicsi
csoki gyerekeim ezt tudnák, szerintem fel sem tudnák most dolgozni, és nem is
tudnának mit kezdeni a gondolattal. Meglátjuk, 2 hét és itt lesz minden. Nagyon
izgatott vagyok, mert olyan dolgokat kapnak majd, amiket még soha életükben nem
láttak. A hét közben sokan elküldték a képeket az ajándékokról, minden ajándék
láttán a hangulat Karácsonyra nőni látszott, kimondhatatlanul boldoggá tett a
sok kedves, jó lelkű ember. Így ismét azt tudom mondani, hogy nem csak négyen
vagyunk itt, hanem nagyon sokan. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoBodyTextFirstIndent">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3tgyMso7tMBJuMJc3NC26cCPtlgwfXo4ufT7pd6_NqTO3yHr9_f9FeEzhHG90k1JSh2-MYbJ5QfU8M2jtKL73zNbqVSd6oWHZ5uAUgM7fx1mSS2baAXpf7nNwAjBQANJp7UmmgBlh7w6f/s1600/IMG_6050.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3tgyMso7tMBJuMJc3NC26cCPtlgwfXo4ufT7pd6_NqTO3yHr9_f9FeEzhHG90k1JSh2-MYbJ5QfU8M2jtKL73zNbqVSd6oWHZ5uAUgM7fx1mSS2baAXpf7nNwAjBQANJp7UmmgBlh7w6f/s320/IMG_6050.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoBodyTextFirstIndent">
Tegnap délután Silvesterék házában díszítettünk
a lányokkal, még ő sem látott fát, de élvezte rakosgatni a díszeket. Amikor
este eljöttük, Adeline, Silvester anyukája, azt mondta, hogy mi nagyon nagyon
kedves yovok (fehér emberek) vagyunk. Ez volt az első ajándékunk, később
Csabika küldött egy kedvességet, amire Rékával azt mondtuk, hogy háááááát
nagyon szép, de még mindig olyan, mintha júniusban valaki megbolondult volna és
Mennyből az angyalt énekelne. Én ezzel úgy voltam, hogy nagyon jó ez így, jobb
így átvészelni. Kaptam egy videót a városomról, ahogy egy csíki barátnőnk
átszeli Keresztúrt … milyen szép az a város, láttam az embereket mozogni az
utcán, láttam a Bonfinibe a mozgásokat az ablakon keresztül, péntek este volt és ünnep, majd
kinéztem én az ablakomon, gyönyörű szépen ragyogtak a csillagok, a banánfa
levelét fújta a szél – az ünnep a szívünkben van. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoBodyTextFirstIndent">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqUbXdgSrdgdQSe2LBz3KFQlcNj4HBs_aq6tNUrbnRE5ZNMK4ipIvGHEkJ28khU-pAM8jV0-Mp2AGYwpFFZcc0D5Cxy3ptxMFguFyWVCtt3KNJlz-N0ZT6XaY02agPob2HyV0S_ax6Ugm_/s1600/IMG_6045.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqUbXdgSrdgdQSe2LBz3KFQlcNj4HBs_aq6tNUrbnRE5ZNMK4ipIvGHEkJ28khU-pAM8jV0-Mp2AGYwpFFZcc0D5Cxy3ptxMFguFyWVCtt3KNJlz-N0ZT6XaY02agPob2HyV0S_ax6Ugm_/s320/IMG_6045.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoBodyTextFirstIndent">
Aztán ma reggel ugyebár az álmom egy csalódást
okozott, aztán 10 percen belül már arról álmodoztam, hogy bárcsak egy nagy
piros fazék várna oda kint tele töltött káposztával. Így inkább felhívtam a szüleimet,
én őket még nem láttam, amióta itt vagyok. Anyuék laptopján nincsen kamera, de
most, hogy a nővérem haza ment, 115 nap után végre láttam édesanyát, aput és a
testvérem is, meg az egész készülődést, a nagy főzést, a virslit, a húslevest.
Soha nem voltam ennyire távol tőlük és ilyen hosszú időre. És sosem voltam
távol karácsonykor. És igen, megjött a karácsonyi hangulat is, és bevallom ma
már annyit pityeregtem, hogy mindjárt be is veszem a 600ast Ibuprofent. </div>
<div class="MsoBodyTextFirstIndent">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3WIOc6xlMzTkTD04WuwOZnEcQ6GLrbofGxJnivv4KbAHL9Kj0OJf2wpHjVc3BRv7Ea1zQCjtTmRW9RAsL-D6c_XjKg6y0p3QiFF6Nj0rq6C5g-ymnm9okitQHjGG1gASJiClVAbEawdjK/s1600/IMG_6019.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3WIOc6xlMzTkTD04WuwOZnEcQ6GLrbofGxJnivv4KbAHL9Kj0OJf2wpHjVc3BRv7Ea1zQCjtTmRW9RAsL-D6c_XjKg6y0p3QiFF6Nj0rq6C5g-ymnm9okitQHjGG1gASJiClVAbEawdjK/s320/IMG_6019.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoBodyTextFirstIndent">
Persze
nem vagyok nagyon szomorú, közben örvendezek is, próbáltam reggel több
barátomat is elérni, s már az is nagyon jó volt. Nagyon kedves üzeneteket
olvasok, szép gondolatok, sőt volt, aki azt mondta, hogy ma nekem is tesz egy
gömböt a fájára. Ha ma otthon lennék, bár nem szeretek fát díszíteni, mégis
minden egyes dísznél megállnék egy pillanatra és megköszönném. Nagyon jól érzem
magam Afrikában, szeretem minden percét, de ezt a mai napot nehéz pótolni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoBodyTextFirstIndent">
Kicsi Réka, Mesi, Attila, a csoki babáim és én
mindenkinek nagyon – nagyon boldog karácsonyt kívánunk! Ha fele akkora öröm
lesz a háznál, mint amennyit a palack okozott a gyerekeimnek, az már nagy
siker! Kívánunk gyönyörű szép fát, sok ajándékot, fehér tájat, sok töltött
káposztát, zakuszkát reggelire, nagyon sok örömet, boldogságot, meghitt
pillanatot, szeretetet és nyugodt perceket. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoBodyTextFirstIndent">
És hamarosan
jelentkezünk az itteni karácsonyunkkal …<o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcPlyrQa-DB2KSaGcNtVPV4uWuQn4yQP-hmPKfsphlC0Ykhs76iJpC1vxcLc_ZASIUIdFZOHTJWQH3WkgyWeqWvLV_QM88vpRw_n4jc7jKyHyetOludS8Wt6xFTOi2IVzCK5RVg1whdGai/s1600/IMG_2063.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcPlyrQa-DB2KSaGcNtVPV4uWuQn4yQP-hmPKfsphlC0Ykhs76iJpC1vxcLc_ZASIUIdFZOHTJWQH3WkgyWeqWvLV_QM88vpRw_n4jc7jKyHyetOludS8Wt6xFTOi2IVzCK5RVg1whdGai/s320/IMG_2063.JPG" width="240" /></a></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-17528764521273008572016-12-16T04:20:00.005-08:002016-12-16T04:32:44.229-08:00<div class="MsoNormal">
December van, tél és hideg. Így történt, hogy pár nappal
ezelőtt egy hatalmas jég darab vágott szájba. Ezzel nincs is semmi baj,
amennyiben mínusz fokban egy eresz alatt tátom a szám. De itt a 38 fokban egy
kicsit meglepett, amikor a fagyasztott vizemből a jég darab majdnem kiverte a
fogam. Azt gondoltam magamban, ez volt a karácsonyi hangulat első
jele, innen már csak jobb lesz. Valóban kezd alakulni a dolog, a lányokkal pár
napja megvettük a tökéletes fenyőfának valót, na persze nem fa, hanem egy zöld anyag –
de egész jól néz ki. Attilával már össze is vágtuk, minden osztályba jut majd anyagból fenyőfa, amit a gyerekeimmel díszítünk közösen.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSjJlgiiYQGtz3rDXGx3zcFwG7QKMQ9QMIFLitdR8bY2jpVpppSdngm546_5MgIYk7jFNu2Jvs3rE1hltu7m2zeFifBoMUlx8bxORRx5zqs50Q00llRweJz8S1p_Nq9akybkMHl6nFw9AP/s1600/IMG_5319.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSjJlgiiYQGtz3rDXGx3zcFwG7QKMQ9QMIFLitdR8bY2jpVpppSdngm546_5MgIYk7jFNu2Jvs3rE1hltu7m2zeFifBoMUlx8bxORRx5zqs50Q00llRweJz8S1p_Nq9akybkMHl6nFw9AP/s320/IMG_5319.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Tegnap este a végzősöknél volt órám, és egy muszlim lány
arra kért, hogy énekeljek nekik karácsonyi éneket. 1,5 óra után már nagyban
szóltak a magyar, angol, fonn és francia nóták. Lassan 10 óra volt, amikor
feladtuk a jövő heti viszontlátásig, hiszen a 10 óra takarodó a
középiskolásoknak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ezek a középiskolások 6-kor kelnek. 7 órától iskola van
egészen 1 óráig, 3-ig szünet, aztán este 7-ig órákon vannak. 8 órától szilencium
szerű tanulás van egyetemistákkal, vagy egy héten egyszer velem. 10 óra
zuhanyzás és utána az ágy. Ez így megy hétfőtől – szombatig. Vasárnap délelőtt
sport tevékenység van, ami kötelező! Vasárnap délután szabadok, de fáradtak így
legtöbbjük ilyenkor is alszik. Jövő hét
után itt is vakáció, de senki nem megy haza – mindenki marad a bentlakásba,
mindenki tanul, készülnek a vizsgákra. Ezek azok a fiatalok, akiknek a jövőjük
már születésüktől fogva megvan tervezve, és nem ők tervezték meg. Nekik több
lehetőségük van az élethez. Ők már biztosan egyetemre fognak járni. Figyelnek,
érdeklődnek, tanulnak és fejlődnek. Tegnap este megkérdeztem, hogy mikor válnak
felnőtté? Azt mondták, hogy később, amikor majd gyermekük lesz. Azt hiszem itt
a kulcsszó „GYERMEK”. Beninben a felnőtté válást szinte mindig egy gyermekhez
kötik és nem mindig a saját gyermeke születése jelenti a felnőttséget. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKeSGIunLA22qIVJQ3x-4AaCWMc6-8CdadDpjEDO6Z70OZ_XEkZV3d0nG2vQi2z0Pcwyd2gh4xOpl8FBZr-roVPKymot20Bispf_5sS2hAV3-USPexQYmMXMbMtrj884Q7YofKmljioU6J/s1600/IMG_5281.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKeSGIunLA22qIVJQ3x-4AaCWMc6-8CdadDpjEDO6Z70OZ_XEkZV3d0nG2vQi2z0Pcwyd2gh4xOpl8FBZr-roVPKymot20Bispf_5sS2hAV3-USPexQYmMXMbMtrj884Q7YofKmljioU6J/s200/IMG_5281.JPG" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
3 lehetőség van a gyerekeknek felnőtté válni és egyik
változat sem tartalmazza a pezsgős poharat. Vannak helyek, ahol a felnőtté
válás már nagyon korán elkezdődik, rögtön, amint az illetőnek kisebb testvére
születik. Amint egy kisebb érkezik a házhoz a nagyobb gyermek már felnőtté
válik és felelőséggel tartozik a kisebbek iránt, lehet akár 3 vagy 4 éves. Ő
rá, már felnőttként tekintenek. Ezért ő lesz az, aki a legtöbb időt tölti a
kisebbekkel, aki későn megy iskolába, felzárkózva a kicsikkel, vagy egyáltalán
el sem megy. Ő lesz az, aki nagyon korán munkába áll és dolgozik fiatalabb
testvéreiért. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQyWow1OIZhz4qq-SWMOn06xGX06F8eHz5hmI4ll-YqIMtmrXDeI1Hze_ijs6JAfe-Xe1U-BAkTpkur-94Jzn5aBz8HaDee5Dbo0LxzNEIShP0hTpAti05UNTsqiPWOhtSLcEJwqCxBvlK/s1600/IMG_5182.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQyWow1OIZhz4qq-SWMOn06xGX06F8eHz5hmI4ll-YqIMtmrXDeI1Hze_ijs6JAfe-Xe1U-BAkTpkur-94Jzn5aBz8HaDee5Dbo0LxzNEIShP0hTpAti05UNTsqiPWOhtSLcEJwqCxBvlK/s320/IMG_5182.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Aztán a leírtak teljes ellentéte, amikor valaki apja halála
után válik felnőtté. Ameddig a család fője él, addig ő köteles eltartani a
gyermekeit, legyenek azok akár 10 vagy 40 évesek, ő az, aki köteles és vigyáz
leszármazottjaira, de ez csak a hím nemű gyerekekre szól, a fiúkra. A lányokat
NEM tekintik családtagnak. Úgy tartják, hogy a lányok más családhoz tartoznak,
abba a családba, ahová már férjhez adják őket. 12-13 évesen, idézem „amint a
mellük megjelenik” férjhez adják őket. Ezek általában szegény családok, akik
idősebb férfiaknak adják el a lányokat harmadik – negyedik feleségnek. A
napokban olvastam egy cikket, amiben egy 16 éves napjait részletezték, hogy
mennyire nincs idejük a fiataloknak saját magukra, mert sok az óra, a sport és az
okostelefon, amit reggeltől estig pattogtatnak, hogy nehogy lemaradjanak
valamiről. Pontosan! Beninben sincs idejük a gyerekeknek saját magukat
megismerni, fejleszteni, hiszen mielőtt észbe kapnának, már egy kisbabát
szoptatnak a mellükön, messze a szülőktől vagy esetleges barátoktól. Egyedül
vannak, olyan egyedül a nagyvilágban, mint amilyen egyedül mi még sosem voltunk
– hála az Istennek, ne is legyünk soha!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEn11O6-zrbgfKjXWfpe8cXe6TzMn4yQgj1cvQtpPQEi4cSQuVK1dxK8h8B-vCpmluDFaQ28uSrpV7cDDV3oosulWl40lJmv2DVULBhHtUmsXDOS6BmBceGBefy7TIfjILVq874_Ju65Pd/s1600/IMG_5205.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEn11O6-zrbgfKjXWfpe8cXe6TzMn4yQgj1cvQtpPQEi4cSQuVK1dxK8h8B-vCpmluDFaQ28uSrpV7cDDV3oosulWl40lJmv2DVULBhHtUmsXDOS6BmBceGBefy7TIfjILVq874_Ju65Pd/s320/IMG_5205.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Szerencsére van az a kis része Beninnek, ahol a fiatalok
családjának már vagyona van, már megengedheti magának, hogy gyermeke
bentlakásos iskolába járjon és tanuljon, hogy dolgozzon, közülük egyre többen
engedik meg maguknak, hogy szerelemből házasodjanak, kevesebb gyereket vállaljanak.
Egyre többen, de mégis nagyon kevesen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Afrika szegény országaiban bár hivatalosan meg van a 18 év,
mint korhatár, de nem alkalmazzák, nem veszik figyelembe, a gyerekek, a
fiatalok, a nők jogait. Élnek, hogy túléljenek. Gyerekeket nemzenek, mert a
gyermek a gazdagság, legyenek hát gazdagok. Számunkra téves mentalitás,
számukra realitás. Menekülés, depresszió, öngyilkosság szóba sem jöhet, nem is
gondolnak rá. Félnek, de azt is takarják. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ezzel szemben ott van a Z generáció európai változata, akik
most vállnak felnőtté, akik iskolába járhatnak, sőt számukra kötelező, mégis
egy kis része alig várja, hogy ellógja az ittenihez képest luxus körülmények
közt tartott tanórákat. Akinek egyre többet zúgjuk, az ismerd meg önmagad,
legyél önmagad, de mégse legyél olyan, mint más mondókát. Mi nem kergetjük őket
férjhez, nem kell idő nap előtt gyereket szüljenek, nem kell kézzel 60 éves
férjükre mossanak. Mégis hajtásban vannak, mégis folyamatosan futnak valahova,
valami elől vagy valami után. Pedig olyan szép lelkű fiatalok, annyi szép van a
kis szívükben. Olyan ügyesek, kedvesek és nagyon drágák. Sokszor úgy érzem,
hogy hagynánk őket kibontakozni a saját ütemükben, olyan szép világban élnénk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Én csak Székelykeresztúrról beszélhetek, őket ismerem – de őket
nagyon jól. A mi fiataljaink értéke a városunknak, országunknak és világunknak.
De biztos vagyok benne, hogy Erdély szerte gyermekeink mind értéke a világnak. Gyermeki
észjárással fűszerezve bár, de mégis nagyon korán felnőtté válnak és nagyon
korán veszik kézbe a világ dolgait. Nem megélhetésért robotolnak, hanem
elismerésért, megfelelésért. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Jelen pillanatban Zsolti kitartása jut eszembe, akit, ha
bosszantott, én több alkalommal haza küldtem, de mégis mindig ott maradt és ült
velem szemben, akkor haragudtam, de most már büszke vagyok rá. Láttam Botit
gyermekből felnőtté válni, néha táborokban vigyáztam rá, mára már bármit
rábíznék, ő bármire tud vigyázni. Felelősség teljes, bátor, kreatív felnőtté
vált, aki nem mellesleg fontos része egy olyan láncnak, aminek barátság a neve.
Emlékszem Ágotára s a rövid székelyruhájára, ma már egy gyönyörű fehér ruhában
fogja eltáncolni a nagykorúsításra készített táncot, szerintem a ma este egyik
legszebbjeként, ő egy igazi művész. Csenge, aki az igazi nőt testesíti meg, aki mindig sokat ad és túlságos akar mindent és mindenkit szeretni. Aki számomra mindig kicsi marad, még is mindig felnézek rá. 18 évvel ezelőtt arra
vágytam, hogy Anitát tologassam a babakocsiba, ám sajnos túl kicsi voltam hozzá, ám két éve együtt buszoztuk végig fél Európát és mondhatni, ő volt a jobb kezem.
Csodálattal figyeltem mindig Ágnes munkáját, nagyon sokat tanított, nagyon
sokat tanultam tőle, csak úgy mint Norbitól is, aki megtanította, hogyan
kezeljem, azt amit a legnehezebb. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nem tudok elég hálás lenni a többieknek sem, Renátának a
megnyugtató pillantásokért, Dórinak a határozott kiállásáért, Adi a higgadtságával
tanított sok mindent, csak úgy, mint Bence, aki, ha ott van, akkor a probléma
biztos meg lesz oldva. Nórának köszönöm az örökös szikrát, körülötted valami mindig
fényben játszott. És Huni, akire nem tudom pontosan miért, de mindig szükség
van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Köszönjük az egyesület nevében is munkátokat, odaadásotokat, segítségeiteket. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHY-HhNCWj110ZSSHm-PLXdMs2L2KIbDCsz9xq-Gjbdp8HL0hZN1fnhUtbFEP8R_LsEuqCdeSh6gXXpnF5WtBeqaW5dnkEbKXjrZgpBIAWZIkWr6IKXU6w58WTLc2xIGK3-G8krZLyIoDu/s1600/DSC_2203.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHY-HhNCWj110ZSSHm-PLXdMs2L2KIbDCsz9xq-Gjbdp8HL0hZN1fnhUtbFEP8R_LsEuqCdeSh6gXXpnF5WtBeqaW5dnkEbKXjrZgpBIAWZIkWr6IKXU6w58WTLc2xIGK3-G8krZLyIoDu/s320/DSC_2203.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Büszke vagyok rátok és örülök, hogy Afrikám részei vagytok
és végtelenül sajnálom, hogy ma nem lehetek ott veletek, de az estém minden
percében rátok fogok gondolni. Tőletek és a többi végzőstől fog ma ragyogni a
város, ti vagytok a legszebbek és mi vagyunk a legszerencsésebbek, hogy hozzánk
tartoztok. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egy afrikai közmosdást ajándékozok nektek: „Ha gyorsan
akarsz menni, menj egyedül, ha messzire akarsz menni, menj másokkal.” Menjetek
a lehető leglassabban együtt, közösen. Engedjétek megélni a pillanatokat,
hagyjátok, hogy csepegjen a víz, hogy ropogjon a hó a talpatok alatt,
engedjétek, hogy öleljenek, szeressenek, ne hagyjátok egymást egyedül.
Tanuljatok meg hibázni, tanuljatok meg nyugodtan elesni és felállni – adjatok,
amennyit csak tudtok, fogadjatok, amit csak lehet és mindent értékeljetek. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Úgy otthon, mint itt is – minden élet különleges, minden
élet számít és bár nem adatik meg mindenkinek ugyanaz, még is a lehető
legjobbat kívánom mindenkinek kicsitől egészen nagyig.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-25764883959962577822016-12-11T13:35:00.000-08:002016-12-11T14:09:57.895-08:00<div class="MsoNormal">
Ez a vasárnap az öröm vasárnapja, igyekszem az elmúlt hét
örömeire koncentrálni és igazából azt sem tudom hol kezdjem annyi volt.
Pontosan egy hete annak, hogy a lányokkal 47 darab Mikulást készítettünk a
gyerekeimnek. Papa Noel, mondták a gyerekek, amikor kézbe kapták őket, aztán
játszani kezdtek velük. Babáztak, úgy viselkedtek, mint én a Barbikkal annak
idején, nagyon jó időtöltés volt számomra, a gyönyörű, hosszú hajú Barbie
lányokat tenni venni, ám azt, hogy egy vécé papír hengerből készült Mikulással
játsszam, sosem volt elképzelhető. Minek is, ha van baba meg Barbie, plüss mackó
és társai. Pontosan 104 napja vagyunk Beninben, az időm nagy részét gyerekekkel
töltöm, de én még játék babát nem láttam, sem kisautót. De erről többször írtam
már. A gumi, a kisszék, a kupakok jelentik a játékokat. Ám kedden a csoki
törpéim kaptak egy Mikulást, nagyon örültek nekik. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRp1RF1qABuZM1xwywukL7aKw0wz9TkXVNRAdgnB5LIaiP5Ib8BpTyo-gYv68AgGindK3d1Jyq0XsvbKinksHuWzRI1J-Ktgo6jUTDu2k_TfL4n2QPCvH1A74HEMru_t4zPXUoT0hgIvwh/s1600/IMG_5052.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRp1RF1qABuZM1xwywukL7aKw0wz9TkXVNRAdgnB5LIaiP5Ib8BpTyo-gYv68AgGindK3d1Jyq0XsvbKinksHuWzRI1J-Ktgo6jUTDu2k_TfL4n2QPCvH1A74HEMru_t4zPXUoT0hgIvwh/s320/IMG_5052.JPG" width="320" /></a></div>
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXM6LUcNG_UE9gio9tKiuqBvF0PneyPkyDR5Ksis3KYiBY-cCQkbW-AR4qskVeVEuzwFlGajfGljVzChFJOdCr4Tm6aSd6Ihg5LDlag-dz6knD_VffynZUK8iwy1mv0Xv_mLG8FY0akWxF/s1600/michelin-man.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="130" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXM6LUcNG_UE9gio9tKiuqBvF0PneyPkyDR5Ksis3KYiBY-cCQkbW-AR4qskVeVEuzwFlGajfGljVzChFJOdCr4Tm6aSd6Ihg5LDlag-dz6knD_VffynZUK8iwy1mv0Xv_mLG8FY0akWxF/s200/michelin-man.jpg" width="200" /></a>Iskola után piacra mentünk ananászért. Én nem szeretek
piacra járni, a hal szaga, a por, a sok ember, az összevisszaság, a folytonos
utánunk kiabálás engem zavar, szokás szerint én csak szédelgek a többiek után,
Réka kicsi ápolgat és túl is élem. <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhB8I5_k0LCoQmLiY2HiU_M0cD5gKGoNXl4sQilS74J2HDOKoeC-xUsi7xEtGeWyybfc7Jyum0nanvlKaPA_3ssPIQHF81enD8O570llqym8W6vAyDsCAI7zlPguY1thNHGHj4WjioBwvh/s1600/15417773_10157815901980545_589115471_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhB8I5_k0LCoQmLiY2HiU_M0cD5gKGoNXl4sQilS74J2HDOKoeC-xUsi7xEtGeWyybfc7Jyum0nanvlKaPA_3ssPIQHF81enD8O570llqym8W6vAyDsCAI7zlPguY1thNHGHj4WjioBwvh/s320/15417773_10157815901980545_589115471_o.jpg" width="239" /></a>Nos, kedden alig vártam, hogy piacra
mehessek és meglátogassam kedvenc Micheline babámat, akivel legutóbb a piacon
találkoztam – azért Michelin, mert olyan dici duci, mint a gumikat gyártó cég
Michelin bábúja. Nahát, szomorúan vettem tudomásul, hogy új szerelmem alszik. Semmi baj, legközelebb. És akkor eljött a
tegnapi nap, újra piac nap volt, kedvenc ebédemet hagyván otthon izgatottan
kerestem a kisbabámat, aki ismét aludt. Mondom anyukának, vissza jövök később.
20 perccel később a gyerek készen állt a látogatásomra, ez csak annyit jelent,
hogy pelenkát adtak rá – hiszen jön a fehér, megfogja fogni. Na, amire felértem
a drága gyermek ajándékot hagyott, szerencsére anyja és nem az én ölemben.
Kicsit rosszul éreztem magam, mert nagyon ritkán használnak pelenkát, hiszen
drága és akkor most pár perc alatt elhasználódott egy, na de anyuka nem problémázott,
pikk pakk vizet öntött a fejére egészen a fencijéig, jól megmosdatta, púder a
nyak alá, kar alá, popsira – hirtelen azt hittem hóembert látok. Nem beszélve
arról, hogy mind végig úgy fogta a gyermeket, mint a nyulakat, szegény gyermek
ott lógott, de élvezte. Aztán eljött a pillanat, amikor ideadta.<br />
Pillangók
röpködtek, na mondom, az enyém vagy. Mutatom anyukának kicsit elviszem, ő bólintott
s mi már repültünk. Ennek a kicsi gyermeknek a nyaka, az álla egybe van, olyan
pufi, combja, mint egy hurka kolbász csak a parizer méretében. Kacag nagyokat,
kapaszkodik, rág, szorít, és megint kacag. Olyan kicsi teremtés, akire az ember
ránéz és minden búja bánata elsuhan – imádtam, örültem neki és várom szerdát,
hogy ismét vizitébe mehessek. <o:p></o:p><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Hétfő és csütörtök este 8 órától óráim vannak a velünk
szembeni rejtett bentlakásos iskolába. Ez az iskola a város legjobb
középiskolájának számít, több diák is a fővárosból ide jár. Magán iskola,
tehetősebb családok gyermekei vannak itt, vagy állami ösztöndíjjal támogatottak
– ez is milyen érdekes, az állam a magán iskolába járást támogatja, nem mintha,
ott luxus körülmények lennének, mert nem, de mégis. Az óráim egy nagyobb tornác alatt vannak,
ez a helység 3 részre van osztva két táblával, ami azt jelenti, hogy amíg én angolt tanítok,
addig a tábla másik felén egy matematika tanár kiabál. Nagyon szépen hallatszik
minden, ha érteném a franciát, biztosan az egyenleteket is jól vágnám, de
komolyan mondom, az óra végére már nem zavart. Fél 10-kor jöttem el a
végzősöktől, akiktől rettenetesen féltem, hiszen énekelni nem fogunk,
mondókázni sem, mit fogok én 18 éves lányokkal és fiukkal beszélgetni?! Otthon
ezzel semmi bajom nincs, de itt?! Nahát alig tudtam eljönni. Az osztályban 25
tanuló van, de nekem sokkal többnek tűnt, volt köztük 16 éves, ám a legidősebb
26 volt. Itt a képességük szerint sorolják őket osztályba, nem kor szerint. Óra
végén egy 18 éves fiú megkérdezte, hogy nem-e töltöm vele a karácsonyt, mondom
dehogynem, mind együtt ünnepelünk egy közeli hotel teraszán. Azt mondja nem –
nem, csak mi ketten. Persze hatalmas kacagás tört ki mindenkiből. Mondom nem,
ne haragudj. Semmi baj, csak megpróbáltam, hozzátette, hogy Afrikában minden
lehetséges és semmit sem szabad elhalasztani, ha nem kérdezi meg, akkor nem
tudja meg sosem, hogy van-e esély avagy nincs – és milyen igaza van. Mutattam
képeket Székelykeresztúrról, a családomról, barátaimról, az iskoláinkról,
diákjainkról. Ámultak és folyamatosan kérdeztek. Érdekelte őket minden, az
itteni húsz éves végzőseim olyanok voltak, mint az otthon a kicsik. Minden érdekelte őket, mindent látni akartak és nem féltek megkérdezni semmi.
Számomra öröm volt velük lenni, egymást csitították, ha hangosabbak voltak,
segítettek, franciát tanítottak és óra végén szépen arra kértek, hogy maradjak
még egy kicsit, meséljek.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAMQWIVqc3zxoPUGFG6Wlv_GjxtEG1gE57Nuu8Uh039Rq4USQuELG9Jf7dOZMkQgKZIWO369JFGwIU8FpP7hQjJvuxn1jWtJvYhIlg5BOGVkbO-rW80e_y17Bwue2T5RaQXPHF4q0OI13h/s1600/15310764_10157765001675545_789790710_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAMQWIVqc3zxoPUGFG6Wlv_GjxtEG1gE57Nuu8Uh039Rq4USQuELG9Jf7dOZMkQgKZIWO369JFGwIU8FpP7hQjJvuxn1jWtJvYhIlg5BOGVkbO-rW80e_y17Bwue2T5RaQXPHF4q0OI13h/s320/15310764_10157765001675545_789790710_o.jpg" width="320" /></a></div>
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ó igazából még én is nagyon sokat tudnék mesélni, mert az
elmúlt hét tele és tele volt örömmel és boldogsággal. A lányok két babát segítettek
a világra, az egyik kisbaba nagyon korán érkezett, de Réka azt mondja, hogy
élet van benne, megmarad. Én csak arra kérem a jó Istent, hogy az öröm is maradjon köztünk, itt is és otthon is, mindenkinél. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kívánunk mindenkinek további nagyon szép készülődést és
boldog, havas napokat! <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjatpzwibKPILNNE2impXA9IMTg5kc42a7I1u9wkOz_zKjlT12iqLdb3Y9v7PJZs_VdG7n0yPAOL4QtUoCf1EzdH_aaGjwo_C0p0Bk8ZeWY6Vhc4oTiH0Nh4E5lJkIiw_P5HUQO_9-ytneC/s1600/IMG_5114.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjatpzwibKPILNNE2impXA9IMTg5kc42a7I1u9wkOz_zKjlT12iqLdb3Y9v7PJZs_VdG7n0yPAOL4QtUoCf1EzdH_aaGjwo_C0p0Bk8ZeWY6Vhc4oTiH0Nh4E5lJkIiw_P5HUQO_9-ytneC/s320/IMG_5114.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<o:p></o:p></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-45887691210015238222016-12-04T02:55:00.000-08:002016-12-04T02:55:13.172-08:00<div class="MsoNormal">
Mielőtt ide jöttem volna, azt reméltem, hogy felkészületlenségem
nem fog kudarcba vinni. Heteink, hónapjaink voltak a felkészülésre, azt hiszem
mind a négyen naponta foglalkoztunk a témával, ha akartuk, hanem. Mégis utolsó
napokba a kétségbeesés kergetett egyik embertől a másikig. Így visszatekintve
már teljesen feleslegesnek látom, sőt. Nem tudom mire van szükségünk egy teljes
kész léthez, a gyógyszereket, oltásokat leszámítva, nem tudom mit mondanék az
utánam következőnek. Talán azt mondanám, hogy mindenki nyugodjon le, Afrikában
több dolog van, mint, amit eltudunk képzelni. Így inkább arra biztatnám,
hogy ne magára gondoljon, mert nem az otthonról hozott Nivea tusfürdőtől lesznek jobbak a napjai, hanem siker élményétől, amit itt nem a tusfürdő biztosít. A sikerélményt számunkra más – más dolgok nyújtják. A lányok nap,
mint nap szembesülnek ezzel. A feléjük nyújtott tisztelet, odaadás és hála
tükrözi mindennapjaikat. Nem is beszélve a reményről, hatalmas reményeket
fűznek a fehér nyújtotta orvosláshoz, hiába a magyarázat: „ők szülésznők” – az emberek
még mindig bíznak bennük és reménykednek a kellő kezelésben, amit ők írnak elő.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMT9Lor6nHCzPit6xUrC6bIMHmg9aRCH2eyi5s2s2v_mSi435P9eNq-fZpqJFs35yAEBmi1_F2K7uc0x9gzYPUcipVpMwgdaE2c7HXuk7N9W2OjXKjpINECrEaPRGdAMVurofh6o-a8RGj/s1600/IMG_4979.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMT9Lor6nHCzPit6xUrC6bIMHmg9aRCH2eyi5s2s2v_mSi435P9eNq-fZpqJFs35yAEBmi1_F2K7uc0x9gzYPUcipVpMwgdaE2c7HXuk7N9W2OjXKjpINECrEaPRGdAMVurofh6o-a8RGj/s320/IMG_4979.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nekem az első nagyobb siker élményem a legkisebb osztályomban történt, ahol
mára már 47-en vannak, köztük már 3 éves gyerekkel is, ők az első osztályosok
az itteni iskolában. A számokat tanítottam nekik angolul. Célom az volt, hogy a
gyerekek az óra végére képesek legyenek 10. számolni angolul. Akkor még
csak 37-en voltak, az óra végére a tanítónéni és 3 kislány tudott angolul
számolni, egyik nigériai – neki könnyebb volt. 5 gyerek tanult meg franciául
számolni, 1 kisfiú megtanulta helyesen tartani a ceruzát. Többen csodálkoztak
el azon, hogy egy Napunk van, volt, aki gömböket tanult meg rajzolni. </div>
<div class="MsoNormal">
Én
megtanultam, hogy bár nem mindig érünk célba, az oda vezető út is csodálatos.
Ez október elején volt, mára már mind a 10 ujjukat megtudják számolni angolul,
a színeket is felismerik, sőt számos angol éneket tudnak énekelni már nélkülem
is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIouoX8EwF_NNEFWHJ7Jwpw2P8O3Q2ICH6p7PjJkR0gIOFsL8i3LF35AG1uIOHzSnTjlfZkhcFpMq1PVD2kY2xjgj1PcNsPf_IGwOV5GCnDpZZrCXW8T0WnO1pE9a-H4t6ItX11DnkTCNN/s1600/IMG_3224.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIouoX8EwF_NNEFWHJ7Jwpw2P8O3Q2ICH6p7PjJkR0gIOFsL8i3LF35AG1uIOHzSnTjlfZkhcFpMq1PVD2kY2xjgj1PcNsPf_IGwOV5GCnDpZZrCXW8T0WnO1pE9a-H4t6ItX11DnkTCNN/s320/IMG_3224.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Aztán a múlt héten történt valami egészen hihetetlen, ami
először pofon csapásként ért. A negyedik osztályban voltam, a gyerekek 9-16 év
között vannak negyvenen. Itt a legnagyobb bajom az, hogy a szünetek nem mindig
egyszerre vannak, azért amikor nekem órám van, akkor több gyerek az udvaron van
és hol lennének máshol, mintsem az az osztály ablaka alatt, ahol a fehér tanít.
Ott kiabálnak és énekelnek, édesek, viccesek de zavarják az én tanulóimat. Az
óra végére kezdett elszabadulni a pokol, zaj volt, összevisszaság. Nem beszélem
a nyelvüket, nehéz volt csendet teremteni. Megláttam az iskola egyetlen angolul
beszélő tanárát, és szóltam neki, hogy jöjjön be, segítsen elmagyarázni nekik,
hogy ez nálam így nem működik. A tanár intett, hogy jön – egy pillanat. Na most
erre a reakció a következő: csend lett az osztályban, megijedtek, és egy hosszú
gumi darabot nyomtak a kezembe, utalva arra, hogy inkább én rendezzem el,
mintsem a tanár. A gumi darab az ostor volt, számomra a fegyelem legszigorúbb
eszköze, számukra a csendet és a rendet jelentette. A gumit letettem és
magyarul mondtam nekik, hogy én nem foglak ütni, ez tuti biztos, mint az is,
hogy nem értették szegények, amit mondok. Arra megérkezett a tanár, ő sem ütött meg senkit,
elmagyaráztuk nekik, hogy amennyiben angolt szeretnének tanulni, ki kell zárni
minden mást erre az 50 percre, különben én nem fogok többé jönni. Megmondom
őszintén egy csepp reményem sem volt, hogy valamivel jobb lesz a következő óra,
ismerve a mi gyerekeinket, a fenyítés hasznos 10-20 percig, aztán folytatják. Ám ezen
a héten az angol órám a negyedik osztályban egy csoda volt. Végig csendben
ültek, figyeltek, tanultak. Hihetetlen, de mintha minden nap ismételték volna
az eddigieket. Tökéletesen válaszoltak minden kérdésemre, utasításaimat
követték, sőt az sem zavarta őket, hogy az első osztályból átjött és megijedt három évesemet az ölemben hordozom a padok között, az óra végén arra kértek, hogy maradjak még kicsit. Bántott a
lelkiismeret, sőt úgy éreztem, hogy ez most túl jó, én meg túl kevés vagyok
itt. Nem tudom miért történt, azért-e, mert nem ütöttem meg őket, azért mert
valaki rájuk szólt, vagy csak azért mert megétették az ott létem lényegét.
Mindenesetre belőlem a „nem elég” érzést váltotta ki, azon gondolkodtam, hogy
hogyan adhatok többet és többet. Ezért is örültem tegnap, amikor egy esti
beszélgetésre hívott meg a szomszéd, azzal a témával, hogy az unokatestvére
angolt szeretne tanulni. Igazából nem értettem, mire ez a nagy felhajtás, de
elmentem. Szombat este 8 óra volt, és egy kapu mögé invitáltak, amikor
bementünk hatalmas csoda fogadott. Egy nagyobbacska filagória szerűség 3 részre
volt osztva, a „termeket” táblák választották el, amire írtak. Egy bentlakásos
iskola internátusa volt, ahol a középiskolások szombat este matekoztak. Kiderült,
hogy nem az unokatestvér szeretne angolt tanulni, hanem az iskolások. Jövő
héttől kezdődően a házunkkal szemben lévő bentlakásban fogok tanítani 10. és
12. osztályosokat.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOE-Yyg4DGktrEKoSim3d5St3dKHVam_bq-xhggRafl1pgY_Yp7fc5LyV87oekeloe7o6yfhL3cwiaxaPqELF8c5nEhgIFNjRkIeG99yoGwbnGbCJ4JAOfxs6FvwcJR3cLGrGJ0K5fd7A2/s1600/15322532_10157765049740545_1309373639_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOE-Yyg4DGktrEKoSim3d5St3dKHVam_bq-xhggRafl1pgY_Yp7fc5LyV87oekeloe7o6yfhL3cwiaxaPqELF8c5nEhgIFNjRkIeG99yoGwbnGbCJ4JAOfxs6FvwcJR3cLGrGJ0K5fd7A2/s320/15322532_10157765049740545_1309373639_o.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Talán a véletlen műve, hogy az iskola neve „Complexe
Scolaire Espoir du Plateau”, magyarul a régió remény iskolája, az igazgató úgy
fogalmazta angolul, hogy „focus of hope” – a reményre fókuszálnak. Advent
második vasárnapja alkalmával én is arra összpontosítok, hogy ha már nem
tölthetek 10 másodpercet otthon az év ezen szakaszán, akkor had reméljem, hogy
mi itt négyen hagyunk egy kicsit magunkból sikerélményeink által, mert ha igen
akkor az lesz a legnagyobb karácsonyi ajándékunk. Ugyanakkor kívánom
mindenkinek, hogy a várakozás és felkészülés Karácsonyra ne csak a dekorációról
szóljon, hanem mindenki tudjon egy kicsit igazán adni önmagából, valamit, ami
örökre megmarad szeretteink szívében. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQQqvJjytNevc3Ts8IgR2L9Mc_PwfNCvpYbDCxs16WpIGB7rAW6bDmgWgzcM6ujVsHljVwOzBvr02qgBsSthU2wrDDJc3GWZZrmz3h_bg6N0NeU8CyTFiVtrn0z0PZ4EMgHR65IND-fIkX/s1600/IMG_4094.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQQqvJjytNevc3Ts8IgR2L9Mc_PwfNCvpYbDCxs16WpIGB7rAW6bDmgWgzcM6ujVsHljVwOzBvr02qgBsSthU2wrDDJc3GWZZrmz3h_bg6N0NeU8CyTFiVtrn0z0PZ4EMgHR65IND-fIkX/s320/IMG_4094.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-56191450708021992172016-11-27T04:38:00.002-08:002016-11-27T06:21:43.562-08:00<div class="MsoNormal">
A napomat egy adventi koszorú elkészítésével szerettem volna
kezdeni, mondanom sem kell: 37 fokos melegbe valahogy az embernek nincsen
karácsonyi vagy adventi hangulata. Nézem a barátaim szebeni, bécsi, budapesti
karácsonyi vásáros fényképeit, ám a karácsony melegen hideg fuvallata nagyon
távol tombol tőlem. De nekifogtam, a koszorú alja egy főzőtök száraz héja lett,
amin rajszögeket szúrtam át, és ebbe nyomtam bele a szúnyogirtóval ellátott
gyertyákat. Melléje egy csillámpapírból vágott fenyőfát ragasztottam, kis csillaggal
a tetején. A Mesi koszorúja még várat egy kicsit, de várom az övét is, várom,
hogy egy kicsit jobban ráhangolódjak a felkészülésre. Aztán eszembe jutott egy
nem túl régi készülődés … <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJ10WDa5X3EPqLTw5MgoWRahfVoN0C6oMnIqzS0oeXCAZIGK00MTd5NkDGEW6ESbLCwH3RLXgiJH_IJpg_Tu2iR32oKF1UOYJbE4fqp4_koPgOIAj1kFCA9FTV6u9o8ip_k_QBuhNDejTG/s1600/4.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJ10WDa5X3EPqLTw5MgoWRahfVoN0C6oMnIqzS0oeXCAZIGK00MTd5NkDGEW6ESbLCwH3RLXgiJH_IJpg_Tu2iR32oKF1UOYJbE4fqp4_koPgOIAj1kFCA9FTV6u9o8ip_k_QBuhNDejTG/s1600/4.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mielőtt Afrikába jöttünk volna azt hiszem mindannyiunknak
szüksége volt egy komolyabb testi lelki felkészülésre. Indulásunk előtti 4 hét
hosszú volt, mégis nagyon rövid. Olyan négy hét volt, amiről azt hittem
megismételhetetlen, mindent akartam, mindent jól akartam. 4 nagyon fontos
dologra koncentráltam, mégpedig az oltások és gyógyszerek, a ruháim, a könyveim
és végül a szeretteim, hogy mindenkiből vigyek egy darabot. Végül szinte minden
összekuszálódott bennem és körülöttem. Az utolsó négy hétben szinte semmi nem
úgy történt, ahogy azt elterveztem, az emberek jöttek, mentek, úgy éreztem,
senki nem érti, hogy mit jelent ez nekem, úgy éreztem, hogy sokan nem értik,
hogy elmenni otthonról számomra sokkal nehezebb, mint eltölteni akármennyi időt
Afrikában vagy a világ bármely részén. Kerestem a társaságot, egy pillanatig
sem akartam egyedül lenni. Rengeteget gyűjtöttem, a negyedik hét végére, már
tele voltam olyan emlékekkel régi és új barátokkal, egy támogató várossal, amikről
tudtam, hogy most már mehetek Afrikába, nem leszek egyedül. De mindezt
megelőzte a 4 hét dráma, melyben keveredett az öröm, a csalódottság, az
ijedtség, a futás, a kaland és jó kedv.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-8dB11SQO7pAF9UT-qfN69aOL28NENkjqtBb7JzH1NcPzlRHZr9nvTGi3ij4k5ot1m_7x_U19pzOfbszTCyvsGPJHTH-WBFTwbiDscDsydrE2EDYIzH2sUlhihbEo3juyIeasV_MPTLP9/s1600/IMG_7899.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="284" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-8dB11SQO7pAF9UT-qfN69aOL28NENkjqtBb7JzH1NcPzlRHZr9nvTGi3ij4k5ot1m_7x_U19pzOfbszTCyvsGPJHTH-WBFTwbiDscDsydrE2EDYIzH2sUlhihbEo3juyIeasV_MPTLP9/s320/IMG_7899.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nahát, ami nekem négy hét volt, vagy akár négy hónap, az egy
afrikai ember számára belefér 4 órába is. Megkérdeztem egy itteni barátomat,
hogy milyen az elválás, milyen, amikor elmegy itt valaki, tudván legtöbb
alkalommal vissza sem tér. Erről nem beszélt, elvándorlásuk oka, legtöbbször a
tanulás. Az itteni emberek nem beszélnek a szökésről, a törtvénytelen munkákról
vagy a rabszolgaként tartó gyerekekről. De titokban mind tudják, hogy sosem
térnek vissza, még, ha tudnának sem volna amiért. Fogmosással kezdik, mindent
azzal kezdenek, ellátják a házkörül a teendőket, meglátogatják az összes
rokont, nem beszélnek az útról, csak mindennapi dolgokról, kézfogás, minden jót
kívánnak egymásnak és elmennek. Az utolsó estén, ha van rá lehetőség nagyobb
vagy kisebb ünnepséget tartanak, miután mindenkitől elbúcsúzik az illető –
fontos szabály, hogy senki nem kel fel reggel. Az utazó személy egyedül hagyja
el a házat. Ezek az emberek nagy része sosem tér haza, SOHA! Igyekszik a hírét
hazaküldeni és egy kis anyagi segítséget. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEja9YH7aqIANowO26bzGnD9uezgWIlcWFasdWt2uTAkaPprpTkfKLQQeR7GX94QiVmSD2XnDYlMReuKT8Xis-wYDV-gG_LMIfiIw_0GNzxcJ7ihKoloeoFjW0hEM8GGBTyH8T1yXF7wUvQj/s1600/05.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEja9YH7aqIANowO26bzGnD9uezgWIlcWFasdWt2uTAkaPprpTkfKLQQeR7GX94QiVmSD2XnDYlMReuKT8Xis-wYDV-gG_LMIfiIw_0GNzxcJ7ihKoloeoFjW0hEM8GGBTyH8T1yXF7wUvQj/s320/05.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Karácsonyra felkészülni is hasonló különbséget veszünk itt
észre, meg sem közelíti azokat a heteket, amiket mi otthon átélünk karácsonyt
megelőző hetekben. Adventi koszorúról nem is hallottak, nemhogy felkészülésről. karácsony előtti este feldíszítik a házat, fa az nincs, mert nagyon drága.
De erről majd később is írni fogok. Jellemző az itteni emberekre, nem készülnek,
erről már többször írtam, ezek az emberek megélik, túlélik az aznapit, aztán
jön a következő. Világra jön egy gyermek, meg él egy Karácsonyt, kettőt, hármat,
négyet, a negyedik Karácsony után nevet is adnak a gyermeknek, hiszen, 4 évet
ha élt, akkor már nagyobb az esélye annak, hogy megmarad. Szomorú, de nagyon
sok családnál ez így van, a legkisebb gyermek mindig a Benjamin, aztán ha már 5
év felé közeleg, akkor kap egy saját nevet. Így élnek, nem készülnek, csak
túlélnek, megélnek egy életet. Nagyon sajnálom, hogy nem tudok egy afrikai
felkészülést leírni, nem tudom megosztani, hogy milyent az advent Beninben, de
egyszerűen nincs amiről írni, ugyanolyan vasárnapok és ugyanolyan napok, mint
máskor. És, amit itt legbelül érzek, az nem más, mint ábránd 10 másodpercért
otthon, 10 otthon töltött másodperc ma, 10 másodperc Karácsony este.</div>
<div class="MsoNormal">
Advent első vasárnapja, első gyertya a HIT gyertyája, így
ezt a 10 másodpercet a hitnek áldozom, most hiszem, hogy ez az első és egyben
utolsó felkészülésem távol a szeretteimtől, és ez egyben egy ígéret is
magamnak. Egy nagyon kedves barátnőm Advent alkalmával mindig lemond valami
számára fontos dologról, hogy több ideje lehessen a családjára. Nekem otthon
Advent időszaka alatt sokkal kevesebb időm van a családomra, mint az év
bármelyik mások szakában, általában karácsony napján, délután fáradtan beesek a
fa alá, amire már édesanyám mindennel kész van. Most másként lesz, a következő
hetekben, bár rengeteg időm lenne a családomra, mégsem tudok több időt tölteni
velük, viszont szintén barátnőm példáját követve többet foglalkozunk a testünk
ismeretlen 5 grammjával, a lelkünkkel. Igyekezni fogok hittel, reménnyel, örömmel
és szeretettel felkészülni egy olyan Karácsonyra, ami valószínűleg életünk
legkülönlegesebb, de még is legszomorúbb karácsonya lesz. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmfmgoqEwYRtpK5a62Xg2I3zplLVr5JbiStC_f2lbrwoY0tT1T_TxLcUU19A5_KzOaRBUkOy0r8M0h0FrL0bHGt4_-P2pxr4wTUK58yrdh_4qXu2uox4WeEPtrPRa5jdKvx1P2_JxMfuDm/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmfmgoqEwYRtpK5a62Xg2I3zplLVr5JbiStC_f2lbrwoY0tT1T_TxLcUU19A5_KzOaRBUkOy0r8M0h0FrL0bHGt4_-P2pxr4wTUK58yrdh_4qXu2uox4WeEPtrPRa5jdKvx1P2_JxMfuDm/s320/3.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
Áldott Adventet kívánunk mindenkinek! Boldog és kellemes
felkészülést!<br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-25690082691198789752016-11-23T12:04:00.001-08:002016-11-24T02:00:17.658-08:00<div class="MsoNormal">
Azt hiszem többször említettem már, hogy az itteni emberek
Yovo, Yobo vagy éppen Oyobo-nak neveznek. Ez a fehér ember jelentése fonn
illetve nagou nyelven. Mondanom sem kell, hogy már rettenetesen unjuk, nem
szeretjük, ezért, én, akivel többször találkozom, annak elmondom, hogy az én nevem
Réka és nem yovo. Többnyire gyerekeknek szoktam mondani, ők azok, akik folyamatosan
kiabálnak utánunk. Na, már most, a helyzet a következő: ha az utcán megyünk,
akár Attila, Mesi vagy mi Rékák, már nem yovok vagyunk, hanem mind-mind Rékák,
most mindenki, aki fehér, az Réka lett. Tegnap az utcán Csiki Rékával sétáltunk
és folyamatosan csak a nevünket hallottuk, nem mondom, szórakoztató volt. Hogy
fokozzuk a helyzetet, mivel ezek az emberek nem beszélik az angolt, így szinte
mindegynek találtam, hogy éppen angolul vagy magyarul köszönök, ezért nagyon
gyakran magyarul köszöntem nekik, fogalmam nem volt, hogy így veszik az adást.
Mára már Alaotól kezdődően az utcánkban az emberek is „szia”-val köszönnek nekünk. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHeBkN5JjY1REQ3c1UH_PumYKH-edcjhXW4c3RvlSatGmXNP3m10cAHIQxcL46hhy-sr4ZQnUIs7GmXoFtV4HtT_gPBJFY-fh0QWi_rFkJGx_LluH-4eExABoPau9XhD3T2xamYZEILnVB/s1600/IMG_1016.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHeBkN5JjY1REQ3c1UH_PumYKH-edcjhXW4c3RvlSatGmXNP3m10cAHIQxcL46hhy-sr4ZQnUIs7GmXoFtV4HtT_gPBJFY-fh0QWi_rFkJGx_LluH-4eExABoPau9XhD3T2xamYZEILnVB/s320/IMG_1016.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ma egy anyuka az út másik oldaláról kiáltott át nekem, hogy Szia Réka – jajjj mondom
szia, nem vettelek észre. Erre a nő rázta a fejét, mintha azt mondaná, semmi
baj. Az igazság az, hogy nehezen tudom megkülönböztetni őket, kivételt képeznek
ez alól a gyerekek, őket szinte bármikor felismerem. De a fekete nők és férfiak
számomra mind egy formák. Észrevettük, hogy nekik is egyformák vagyunk mi,
talán Attila nem olyan, mint, mi. Ám mi a lányok, függetlenül attól, hogy
különbözőek, mégis mind egyformák vagyunk. Így történt, hogy egyik nap
Silvezter neki futott Mesi lábának és rábújt, átkarolta a lábát, felnézett
Mesire, kacarászott, aztán rám nézett, csend és még egyszer Mesire nézett,
szegény gyermek sokkot kapott, akkor vette észre, hogy ketten vagyunk, egyformák
és valami nem stimmel. Ezzel nincs is semmi baj, végül is Mesi és én nagyon
hasonlítunk, csak a testalkatunk, bőr színunk, hajszínünk, arcunk teljesen más.
Ezek a gyerekek nagyon félnek tőlünk, de ha megszoknak, akkor már minden
rendben, ma délután például két nagyon kicsi gyerek bejött az udvarra, leült a
lépcsőre és beszélgettek. Mesi vette észre őket, aztán csatlakozott hozzájuk,
kicsit halandzsáztak, aztán mindenki ment dolgára. Ismertük őket, egyiket egy
sétán szedtem össze. A séta, ami olyan, mint egy igazi parádé. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcWeOwOjShWYsE9DdxH2f6hGOjYhmgcOBzva2yDojDQlfLGhe9StKUdEpkeDGYXJ8KAp3HyH1mNBCqHqowBRQCpur8ISEdmtQjkajc9Vb4sipjGZyr0Xfmv58pN5KFPj9eGo4AUOvVulgo/s1600/IMG_0968.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcWeOwOjShWYsE9DdxH2f6hGOjYhmgcOBzva2yDojDQlfLGhe9StKUdEpkeDGYXJ8KAp3HyH1mNBCqHqowBRQCpur8ISEdmtQjkajc9Vb4sipjGZyr0Xfmv58pN5KFPj9eGo4AUOvVulgo/s320/IMG_0968.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Megpróbálom
leírni az egyik ilyen bulis kis sétánkat, amikor egyedül indultam meglátogatni
Alao-t. Ahhoz, hogy elmenjek Alaohoz, el kell mennem a viskó előtt, ahol
Silvester és szülei árulják az üzemanyagot. Út közben meglátott a kisfiú, utánam szaladt, rögtön Silvester után meg futott az unokatestvére is, egy – egy tasak főtt rizzsel a kezében.
Ezt a tasak rizst, úgy kell elképzelni, mint, ahogy mi ettük kiskorúnkban a
pufit, amikor már kifogyott a zacskó és a sarkát kirágtuk, hogy azt a sós
maradékot tudjuk lenyelni. Ezek a gyerekek is kirágták a zacsi sarkát és onnan
fogyasztották a főtt rizst. Mind két gyerek sárga bugyit viselt és itt pont,
semmi egyéb, ez nem egy uniformis, véletlenül öltöztek össze. Szóval megérkezek
egy 3 és egy 5 éves sárga bugyis feketével Alaohoz, nagy az öröm, a két kicsi
egy – egy féltékeny pillantást vet egymásra, megfogják a kezem és elindultunk
tovább, már négyen voltunk. Útközben találkoztunk Naomival, aki egy szuper intelligens
7 éves kislány, tökéletes franciával. Nőtt a csapat, már öten voltunk. Kiérünk
a főútra, a kép a következő, bocsánat kép és hang. Silvester ordít, mert fél a
járdán lévő lyukaktól, én mondom a nevét, Alao gyönyörű szép magyar akcentussal
ismételi Szilveszter nevét. Naomi úgy mond franciául nekem, mintha a VOX rádió
reggeli műsorát hallanám, minden két mondat között, mondja, hogy thank you –
gondolván ettől majd megértem, amit mond. Aztán ott van Justin a másik sárga
bugyis kisfiú, aki énekeli a sétálós énekünket, szintén magyarul, és a futós
résznél, mind futunk, mintha valami megvadult zebra csorda lennénk. Közben észreveszem,
hogy mögöttem 5 másik gyerek jön, ők is énekelnek velünk. Azért mondom, hogy
zebra, mert a kicsi feketék között virítok a fehér bőrömmel. Ezért volt
érdekes, amikor két úriember megkérdezte, hogy az én gyerekeim, mondom persze,
véletlenül összecseréltem őket még a korházban. Utolsó 5 méteren már mindenkinek
lufi volt a kezében, komolyan mondom olyan volt az egész, mint amikor a fúvós
zenekar felvonul Keresztúron. <br />
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9bBCT8zRGC9ta6soL5_cH4cob8h0k_7tzgH9rNfbBCPMXfR7WBtdPpFQq-HDt0uIPphbV03CS1ld_GlgvUaeNO0BLGL6EpADvvMkBcfK_bLnNfbFDQHab0rceDFEVk-rJTVD-QNHzuO15/s1600/IMG_0961.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9bBCT8zRGC9ta6soL5_cH4cob8h0k_7tzgH9rNfbBCPMXfR7WBtdPpFQq-HDt0uIPphbV03CS1ld_GlgvUaeNO0BLGL6EpADvvMkBcfK_bLnNfbFDQHab0rceDFEVk-rJTVD-QNHzuO15/s320/IMG_0961.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">
</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px;">
<span style="font-family: "times new roman";">A séta végére kiderült, hogy Justin nem is Justin, hanem valami egyéb – de semmi baj, már mindenki Justinnak hívta, sőt amire a legbüszkébb vagyok, Silvester nevét is olyan gyönyörű Szilveszternek ejtik, mintha csak otthonról hallanám. </span><br />
<span style="font-family: "times new roman";">Egybevetve mindent, ha valaki úgy döntene, hogy meglátogat, nem kell tartania a nyelvi korlátoktól, addigra már körösztúri akcentussal üdvözlünk mindenkit. </span></div>
<div style="color: black; font-family: "times new roman"; font-size: medium; font-style: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; margin: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; color: black; font-family: "times new roman"; font-size: medium; font-style: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; text-align: center; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dy3jmH2aN1f3ter7fHbZAEkmbera53NB-1aKohgBE4L9KIsy2huLH6_VeVyVe_Ke0F7gaPDIyg7EW7B34DITQ' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div>
<div style="color: black; font-family: "times new roman"; font-size: medium; font-style: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; margin: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<br /></div>
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-40253707686759317742016-11-22T03:50:00.000-08:002016-11-22T07:28:09.086-08:00<div class="MsoNormal">
Az elmúlt napokban a lányokkal szembe futottunk a búcsúval,
az elengedéssel, a beletörődéssel. Azt hiszem, most érett meg bennem, bennünk,
hogy beszélni is tudjunk róla. Legtöbbször néma csend árnyékozza be az ilyen
dolgokat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Pontosan egy hete volt, amikor a kicsiknél órám volt,
tanítónéni nem volt iskolába, ezért a kicsi csoki tojásaim a szomszéd
osztályterem padlójára voltak bezsúfolva. Amikor megérkeztünk, mint a legyek a
mézre, rohantak, ilyenkor azt kívánom, hogy bárcsak 8 karom lenne, mint a
polipnak, hogy mindenik kezét foghassam. A foglalkozás végén az egyik kislány,
aki amúgy egész órán jött utánam, még mindig kapaszkodott belém. Pedig legalább
húsz alkalommal mondtam el, hogy üljenek le, több nyelven is. Ő csak nem ült
le, fogalmam nincs mi ütött belém, de rászóltam, nem is rá szóltam, megszidtam,
mérgesen meredtem rá, ő rám nézett, lehajtotta a fejét és pityergett. Attila
már elhagyta az osztálytermet, jelezvén, hogy indulunk, már így is késésben
voltunk. Legszívesebben felkaptam, s megvigasztaltam volna, nem tudtam.
Hátra néztem, csak állt az asztal előtt és lógatta az orrát, a többiek ügyet
sem vettek rá, vígan szökdécseltek utánam a tornác lépcsőjéig. Én úgy mentem
haza, mintha a világ baját hordoznám magammal, de a világ baja nem az enyém
volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZJ7cn7DgV286EbpZGGrk0-JjDf9g6U7UkZaYd5ZHkac-RKS8uREr0QsKlNOnrfVJYGNlBWj-jrQnf5xBw4T39UdCSQhvog7AlM1x3lqxCem-V-1G2QcHZEenHsuazSA7EG6av8cXiP3-3/s1600/IMG_9660.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZJ7cn7DgV286EbpZGGrk0-JjDf9g6U7UkZaYd5ZHkac-RKS8uREr0QsKlNOnrfVJYGNlBWj-jrQnf5xBw4T39UdCSQhvog7AlM1x3lqxCem-V-1G2QcHZEenHsuazSA7EG6av8cXiP3-3/s320/IMG_9660.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A lányok késő délután érkeztek haza egy halott kislány
hírével. Koraszülött volt, szinte esélye sem volt a túléléshez. A babának még
volt szívverése, Mesi hallotta, bár egy ilyen eset után, már nem tudja az ember
mit hall és mit érez. Furcsamód, de Solange az itteni szülésznő, az anyának azt
mondta, hogy a kicsi gyenge, de küzd az életéért. A lányok értetlenül álltak a
helyzethez, tudták, hogy már nem él. Később egy kellemetlen szituáció
következtében kiderült, hogy miért nem mondják meg azonnal. Amint az apa
meglátta halott kislányát, megfogta őt és mindent ott hagyott maga mögött. Egy
kérdés fogalmazódott meg bennem, vajon kitől vett búcsút, vajon az anya, aki
még a vajúdó ágyon feküdt, kitől vagy mitől vált el?! Mert az egy dolog, hogy
az itteni emberek nem kötnek szoros kötelékeket egymáshoz, tudván a halál
mindig mögöttük jár, de mégis mi az amit maga mögött hagyott ez a pár. Először
is egy élettől vettek búcsút, vagy így vagy úgy nem volt más választás, aztán a
nő a férfitől, aki magára hagyta, a férfi a nőtől, aki nem volt képes világra
hozni gyermekét, búcsút vettek a méltóságtól, egy időre az erőtől, egy bizonyos
összegtől, ami nekik és az otthon maradottaknak sokat jelent. Az otthon
maradottak. Ők azok, akik valószínűleg felülírják ezt a búcsút, a fájdalmat,
hiszen pár napra rá az anyuka ugyanúgy sétál majd, apuka felemelt fejjel végzi
a dolgát, mintha semmi nem történt volna. Fogalmam nincs mi lehet legbelül, mi
az, amit igazán éreznek. Biztos van fájdalom, kiderült, hogy az anyának nem
mondják meg a baba halálát, hogy ne hagyja el magát a következő órákban, az
apának nem mondják meg, éppen azért, hogy elkerüljék, amit itt nem tudtak.
Ilyenkor az apák megfogják a gyereket, ott hagyják az anyát, a kórházat, és nem
jönnek vissza többet, nem is fizetnek, ami az itteni kórházaknak hatalmas
veszteség, nem engedhetik meg maguknak, így inkább egy csúnya hazugság mögé
bújnak, csúnya vagy kegyes, nézőpont kérdése. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOQqxG5BX3wQ7clMfdAczynk9x_jTWupEgjTNXmZIvDE8Zslg_Pyya-YiwL6Xf_GKHdChOQ6z0drCXKMoI6zfoMeWVQrBEMduHjP51oqc_jfvmlBMsHNwrg1opxs7Qc10-IK0yu8ZGbN0Q/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOQqxG5BX3wQ7clMfdAczynk9x_jTWupEgjTNXmZIvDE8Zslg_Pyya-YiwL6Xf_GKHdChOQ6z0drCXKMoI6zfoMeWVQrBEMduHjP51oqc_jfvmlBMsHNwrg1opxs7Qc10-IK0yu8ZGbN0Q/s320/1.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Csütörtökön a lányok jó kedvűen
jöttek haza, egy kismama sétált be az oldalán egy kisfiúval, mondván ő ma
szülni fog, ledőltek az ágyra pihenni, a lányok haza jöttek ebédelni, aztán miután Joseph Attilát és engem lerakott az iskolánál, a lányokat vitte a
klinikára, hogy a vidám és bátor anyukának segítsen világra hozni gyerekét. Az
én órám végén, Attila már megint kint volt, amikor én nem tudtam ott hagyni a
gyerekeket, nem tudtam elköszönni, annyi kíváncsi szem vett körül, de örültem,
arra gondoltam, biztos jól érezték magukat, azért nem engednek. Este 9 körül
érkeztek a lányok. A kislány farral született, egy dolognak örülhettek, hogy az
anyuka túlélte. A vidám anyuka már szomorú volt, csalódott és fáradt. A kislány
élni akart, de nem sikerült neki, hosszú percekig próbálták újra éleszteni, de
sikertelenül. Császárra lett volna szüksége.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv_huwbNPJ8GCc3J47MrXUR5E4cUQUuo5IEtglcUsi_BRpqQnYBoA4sZLHr6lZctNah6_syI2dWcbl-lOmYrRGygf2jMPPdT50FU8aD4wax2TY_9WK5DlyBxENktbjpnMKQgzCMsczOj-Q/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv_huwbNPJ8GCc3J47MrXUR5E4cUQUuo5IEtglcUsi_BRpqQnYBoA4sZLHr6lZctNah6_syI2dWcbl-lOmYrRGygf2jMPPdT50FU8aD4wax2TY_9WK5DlyBxENktbjpnMKQgzCMsczOj-Q/s320/2.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Naponta nézünk szembe ezzel a fájdalommal, és nem </div>
<div class="MsoNormal">
mindig a halál
jelenti a búcsút, ott az elválás, valakitől, vagy valamitől, amit nem akarunk.
Nem akarunk, de kell. Az elengedés, amikor úgy érezzük, hogy nem tudjuk, nem
vagyunk képesek, inkább nyeljük az általa okozott fájdalom gombócokat, mintsem, elengedjük, felhagyunk vagy szabadulunk tőle. Sokszor úgy érzem könnyebb, tűrni,
mint feladni. Áltatni magunkat, reménykedni, mert bár ugye az hal meg utoljára.
A remény hal meg utoljára és a fájdalom öli meg. Élni, megélni és túlélni, egy
elvesztést, a halált, egy csalódást, szerelmet, az elmúlást.
Valami, ami megtörtént vagy valami, ami még meg sem történt. Rettenetesen nehéz,
legyen az afrikai, fehér, gyerek, férfi, orvos, Réka vagy Mesi, egy anyuka egy
apuka, egy barátnő: az elengedés művészetét megtanulni nem kis dolog és minden
elismerésem ezeknek az embereknek.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Tegnap este, amikor Réka és én elbúcsúztunk Silvestertől, a
gyerek sírt, ordított, futott utánunk, anyja lefogta. Réka azt mondta nekem,
hogy ne nézz hátra. Hirtelen arra gondoltam, mi vagyok én?! egy enervált ... persze,
hogy hátra néztem és persze, hogy sajnáltam a gyermeket. Ne nézzek hátra, úgy a
legkönnyebb, de be kell vallanom, hogy NEM hátra nézni nem is gyávaság, hanem
bátorság. Bátorság kell lezárni valamit, elbúcsúzni valamitől és tovább lépni,
előre nézni, hogy ismét ne essünk fel, hogy talpon maradjunk. Bármilyen nehéz
is Afrika ebben is példát mutat nekünk, az élet nem örök, az idő fogyóban, az emberek itt nyugodtak, nem sietnek, még
sincs idejük a keserű és hosszú elkeseredésre. Az otthon maradottak. Előre és az
otthon maradottakra összpontosítanak. <o:p></o:p></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-56569647092321305912016-11-18T02:34:00.000-08:002016-11-18T02:34:14.196-08:00<div class="MsoNormal">
Két évvel ezelőtt egy új kaland várt nem messze otthonomtól,
Budapesten, melynek egy nagy részét két csodálatos törpe jelentette. Pet és Pat
akkor 2 évesek voltak, okosak, ügyesek, kreatívak, mozgékonyak, játékosak és
gyönyörűek. És mivel én személy szerint nagyon szeretek kint lenni, ezért már
első héten hármasban indultunk meghódítani a II. kerület játszótereit. A
járókelők természetesen megcsodálták őket, dicsérték, milyen szép gyerekeim
vannak. Mindenkinek megköszöntem, aztán elmondtam, hogy a kicsik nem az én babáim.
Egy idő után elhagytuk a kerületet és már a Lánchídról küldtük anyának a
képeket. Buszoztunk, imádták. A dicséretek csak jöttek, aztán már ráuntam
magyarázkodni, megköszöntem és mentünk tovább. Volt, aki kérdezősködött tovább,
mennyi időre születettek – kérdezték. Vágtam rá, 9 hónapra, eszembe sem jutott,
hogy az ikrek legtöbbször 8 hónapra születnek – a néni megjegyezte
csodagyerekek. Hát gondoltam persze, naná, hogy csoda gyerekek. Olyan is volt,
aki azt mondta, hogy pont olyanok, mint én – már hogyne, nekem is barna hajam
van és kerek fejem, mint Patriknak. Rettenetesen büszke voltam rájuk, nagyon
sokat tanultam tőlük, róluk. Életem részévé váltak és ők is, mint a legtöbb fiú
lány iker, ők is különbözőek voltak. Segítettek megérteni a kevés és a túl sok
figyelem fogalmát, gyönyörűen építették fel az igények várát, ki mennyit és
mikor, kinek sok a kevés, és kinek kevés a sok. Megtanítottak másként szeretni,
a saját maguk egyszerűségével komplikált érzelmeket felszínre hozni, aggódni,
adni és venni, nyugodtnak lenni, kiborulni, félni, megijedni, örülni és
megőrülni. Azt hittem, hogy nincs gyermek, aki felülírná azt, amit nekem
jelentenek. Biztos voltam benne, hogy a sajátom érkezéséig ők ketten első
helyet foglalnak. Jól gondoltam, azzal az egy hibával, hogy van ott hely másnak
is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmRvhrmKLYTtJVzhyyE2C5LFET2ywGVuFk0tXkgn_-AOfommAs4yTqpfwZUY5AtELZ0BZPA8QkZkxl6spVDgo2gOlQhQbduIfmYgShWGhyNslS_lanQWwCwtKz1aBLJmJeHDY70MQuhweH/s1600/6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmRvhrmKLYTtJVzhyyE2C5LFET2ywGVuFk0tXkgn_-AOfommAs4yTqpfwZUY5AtELZ0BZPA8QkZkxl6spVDgo2gOlQhQbduIfmYgShWGhyNslS_lanQWwCwtKz1aBLJmJeHDY70MQuhweH/s320/6.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Júniusban találkoztam Alaoval, róla már meséltem. Ő az én
kicsi afrikai hercegem. Aztán pár hete megismertem Silvestert, ő karácsonykor
lesz 3 éves, édesanyja szerepelt a babahordozós videónkban, egy pici kislánnyal
a hátán. Akkor találkoztunk velük először, Mesi és én már akkor külön örültünk nekik, hiszen anyuka picit beszélt angolul, azóta naponta látjuk egymást, anyuka egyre jobban és bátrabban beszél angolul. Házunk
után susnyás, susnyás után egy fa szín, ahol Silvester, kishúga és szülei
üzemanyagot árulnak kisebb – nagyobb palackokból. Egész nap, sőt szerintem
apuka még éjszaka is ott van. Csiki Réka órákig eljátszik a 3 hónapos kislánnyal, amíg én Silvesterrel kacarászok. Silvester kacagó gyermek, úgy kacag, hogy párja
nincsen. Amikor meglátja a lufit, már jönnek a hangok, aztán ropog a nevetése.
Néha olyan, mint egy kicsi barna majom, mindenhová felmászik, és onnan
kacarászik nagyokat. Pár napja egy nagy gumit hurcolt hatalmas erőfeszítéssel,
de annak is úgy kacagott, mintha a Szomszédnéni Produkciós Irodát hallgatta
volna. Legjobban mégis annak örül, ha forgunk és repülünk. Kacag, ha beszélek,
ha halandzsázok, ha jövök és, ha megyek. Nincsenek játékai, helyesbítek
nincsenek konkrét játékai, de játszik a gyermek, játszik a gumival, a
palackokkal, a porral, a lufi maradványokkal, játszik fazékkal, sőt láttam
játszani a szék lábával is. Mit ne mondjak, kreatív. A minap vittem neki színes
papírt, ollót és ragasztót. Mondom, girlandokat készítünk a nyakadba, arra
rávágja szizzzőőőőőr, olló franciául, aztán neki a lapnak és olyan apró darabokra
faricskálta, mint én amilyen apróra törtem mamán házi laskáját egy karácsony
alkalmával. Még mindig érzem az ujjaim közt az asztalon száradó laska ropogását, tudtam, hogy nem
szabad, de olyan jól esett. Silvester is körülbelül ilyen beleéléssel dolgozott
az ollóval. Amikor kész lett a faricska halom, kacagott, olyan nagyon kacagott,
nagyon édes-kedves volt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwlk3nLuD9CAJCBhYuUGPRBc-BKKwXTosik5sbDexE6zba0kvNy1YWfJ4KQyhuHN09Vm5Cqj-6m6P2jZb8ZN6HBjDtiaqGe5C9pPFF2dY9WcNSxPHfyN49zWYTRmEoIFf9sIsSvywmS0li/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwlk3nLuD9CAJCBhYuUGPRBc-BKKwXTosik5sbDexE6zba0kvNy1YWfJ4KQyhuHN09Vm5Cqj-6m6P2jZb8ZN6HBjDtiaqGe5C9pPFF2dY9WcNSxPHfyN49zWYTRmEoIFf9sIsSvywmS0li/s320/2.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Múlt szombaton Alaoval vágtunk, ő is imádta, ő mindent
vágni akart az ujjától el kezdve a kicsi lapos orráig. Alao már nem kacagó, ő komolyabb.
Mosolyog, persze, hogy mosolyog, neki van a világon a legszebb mosolya. Alao
szép gyermek, feje formája, hosszúkás szemei, lapos fekete orra, ragyogó fogai,
vastag szája és mély hangja tökéletes gyermekké formálja. Jellem van benne,
erős jellem, szívtipró lesz. De hagyjuk meg, hogy ehhez a tökéletes gyermeki
megjelenéshez a selypítés már csak hab a tortán, bár nem beszél sokat. Ő nagyon
bújós, szereti, ha biztonságban huppanhat ölünkbe, ha meglát, rohan és szorít.
Az afrikai gyerekek nem puszilkodnak, Alao volt az első gyermek, aki egy
hatalmas puszit nyomott az arcomra. Nagyon különböznek egymástól, de egy dolog
mindenikben ugyanaz. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikJxyCkZlQk9SSVbFwn8bssiWl1TuXe0VT9FpdyxmmpGMzlKYLD5OB5gOO8QMmIM95JrKuMp68SBw4Jp-sI8jqSnpZgOfuejaqWd6ynfS7x9S7ztL7O_an4IgifwcXZAuucBq5AQ3acATk/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikJxyCkZlQk9SSVbFwn8bssiWl1TuXe0VT9FpdyxmmpGMzlKYLD5OB5gOO8QMmIM95JrKuMp68SBw4Jp-sI8jqSnpZgOfuejaqWd6ynfS7x9S7ztL7O_an4IgifwcXZAuucBq5AQ3acATk/s320/1.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Tegnap a nagyoknál volt órám, nem ők a kedvenceim, negyedik
osztály lévén, ahogy arról már írtam a legkisebb 9, a legidősebb 17 éves.
Kicsit nehéz, de tegnap ott is, mintha csoda történt volna, nekik is azt
kellett, ami Alaonak vagy Silvesternek jár. Figyelem. Ezek a már nagy fiúk is
figyelnek, segítenek, ha leülök melléjük és rájuk figyelek, 3 másodperc, amit
kikérnek maguknak egyenként, mindenkinek jár. Aztán ott vannak a kicsik,
vihetek nekik ollót, ragasztót, bármit, élvezik, imádják, de 15 perc után már
figyelem kell nekik, kedden egy kislány oda húzott magához és a kezem a fejére
tette, őt is simogassam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0e2tYB_HmnyObX76YPXfjLjbZ-_DQ7b7KwrGCQEIiVJUUgmNAuJ-x6sJvdvwFmJ7Y6XaK40Ufz0ai89zKDVHyXVN3DBDsVnLQ5WUxXt_qQTZPkT_doN6j68eLEi1n394OpsYoUm5vJ_xl/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0e2tYB_HmnyObX76YPXfjLjbZ-_DQ7b7KwrGCQEIiVJUUgmNAuJ-x6sJvdvwFmJ7Y6XaK40Ufz0ai89zKDVHyXVN3DBDsVnLQ5WUxXt_qQTZPkT_doN6j68eLEi1n394OpsYoUm5vJ_xl/s320/3.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Nem is csodálkozom, felnőttként is figyelemre vágyunk,
persze csökken az igény, a túl sok figyelem is zavar. Be kell osztani
figyelmünket, azt is mondhatnám, hogy a figyelmünk, akár szívünk korlátlan tud
lenni. Érdemes figyelmet szentelni és szeretetet adni mindenkinek, aki
megérdemli és igényli. Anyu szokta mondani, ez ingyen van. <o:p></o:p></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-5746966542081301462016-11-14T13:32:00.004-08:002016-11-14T13:45:53.721-08:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
Mawu és Lisa </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Varázslatos éjszakánk lesz, ritka közelsége a holdnak
fényessé tette az egész világot, főleg ott, ahol a felhő nem is takarta. Ilyen
szempontból mi szerencsések voltunk, ugyanis Kétou városában a hold 7 óra után
megérkezett és lassan emelkedett egyre feljebb és feljebb de mégis közel
maradt. Házunk tetejéről próbáltuk megörökíteni azt, amit otthon nem véltek
látni az emberek. Semmi baj, elvileg 2034-ben ismét ilyen közel merészkedik. Nagyon sok mitológia szerint a telihold a hideg eljövetelét hozza,
nahát igen, otthon lehavazott, Afrikában egyre melegebb van. Szerintem, amíg
otthon lehűl az idő, itt egyre feljebb emelkedik a hőmérséklet. Néha olyan
melegem van, hogy már a meleg ráz, nem hideg. Nem tudom minek
tudható be, de csípi a bőrünket a meleg, nincs sebünk vagy egyéb nyílás, de
mégis olyan érzés, mintha kék-szeszt öntenének a felhorzsolt térdünkre. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTjQ5LMz50gKebqJ9nAhD-AEJ4SqfUlV-lq456BznlRUWYHQeZdxY37McvexHx3EZsw-u62WSxWiytVsM3b5y41Vn6lsU7OTxgZQPr4_-NoDQc26W1kTIYQ8gz2jbWHbG-4ngV_fcZkQlX/s1600/IMG_4464.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="203" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTjQ5LMz50gKebqJ9nAhD-AEJ4SqfUlV-lq456BznlRUWYHQeZdxY37McvexHx3EZsw-u62WSxWiytVsM3b5y41Vn6lsU7OTxgZQPr4_-NoDQc26W1kTIYQ8gz2jbWHbG-4ngV_fcZkQlX/s320/IMG_4464.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ma ebben
a hőségben Mesivel elsétáltunk a szemben lévő bodéba, zöldséget venni.
Körülbelül 30 méter a távolság, de alig vártuk, hogy árnyékot érjünk, és amikor
megékeztünk hosszú utunkból, ott volt ez az alig 9 éves kislány, aki hámozott
narancsot árult, a fején. Járta az utcákat egy 30 literes vödörrel a fején,
hogy 70 baniért adjon el 6 darab hámozott narancsot. Kifizettük a narancsot, és
nem történt semmi, Mesivel tanakodtunk mi legyen, mit akar – később rájöttünk,
hogy szegény nem tudja levenni a fejéről. Istenem – egy pillanatra megint a
szégyen kerülgetett szédüléssel egyetemben, szemével arra kért, hogy segítsek
levenni a vödröt a fejéről, levettem, ha nem volt 20 kiló az egész, akkor egy
deka sem. A kislány vékony volt, hosszú szoknya, kendő a fején és valami
keményített dolog, ami tartani tudja a vödröt, aztán visszatettük az árut, ő
mosolygott, öröm volt a szemében, nem szenvedett a melegtől vagy a tehertől –
legalábbis nem mutatta és tovább ment, mi futólépésben tértünk haza, a kicsit hűvösebb
házba, ahol már ülve nem izzadunk, ám ha már elsétálunk a konyháig akkor biztos.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvJii1DHE8wuKU40ScqqatKIogwF4G78cN9Z20Xp_EyKaAwngmIMxQcJvzjC8BfsJ8a9-qU7V3bEypieWSlo3Os52DXoOPQ0ew4hnD8kP9TpgKtVwNnuPTKkNNfhCziZaS4fYzQqT0VYpJ/s1600/IMG_4486.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="255" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvJii1DHE8wuKU40ScqqatKIogwF4G78cN9Z20Xp_EyKaAwngmIMxQcJvzjC8BfsJ8a9-qU7V3bEypieWSlo3Os52DXoOPQ0ew4hnD8kP9TpgKtVwNnuPTKkNNfhCziZaS4fYzQqT0VYpJ/s320/IMG_4486.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Visszatérve a holdra, Afrikában azt mondják, ilyenkor nagyon sok minden
történik, rengeteg mesét kötnek a teliholdhoz és hihetetlen nagy erőt
tulajdonítanak neki. A vudu vallás legnagyobb varázslatait ilyenkor végzik,
azt mondják, a hold ereje segíti őket kívánságuk elérésében, úgy tartják, hogy,
aki ilyenkor öli meg az oroszlánt, azt örökre szerencse kíséri. Ugyanakkor
nagyon sok törzsben a teliholdra, mint gonoszra tekintettek, aki megette az
összes zsákmányukat és, ami miatt éheznek. Imádságok, dalok szólnak a holdhoz,
amelyben visszakérik a nem létező javakat. Ám számomra a legkedvesebb egy
nagyon híres benini történet, aminek főszereplője Mawu és Lisa, ahol az igaz
szerelmet testesíti meg a Telihold és a Nap, ami Afrikában elnyomás alá került,
legalábbis sokak szerint. De milyen érdekes, valóban léteznek előre megtervezett
házasságok, olyanok, amik már egész pici korban megterveznek, mégsem olyan
szörnyűek, amilyennek hangzik. A törzsekben az előre megtervezett házasságoknál
oda figyelnek a gyermekkora, hogy a kislány és a kisfiú együtt nevelkedjen,
együtt játszanak, tanulnak, egészen addig, amíg számukra is egyértelművé válik,
hogy ők egymásnak vannak teremtve, mint a hold és a nap. A történetben Mawu a
hold és Lisa a nap szerelmükkel teremtették meg az univerzumot és az életet és
ők ketten őrködnek éjszaka és nappal felettünk. Itt a nők nem számolják az ovulációjuk
időpontját, nem használnak periodikus naptárakat az okostelefonon, mert ők úgy gondolják, hogy
teliholdkor a legtermékenyebbek, szintén a történet miatt. A mitológia eredeti
változata nagyon sok mindent elárul róluk és messzi földrészekre is elterjedt …
ennek a tudatlannak vélt népnek annyi szép tudása van.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUvf1Q-7pL_CndgjQ-4I5j8bz8iyXu8arP05IHwsok2ny52_dq0MMFqAtLiEXFCMjvM74gf-HFL3BUgSqE71gIPb2HIT1ffGoCmwsXaNVbDiHo6CdI3i5ssZse2FH19T5-eBKVKpURLkwx/s1600/IMG_4530.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="164" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUvf1Q-7pL_CndgjQ-4I5j8bz8iyXu8arP05IHwsok2ny52_dq0MMFqAtLiEXFCMjvM74gf-HFL3BUgSqE71gIPb2HIT1ffGoCmwsXaNVbDiHo6CdI3i5ssZse2FH19T5-eBKVKpURLkwx/s200/IMG_4530.JPG" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Varázslatos a hold, nem igaz? Arra gondoltam, hogy olyan
messze vagyok otthontól és mégis olyan közel. Aztán a barátaimra gondoltam otthon, Budapesten, Londonban, Amerikában, Ázsiában ... Ugyanaz a hold, ugyanabban a
formában, ugyanazt a fényt veti ránk itt Afrikában, mint otthon Keresztúron és bárhol máshol a világon. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nagyon sokszor a tudomány nem egyéb, mint egy megvizsgált varázslat, amit nem tudunk megmagyarázni. - mondta Ray Bradbury. És valóban. </div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-16023476271342559652016-11-09T04:00:00.002-08:002016-11-09T04:32:16.523-08:00<div class="MsoNormal">
Szomorú dolgok történnek otthon is, minden falu végén és
elején családok fázódnak és nemcsak. Éheznek, nincs mit viselniük, gyermekeiket
koldulni küldik, majd elisszák és „elszivarazzák” a befutott kis pénzt. Nem
szeretek általánosítani, de az átlaggal ez történik. Kapnak szocipénzt,
segélyeket, aminek egy része szintén olyan dolgokra megy el, amire nem kellene.
De ezeknek az embereknek még mindig van joguk, ha egy kicsit bal lábbal is, de a
törvény őket is védi, joguk van tanulni és élni. Leegyszerűsítve Európában
minden nőnek és férfinak egyenlő joga van szavazni, beszélni, dolgozni,
szeretni és élni, legalábbis saját országán belül.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6AZv6QW9isL3AfA8EBKyJ9xcGJg4UHIhLkJWxMbkrk-fJnRQTRvwE6hZthHejvGeatY744rUZsUXS1GMoMtuZHFZbguu7GQYza68YYM9Va6p8q1MNoaw535gABCxFPzCfFXQDiHsq8jrt/s1600/african-woman-331287912508yqXc.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6AZv6QW9isL3AfA8EBKyJ9xcGJg4UHIhLkJWxMbkrk-fJnRQTRvwE6hZthHejvGeatY744rUZsUXS1GMoMtuZHFZbguu7GQYza68YYM9Va6p8q1MNoaw535gABCxFPzCfFXQDiHsq8jrt/s320/african-woman-331287912508yqXc.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Beninben 2003-ig a nők nagy része úgy vált a társadalom
részévé, hogy megcsonkították. Csak akkor volt igazán nő egy nő, ha annak
nemiszervét brutális módon lefaragták. Így lett érettképes egy házasságra,
gyereknemzésre és családtervezésre. Azt hiszen Európában vagy Amerikában a
lányok már 18 év alatt is rendszeresen élnek szexuális életet, többnyire mert
szerelmesek lesznek, bizonyítani akarnak vagy egyszerűen mert élvezik. Amíg a
világ nagyon sok részén még mindig szigorúan TILOS a nőknek élvezni nemi
életüket, nem is beszélve a házasság előtti szüzesség elvesztéséről, ami még
akkor is bűnnek számít, ha egy nő nemi erőszak áldozatává válik. Afrikában évente
70 millió nőt csonkítanak meg. Mindemelett egy férfinak lehet 6 felesége,
csaphat orgiákat, sőt lányokat vásárolhat, pénzért, pont úgy, ahogy én kenyeret
veszek a boltba. És a legszomorúbb az egészben az, hogy a világ nagyobb részén
élnek ezek a szokások. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Lassan 13,7 milliárd év telt el az ősrobbanás óta, sikerült
kijutni a holdra, küldünk egy kütyüt a Marsra, szörföszhetünk az interneten,
pillanatok alatt repülhetünk egyik helyről a másikra, csodálatos dolgokat
hozott létre az emberiség, ám még nem sikerült a nőket egyenjogúvá tenni a
férfiakkal. Hatalmas meglepetésként ért mindenkit, amikor Amerika bemutatta két
jelöltjét hónapokkal ezelőtt. Nagyon mertem reménykedni, hogy egy ilyen ember
ellen, a nőnek hatalmas esélye van – egyikőjük sem tökéletes jelölt – de egyezzünk
meg abban, hogy tökéletes politikus nincs is, na szóval ők ketten szerintem
megkérdőjelezhetőek alkalmasságuk gyanánt, de ha már választani lehet, akkor ne
egy szoláriumtól narancssárgára barnult partiarc vezesse Amerikát. És
döntöttek. Az Egyesült Államok legnagyobb tiszteletét kiérdemlő ember mégis csak
egy multimilliárdos üzletember lett. Nem szomorú, hanem bosszantó. Úgy
gondolom, hogy nem ő győzött, hanem a nők tisztelete bukott el ismét. Azt
hiszem az ellen szavazatok nagyon nagy része még nem hisz a nőkben, nem hisznek
abban az erőben, amit egy nő tud nyújtani, inkább szavaznak egy bohócra a
Simson családból. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nincs tökéletes vezetője egy országnak sem. A nacionalizmusról
híres Románia elnöke úgy nyerte meg a választásokat, hogy németnek hirdette
magát, Obama akkora adósságot gyűjtött Amerikának, amekkora még sosem volt, ott
van a német kancellár, aki valljuk be süllyeszti Európa gazdaságát, aztán ne
feledkezzünk meg London polgármesteréről sem, akit 2016-ban választottak meg és
muszlim. A román elnök bár nagy változásokat nem ért el, legalább nem szurkálja
a kisebbségeket, Obama csökkentette a munkanélküliek számát 5 százalék alá, a
német kancellár esélyt ad a keletről érkezőknek, amíg Shadiqu Khan lehetővé
tette a lehetetlent. Világunk nagyon színes, lehetnek nők, muszlimok vagy
feketék – igazából mindegy. Nem kellene számítson a nem és a hovatartozás, nem
vagyunk egyformák, de mindenkinek a világon egyenlő joga van a normális élethez
és nem csak elvekben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAJIiJsItgYQDA3iGBK8wHoYBpW2SXhdLWJ_sRn7gSvcB2aiitON7le2SwrYP62BY-ztafRT-mKc4DoqABcyxjnueYiHeL6GBoqRhYqDE9dnZr6LrpZW_UJOI07k85a5M9GgBlH8Z0pcI1/s1600/IMG_9968.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAJIiJsItgYQDA3iGBK8wHoYBpW2SXhdLWJ_sRn7gSvcB2aiitON7le2SwrYP62BY-ztafRT-mKc4DoqABcyxjnueYiHeL6GBoqRhYqDE9dnZr6LrpZW_UJOI07k85a5M9GgBlH8Z0pcI1/s320/IMG_9968.JPG" width="240" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás?! alapelven a nő
képes egy ország vezetésére, pont úgy, ahogy egy férfi is ki tudja takarítani a
házat – nem egyformán? Természetesen, nem! De ebben rejlik a szépség, ettől
vagyunk színesek és különlegesek. Benin gazdasága az elmúlt 6 évben, 5
százalékot nőtt, a fél éve megválasztott elnöknek köszönhetően Afrikában a
negyedik helyet foglalják el a gyapottermelést illetően. De azt is meg kell
jegyeznem, hogy az egyik legnagyobb helyi politikai párt vezetője egy nő. Egy
vezető sikere nem csak személyiségétől, hanem a helyen és az időn is függ. Nem
igazságos, nincs is igazság a földön, Mátyás király sajnos már nagyon rég
meghalt. Az igazságot mindenki saját magában kell keresse, mert ott van legbelül. Sajnos nagyon sokan a könnyebb utat választják, igaz is, becsületesnek és igaznak lenni nem egyszerű, büszkeségünket félre tenni nagyon nagy erőfeszítés kell.<br />
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCwMUtdiXSqoF4QIHhCdSh950sNKc2XvsY813Y5DW78saIQL3nFFaBw7YKIPmQyIXniE4nxG0iPBnNOgDEwmdxZUOCljzD2KVAgO95-Z_XpI7zECQk4RSy5nq8YFkgwyFe5kdDeJQdjZLI/s1600/cropped-african-woman-with-child2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="86" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCwMUtdiXSqoF4QIHhCdSh950sNKc2XvsY813Y5DW78saIQL3nFFaBw7YKIPmQyIXniE4nxG0iPBnNOgDEwmdxZUOCljzD2KVAgO95-Z_XpI7zECQk4RSy5nq8YFkgwyFe5kdDeJQdjZLI/s320/cropped-african-woman-with-child2.jpg" width="320" /></a></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-9764623718782020122016-11-04T14:35:00.001-07:002016-11-04T23:45:14.398-07:00<div class="MsoNormal">
Otthon<br />
<br />
A ház, amiben élünk egy villa, nagyobb, mint amilyenben
közülünk bárki is lakik, 3 hálószoba, külön fürdőszobák, kis raktár, hatalmas konyha, ebédlő, nappali,
terasz, udvar banánfákkal. Gyönyörű. Nem olyan, mint az itteni házak 95
százaléka, nem agyagból készültek az oldalai, nem nád a teteje. Ám mindannyiunk
kíváncsi volt milyen egy afrikai otthon belül. Nemrégiben volt szerencsénk
bemenni egy átlagos otthonba. Számunkra fullasztó volt, 4 négyzetméteren két
fotel, egy ágy, egy szekrény tele konzerves dobozokkal, gyógyszerekkel, Jézus
kép, zászló, négyzetrajzok a falon, egy egész világ volt abban a kisszobában,
ahol anya, apa, két kislány és egy kisfiú lakik. Ez az otthonuk. Sötét, meleg, nyirkos. Egy olyan lakás, amiben a társaim és én 30 percnél többet nem tudtunk
eltölteni. Ma a kedvenc utcámba mentem festeni a gyerekekkel. Az este végén,
amikor búcsúzkodni kezdtem a gyerekektől, Alao nyomott egy puszit, Lulu sírt,
mondtam semmi baj Lulu, haza viszlek hozzánk, majd együtt dormizunk. A kislány
úgy engedte el a kezem, mintha holtat látott volna. Ő otthon alszik, a földön a
gyékény szőnyegen, nem kell más, még akkor sem ha kényelmesebbnek hangzik. Nem baj,
ha hideg az éjszaka, ha a villámoktól fényes az otthon, nem baj, semmi sem baj,
ők otthon szeretik. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh60cmGStUaNMFV9Bv5G0vA07L75EGYGm6ecPaclpHDYglIHV1TZDQUwSJxwj8QGDqHhCPxIPJPGIKP4rBAUCKVTvGqOGBWVz120yd7EOT84YGwQqV36Mmw-KVmJCklcbZZTgd4aK4LXhD1/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh60cmGStUaNMFV9Bv5G0vA07L75EGYGm6ecPaclpHDYglIHV1TZDQUwSJxwj8QGDqHhCPxIPJPGIKP4rBAUCKVTvGqOGBWVz120yd7EOT84YGwQqV36Mmw-KVmJCklcbZZTgd4aK4LXhD1/s320/2.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nagyon sok törzs úgy jegyzi meg a tagjait, hogy egészen
kiskorukban az arcukra vágják a függőleges, vízszintes vagy éppen összevissza
jeleket, amik aztán életük végéig szemük alatt lesznek. Nemrég megkérdeztem egy
édesanyát, hogy az ő gyermekének miért nincs, látván, hogy neki van. Azt
mondta, azért mert az ő kislánya nem itt fog élni, orvos lesz valahol máshol. A
kislány 7 hónapos volt, de ha minden jól megy akkor ő nem itt fog élni, hanem elmegy.
Úgy nevelik, hogy majd 10 évesen, ha elég jól tanul valószínűleg egy magán iskolába mehessen, 17 évesen
pedig úgy el fog menni, hogy soha nem jön vissza. 10 vándorló afrikaiból 8 soha nem tér haza.
Én két hónapja vagyok Afrikában és minden nap haza gondolok, az otthonomra,
családomra, a barátaimra, az utcákra, a hidegre, a dombokra. Szomorú vagyok,
hogy nem vagyok otthon, de tudom, hogy haza megyek. Romániának 22 millió lakosa van, amiből 3 millió szerte szét van a világon.
Emberek ezrei hagyják el az otthonukat, Dánia, Hollandia, London, Írország,
aztán többen egyetemre mennek Vásárhely, Kolozsvár, Budapest … messze – messze,
keresik az otthont, keresnek valamit, mindannyian kapni szeretnénk valami újat,
valami mást, amit otthon nem kapunk meg, de valójában szívünk és lelkünk mélyén
visszavágyunk, oda ahonnan jöttünk. Mindenki visszavágyik,talán még az is, aki azt
mondja, hogy nem. Az otthon az egy mágnes, hatalmas erővel rendelkezik,
biztonságot és fényt nyújt, még egy sötét szobában is. És, ami szép az
egészben, hogy szinte mindig haza mehetünk, repülő, busz, stoppolj online,
pillanatok, órák választanak el az otthontól. Bennünket úgy neveltek, hogy
akármikor haza mehetünk, anyánk ölelése, apánk jóra intő szava, mindig haza
vár. Afrikában a vihar pillanatok alatt elviszi a nád tetőt, a malária napok
alatt elviszi anyát, apát, ezért sem alakulnak ki azok az erős kötődések,
amiket mi alakítunk ki, és amik sosem törlődnek ki a fejünkből és szívünkből. Biztonságban
vannak, lelkünk fonalai szüleink kezéhez fonódnak, elég rájuk gondolni és máris
megnyugszunk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjknJoFeu8kn9tJVuMVNuXE4-1UfK0d8bHMWsBbfQwfyLvl-MrKfgzHy-Do9dvtnS4GDha1IKX0VEboivADpDj1yB9LeADApyov_jilhvgGXvYF4nktgpDcEPCVQRqjyYOjA60c0o2E2rj_/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjknJoFeu8kn9tJVuMVNuXE4-1UfK0d8bHMWsBbfQwfyLvl-MrKfgzHy-Do9dvtnS4GDha1IKX0VEboivADpDj1yB9LeADApyov_jilhvgGXvYF4nktgpDcEPCVQRqjyYOjA60c0o2E2rj_/s320/1.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Hol vagyunk otthon? Van, aki ott van otthon, ahol született,
ahol nevelkedett, ahol a szerettei vannak. Én úgy gondolom, hogy ott vagyunk
otthon, ahol a lelkünk van. És bár a lelkünk testünkben nagyon kis helyet
foglal mégis hatalmas. Tudom, hogy otthon vagyok szeretteim szívében, de már
otthon vagyok Alao hatalmas fekete szemeiben is, otthon vagyok Madrid utcáin
is, az a város örökre elvarázsolt, otthon vagyok az Erzsébetkút legzöldebb
helyein, otthon vagyok bárhol, ahol a lelkemből akár csak egy kicsiny darabot
is hagytam. De csak egy helyre tudok haza menni, sőt mind csak egyhelyre
megyünk haza, az az igazi haza. Amit gyermekként nekünk alkottak szüleink, vagy
amit szülőként gyermekeinknek alkotunk, ahol követtek vagy követjük az első
lépéseket, szavakat, ahol nevetni és sírni láttak, láttunk, majd felnőni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az én lelkem részei valahol a Földközi tenger és a Szahara
között jön és megy, örül, hogy ennyi helyen megáll és végül de nem utolsó
sorban nagyon hálás, hogy haza mehet és haza várják, akárhonnan és akármikor
jön. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Isten éltessen, édesapám! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpSSUPQACc72WexwKIdieWvD4DvDRlIngtDjKVhDmqVKp25ifvsiFf8pauEomqDtO9yR8zyrtFOSO8nKpGNawfxX5avqhxT5xBeCcbwMerliV2gkx3vqLwjDbCfRxf9vT8d7W9kTU_QVlv/s1600/14971503_10157624064985545_1000986848_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpSSUPQACc72WexwKIdieWvD4DvDRlIngtDjKVhDmqVKp25ifvsiFf8pauEomqDtO9yR8zyrtFOSO8nKpGNawfxX5avqhxT5xBeCcbwMerliV2gkx3vqLwjDbCfRxf9vT8d7W9kTU_QVlv/s320/14971503_10157624064985545_1000986848_o.jpg" width="239" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-33325922250958336922016-10-31T07:26:00.004-07:002016-10-31T07:26:34.457-07:00<div class="MsoNormal">
Kedves István és Mózes!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ma valami olyan dolog történt velem, ami még sohasem, és talán saját magam vagyok a legnagyobb meglepetés önmagam számára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hónapokkal ezelőtt, amikor a munkahelyemen arról beszélgettünk, hogy ide jövök két szülésznővel egy szülészeti klinikára, a munkatársaim azzal, szó szerint bosszantottak, hogy szüléseket kell nekem is levezetni. Azt mondtam bármit megcsinálok, de nem szeretnék, nem is fogok részt venni ilyen vagy ehhez hasonló dolgokon. Nem bírom a vért, a szagokat, a korházat, sőt még a nők szenvedését sem bírom, legalábbis azt hittem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A mai nap egész jól indult, reggeliztünk, meglátogattuk Joseph egy nagybátyját, végig sétáltunk a szülőfaluján, találkoztunk nagyon sok ismerőssel, én babáztam, a lányok vizsgálgattak, mindenki végezte a dolgát. Elindultunk haza fele, a fülhallgatóm egyik fele elromlott, na mondom ez hosszú utazás lesz. </div>
<div class="MsoNormal">
Joseph nagyon lassan és nyugodtan vezet, nem beszélve a sok fekvőrendőrről. Aztán kaptunk egy telefonhívást, mi szerint egy nő vajúdik a klinika várótermében. Máris izgalmasabb lett a dolog, Joseph bejelentette, hogy direktbe fogunk a klinikára menni, ami annyit jelent, hogy én is megyek. Kínomban azt sem tudtam hová legyek el, mit csináljak magammal. Aztán láttam, hogy a város másik végén jövünk, ami azt jelenti, hogy a házunk előtt fogunk elhaladni, én majd ott kiszállok. Vagy nem. Joseph nem állt meg, nem szálltam ki.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Amint beértünk a klinikára, Csiki Réka gondoskodott arról, hogy hasznosnak érezzem magam, feladatokat adott. De mind ezek előtt ránéztem az anyukára, aki még a lábán állt, de már a falat támasztotta. Mégis azt kell mondanom, hogy abban a pillanatban benne több erő volt, mint bennem. Amíg én behoztam a vérnyomásmérőt, már a szülőágynak nevezett asztalon feküdt, miközben Mesi a pocakját vizsgálta, Réka helyzetbe állított, olyan helyre, ahonnan mindent láthatok, amit nekem kell egy első szülésnél látni. Aztán akcióba lendültek mindannyian. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez a szülés legalább 4 nyelven folyt, franciául, magyarul, angolul és valami himbihumbi dolgokat is hallottam. Mesi az anyukához beszélt, Réka pedig a még bent lévő kisbabához. Azt sem tudtam mire figyeljek, az egész nagyon gyorsan történt és minden része egy áldás volt. Egy adott ponton nem tudtam eldönteni, hogy mit figyeljek, az édesanyát, a pocakját, amiben gyakorlatilag olyan mozgás volt, amit külső szemmel is látni lehetett, vagy figyeljem a lányokat, akik úgy dolgoztak össze ketten, mint én és anyukám zakuszka főzés közben. Higgadtak voltak, türelmesek és végtelenül kedvesek. Első perctől az utolsóig rám is figyeltek, féltem is, nehogy velem több baj legyen, mint a két főszereplővel, de nem. Mesi és Réka tökéletes szülésznőként viselkedtek, egy tökéletes anyukával és születendő gyermekével. Egy már biztos, saját gyermekemnél, addig nem szülők, amíg legalább egyikőjük nincs ott. Szülés közben elmondtak mindent, mit és miért csinálnak, kérdeztem és úgy válaszoltak, hogy megérthessem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Aztán eljött az a bizonyos pillanat, amikor megmozdulni láttam mindent a nőben, olyan izmok, inak, erők léptek fel, amikről nem is tudtam, hogy léteznek. Olyan erőt vetett be, amit mától kezdve minden nap elővesz gyermeke megóvása érdekében. Igaz a szólás „Isten óvjon egy vajúdó asszony erejétől”. Olyan anyai ösztönök voltak, amiket csak ekkor láthatunk fizikálisan, de igazából mindig ott lesznek, ha szükségesek. Egy nő erősebb, mint azt gondoltam, de anyasága után még erősebbé válik. A baba kibújt, én addig bírtam, a baba is és én is sírtunk. Természetesen engem a neme érdekelt a legjobban, a lányoknak ez volt az utolsó dolog, amit ellenőrizniük kell. Feltették anya pocijára, én időt mondtam 16:54. Egy perc után a babát már Mesi tisztogatta, Réka pedig az anyukát ápolta, placentát gondosan elrendezte, hogy otthon a szülők majd eláshassák, régi hagyományként.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-A7CrQQWRfp1ggdFszsdY2iGKvuGB1IU2FATVz0FjxkJYeIguqjkmbHv9EiOcArINsYUzqvja-GdrlNpWVsvVoCevo8fKnN-ctDUldhTgDScfskSQjXv6LEjRsCwHBKAuEyT-XHi2plq8/s1600/IMG_0040.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-A7CrQQWRfp1ggdFszsdY2iGKvuGB1IU2FATVz0FjxkJYeIguqjkmbHv9EiOcArINsYUzqvja-GdrlNpWVsvVoCevo8fKnN-ctDUldhTgDScfskSQjXv6LEjRsCwHBKAuEyT-XHi2plq8/s320/IMG_0040.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Erős és édes krémmel kenték be a kisbabát, valami kínai púdert is használtak, majd mérőszalag fejnél, deréknál és a hosszánál. A kisbaba 48 centi és 3200 gramm tömérdek csoda. Feltettek rá egy rongypelenkát (nem géz), aztán felöltöztethettem. Arra már megérkezett az édesapa is, neki kellett kivinnem. Ám előtte bevittük az anyukához, aki még az ágyon feküdt. Mintha egymásra nevettek volna, elbűvölő. Gondolom nem újdonság, a negyedik gyermeke. Kivittem apukának, elmammogtam, hogy van egy nagy fia. Örült neki, de szaladt is tovább, hogy átadja az otthonról hozott lepedőnek használt anyagokat, amik a közös ágyra kerültek, ahol majd az anyuka és a baba együtt aludhat. Szerencsére övék volt az egész korterem, aminek a fala nem fehér, vagy baba színű tapétás, nincsenek benne virágok, és Isten hozott felíratok, nincsenek héliumos lufik, cumis üvegek, cumik. Végül is nem számít, ők ketten ott vannak egymásnak, az anya és a fia.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Üdvözlünk a földön, Thomas! A jó Isten éltessen nagyon sokáig! Soha, nem foglak elfelejteni! Köszönöm neked és a lányoknak a türelmet és, hogy egy ilyen csodás dolgot megélhettem.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj849PTa2vbrOuCtLMt0bFq4OcyS0bjUhII_NuWJp6KrGRaYKI6ZZXhQjyk4lq2hyphenhyphenr4J5MGucpuRoOlOB6r8nHCTKaMHJe1Z7L1MXsj8fS6cxdnzPxUM4kPoPTeY2chJ5buPLRSGVyRB_Uf/s1600/14859360_10157602196710545_1742556160_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj849PTa2vbrOuCtLMt0bFq4OcyS0bjUhII_NuWJp6KrGRaYKI6ZZXhQjyk4lq2hyphenhyphenr4J5MGucpuRoOlOB6r8nHCTKaMHJe1Z7L1MXsj8fS6cxdnzPxUM4kPoPTeY2chJ5buPLRSGVyRB_Uf/s320/14859360_10157602196710545_1742556160_o.jpg" width="239" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-80359406902788369972016-10-29T08:10:00.002-07:002016-10-29T08:10:35.521-07:00Repültünk ... <div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
Ha van rá lehetőség, akkor kíváncsi lennék, hogy most felnéz
az égre, hány repülő száll az égen. Percenként, akár 3-4-et is lehet látni.
Tudom, mert nagyon sokat néztem az eget, mindig azon tűnődtem, hogy melyik hová
tart, vajon melyiken milyen emberek ülnek, ők vajon lenéznek-e. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Két hónapja kémlelem az eget itt is, láttam a holdat, a
nagyon fénylő csillagokat, a napot felkelni és lemenni, pár napja egy hulló
csillagot is láttam, de repülőt, egyet sem. Mégis tegnap délelőtt készítettem
egy repülőt a gyerekeknek. A repülő testét egy fél literes palack képezte, volt
két szárnya, hajtóművek a szárnyak alatt, első légcsavar, amire ha ráfújtunk
még forgott is, vízszintes és függőleges vezér síkok és ablakok. Amikor kész
lett, rájöttem nem is olyan rossz, ha még rajzolni is tudnék, egy egész vagány
kis dolog lehetne.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisryWgT24a3qOE6TY33T5ANpVnsOYR7e1EyUc04VG-GZG7LLPBDDS8wRQEGh41mEZg4RdiYlJreTP5kLsdXk7zXEO9KyqVQ4mA0ASlcSkJLeVvosLnnqfWsdmsZbnAC-z-sWZ2rt-ulrpK/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisryWgT24a3qOE6TY33T5ANpVnsOYR7e1EyUc04VG-GZG7LLPBDDS8wRQEGh41mEZg4RdiYlJreTP5kLsdXk7zXEO9KyqVQ4mA0ASlcSkJLeVvosLnnqfWsdmsZbnAC-z-sWZ2rt-ulrpK/s320/2.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Gondoltam hasznos lesz a repülő, lehet rajta számolni, lehet
gyerekről – gyerekre repülni. Aztán Attilával arról beszéltünk, hogy mi van, ha
ezek a gyerekek nem tudják mi az, nem láttak még repülőt. Nehéz olyan
eszközökkel dolgozni, amiket ők nem ismernek. A kifestő is idegen,
némelyiküknek a ceruza sem ismerős. Ilyet, hogy játék baba, kisautó, barbie,
labda nem láttam. Egyetlen dolgot láttam több gyereknél is, a tolókát. Egy
pálca végére egy karika volt felszerelve, amit a gyerek tologatott és futott
vele, természetesen házilag készített. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEio6qN2AL-LfsjWYL5qB4XX2zk04GmJWgNCXRSbVWgXwhYQDnJ33IIzyYfGmDRYcNW46F99PZpkPm8hN_-z6rM6ymUWeFXS5L2m_tZt1MjDQiwe-M1ptzPRRhRhjUdgtpedJk-YUcFAnWWl/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEio6qN2AL-LfsjWYL5qB4XX2zk04GmJWgNCXRSbVWgXwhYQDnJ33IIzyYfGmDRYcNW46F99PZpkPm8hN_-z6rM6ymUWeFXS5L2m_tZt1MjDQiwe-M1ptzPRRhRhjUdgtpedJk-YUcFAnWWl/s320/3.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Van egy színes, felfújható strandlabdánk, amit majdnem
minden foglalkozásra viszek, azt hiszem írtam is már róla. Az a labda
varázslatos. Ma is játszottunk vele, imádták. A foglalkozás végére előkerült a
kisrepülő és legnagyobb örömömre siker volt. A labda háttérbe szorult. Egy
olyan eszköznek szántam, aminek lehet számolni az ablakait, amit majd oda adok
a gyereknek, aki egy másikig repíti és így tovább. Nem is számítottam arra,
hogy egy játék darab lesz. Nem tudom, hogy én örültem-e jobban neki, vagy ők.
Abel egy 8 éves kisfiúhoz repült először, akivel megszámoltuk az ablakokat, ő
tovább repítette, szerencsére magasan repült, különben az aprók szétszedték
volna. Mindenkihez repült a papírból és palackból készült repülő – észrevették
h pörögni is tud, fújták és futottak vele egymáshoz. <o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdIcpfXI8JyAssh7-JbDIlxTn5EB3_VbS-nCqlX0TEm9NtJPq_V6ZLfiOx921vX6B09VZvX_YhvE59wrrLPQL0OHo8zDn1s4MIZoolTCoNsdrvTLos7Fop5aoegmq2FTQHETzIAli2uCt3/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdIcpfXI8JyAssh7-JbDIlxTn5EB3_VbS-nCqlX0TEm9NtJPq_V6ZLfiOx921vX6B09VZvX_YhvE59wrrLPQL0OHo8zDn1s4MIZoolTCoNsdrvTLos7Fop5aoegmq2FTQHETzIAli2uCt3/s320/1.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A szombati foglalkozásaimon lévő gyerekek mindenhonnan
jöttek, nem egy összeszokott közösség, vannak köztük árvák, nagyon szegények,
gazdagabbak, kisebbek és nagyobbak. Mivel kevesebben vannak, így több időm és
alkalmam van velük foglalkozni egyénileg is. Velük is festünk, rajzolunk,
ragasztunk – amiről azt hittem, hogy a legnagyobb örömöt okozza nekik. Később rájöttem,
hogy a figyelem okoz nekik igazi örömöt, a simogatás, ölben tartás, érintés,
kézfogás. Mára bővült a kör a repülőre, labdára, egyszerű játékokra. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhL0ekZLmPr1N1-fIJ6J45dN94X-WfIxO7Zz21rq92EoLYmQGSM60ge0H15D9QgKP25Ww6CkAR-6G9xmAWL-VJf81VCIcBTEgjjPHyoBKJI7Bs4iupf7rIy7TmgYUfTEO8trcZshZjcZ0M8/s1600/4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhL0ekZLmPr1N1-fIJ6J45dN94X-WfIxO7Zz21rq92EoLYmQGSM60ge0H15D9QgKP25Ww6CkAR-6G9xmAWL-VJf81VCIcBTEgjjPHyoBKJI7Bs4iupf7rIy7TmgYUfTEO8trcZshZjcZ0M8/s320/4.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-18126862026529255422016-10-27T12:51:00.004-07:002016-10-27T12:51:40.978-07:00<div class="MsoNormal">
Az állami iskolába heti két alkalommal megyünk Attilával,
kedden a kicsikhez, csütörtökön a nagyokhoz. Az iskola nagyjából 20 perc sétára
van tőlünk, ma viszont autóval vittek minket, aminek nagyon örültem a már
majdnem elviselhetetlen hőség miatt. Pár perccel korábban értünk oda, az
osztályommal szembeni épület talapzatára ültünk le, amíg lejár az előző óra.
Aztán valami olyat láttam, amit bár ne láttam volna. Sőt abban sem vagyok
biztos, hogy mennyire megosztható a tény, miszerint az osztályom tanítója, aki
egyben az iskola igazgatója egy gumival verte a gyerekek hátát. Előszőr azt
hittem azért sorakoznak a padok és a tábla között, hogy énekeljenek vagy
feleljenek, de nem. Számomra annyira megbotránkoztató volt, hogy minden erő
kiment a lábamból, vártam a következő lépést mi lesz, aztán kijön a tanár
mosolyogva, undor fogott el akkor és ott hirtelen és bevallom arra számítottam,
hogy az órám alatt majd a szomorúság és fájdalom fog uralkodni. Tévedtem. Amint
beléptem, hatalmas „Good afternoon”, két kislány elém szalad, mindenki örült –
nem tudtam eldönteni, hogy az angol vagy egy lazább óra miatt. Aztán néhány
meglepetés a tábla alatt. 20-30 gyermek üldögél a földön. A padokban további
43. Rengeteg gyermek, na de jött ismét a kiáltás: ha bicikli kellett, toljad!
Az óra fergeteges volt, bevallom jobban éreztem magam, mint az eddigi első két
órán. A gyerekek aktívak voltak, segítőkészek, természetesen hangosak és
fogékonyak. Olyanok, mint a szivacs, ragad rájuk az angol, és ami a legjobb,
hogy már nem „Yovo”, „Mama” vagy „Metresz”, hanem Réjkáw vagyok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqb02J869kSWPLdi9EJ3JvQS5Oy_h4KxMf-x-HeAntqCKKrZwhtiviZ_xDK30s3QCC3E4dcAMSNlFofftbTwNIJ2Wh0aJRCzhOrzHW6Mdcxf2PkxD87fq6hG_793CzKEx920GjRpcDlWa9/s1600/03.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqb02J869kSWPLdi9EJ3JvQS5Oy_h4KxMf-x-HeAntqCKKrZwhtiviZ_xDK30s3QCC3E4dcAMSNlFofftbTwNIJ2Wh0aJRCzhOrzHW6Mdcxf2PkxD87fq6hG_793CzKEx920GjRpcDlWa9/s320/03.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nagyon egyszerű dolgokat tanulunk, de nem kevesebbet, mint
otthon, inkább lassabban a nyelvi akadályok miatt. A személyes névmásokat
órákra bontottam, múlt órán volt az „én”, mai nap a „te”. Fényképeket vittem a
családomról, barátaimról, gyerekekről, foglalkozásokról, iskoláról. Tátott
szájjal nézték az összeset, valami miatt volt, amit csak ma kaptam vissza, egy
hét után. Elmeséltem, hogy milyen nyelveket beszélünk mi, aztán milyen
nyelveket beszélnek ők. Több, mint 10 törzsi nyelv hangzott el, amikről büszkén
beszéltek. Tanítanak engem is, több franciát tanulok tőlük, mint a nekünk
tartott francia órákon. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Aztán ott vannak a kicsi csoki tojásaim, a keddi óráim, ahol
a legkisebb gyermek 4 éves, a legidősebb 7 vagy 8. Na ők az én külön világom, olyan
egyformák, mégis olyan különbözőek. Már csak egy hajas kislány van, a többi
mind nagyon rövid, vagy kopasz, egyébként a 37 gyerekből 24 kislány. Az a
csoport mindent felülír, olyan kicsik, esetlenek, védtelenek. Amikor belépünk
az osztályba, mindenki a helyén vár egy mondókával, majd két lépést teszek
feléjük, látszik hogy reszketnek bele, annyira szeretnék, ha megérinthetnének.
Sokszor azt vesszük észre, hogy hozzánk érnek, anélkül, hogy akarnának valamit.
A hajam a legelső és a kezem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWZGtC_Rcewv6ZKiA6JVxsO_zGrt2KR6zyNf0vNn6Ydj_wUD2KyJoN5-BG5zlAP6NOYJcsRw4Pf4K1sd_iDtOQywfbSrtfFI21RuQdpW15_4ZFKFV6DbytOxeEJFxGGmAKPkD2IMfuC6Zl/s1600/10.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWZGtC_Rcewv6ZKiA6JVxsO_zGrt2KR6zyNf0vNn6Ydj_wUD2KyJoN5-BG5zlAP6NOYJcsRw4Pf4K1sd_iDtOQywfbSrtfFI21RuQdpW15_4ZFKFV6DbytOxeEJFxGGmAKPkD2IMfuC6Zl/s320/10.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p>Nagyon sokan megkérdezték, hogy kommunikálok velük. Az
elején szinte minden mondatot lefordítottam franciára, hogy először angolul,
majd franciául mondom el, aztán rájöttem, hogy ezek a gyerekek úgy beszélnek
franciául, mint a mi négy éveseink otthon románul. Ma már csak angolul és
magyarul beszélek velük, és tudom hihetetlen, de értik. A szavakat olvassák,
hatalmas szemük felém szegeződik és várják az utasítást, majd bólintanak és
csinálnak valamit, nem mindig azt, amit mondok de igyekeznek. A 37 létszámú
osztálynak nem több mint 10 grafit ceruzája van, ennyit kell beosztani, ezért
van az, hogy némely gyermek nem ismeri a ceruza tartását sem, de megtanultuk
azt is. Vittünk nekik ceruzát, amit óra végén szó nélkül adtak vissza.
Készítettem feladatlapot, kisebb nagyobb sikerrel megoldották azt is és persze
a matrica, az varázsolt. Van egy kislány, akit még nem láttam sem mosolyogni,
sem beszélni, de követ és ért. Fodros ujjú ruhácskája nem piszkos, nagyon
csendes, nem rohangál, csak ül a padban. Neki fogtam meg a kezét, na most
rajzolunk, első mozdulata egy szorítás volt, megszorította az ujjam, első
kézből kaptam volna fel a gyermeket és futottam volna hazáig. Sajnos nem látok
a szemük mögé, mi lehet a kicsi szívükbe, mit hoznak otthonról, mit láttak és
mit éltek már meg. De annyi történet van minden kicsi csoki tojás mögött, annyi
szeretet, fájdalom, félelem és kíváncsiság. Úgy szeretem őket és tisztában
vagyok azzal is, hogy tanáraik is szeretik őket, megértem, hogy miért
szigorúbbak, miért alkalmaznak olyan módszereket, amiket mi megvetünk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyqlyki6N0NegGy400RfZL6RO9-6bwfzlrkyo3ZlMeKs2hpMSjNfUwABCv38xIWWcWmQYi88CWh2ibMkfN3AqMGNl-KEUadWTPd3o9cmCvXywjfYQdIKpeK5G_LN3Ddd4rXFtN4mbHl9oo/s1600/IMG_9664.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyqlyki6N0NegGy400RfZL6RO9-6bwfzlrkyo3ZlMeKs2hpMSjNfUwABCv38xIWWcWmQYi88CWh2ibMkfN3AqMGNl-KEUadWTPd3o9cmCvXywjfYQdIKpeK5G_LN3Ddd4rXFtN4mbHl9oo/s320/IMG_9664.JPG" width="256" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Pár napja egy itteni angol tanár, aki részt vett egy
foglalkozásomon, meg is jegyezte, én teljesen másként tanítok, mint ők.
Elmondta, hogy itt a fenyítés a fegyelem titka, itt mindenki kell tudjon
mindent, körülményektől és képességektől függetlenül. Én azt hittem magamról,
hogy nagyon szigorú vagyok a gyerekekkel, de nem. A mi módszereink mások
teljesen, a mi módszereinket használva a gyerekek nem félnek tőlünk, kíváncsian
néznek ránk és várják a tudást, amit átadhatunk. Itt viszont a létszámot
tekintve, nem engedhetik meg maguknak, hogy oda figyeljenek a gyerekek
képességeire és lehetőségeikre. Én a foglalkozásokon nem üvöltözök, nem csapom
őket, nem szidom, ha nem megy. Ez furcsa még a legkisebbnek is, ha felemelem a
kezem valami miatt, azonnal szorítják össze szemeiket, nem lepődnének meg egy
nap pofontól sem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Nem örültünk a mai
ütlegelésnek, megbotránkoztató volt, de elhiszem és tudom, hogy nagyon sokan
vannak, nagyon nehéz lekötni ennyi gyereknek a figyelmét eszközök nélkül. Az
erőszak sosem vezet jóra, mégis valahol abban reménykedem, hogy a javukra válik
az iskola és annak rendszere. <o:p></o:p></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-34943298244532571342016-10-23T01:54:00.000-07:002016-10-23T01:54:22.885-07:00<div class="MsoNormal">
Emberi Immunhiány Vírusa </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A napokban olvastam a BBC-n egy nagyon szomorú cikket, egy
24 éves fiúról, aki egészségesen született második gyermekként valahol
Amerikában. Édesapja 9 hónaposan befecskendezte egy HIV fertőzött vérrel tele
injekcióval, egyértelműen megszabadulni szeretett volna a kisbabától.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Átlagos IV. osztály falát képzeljük el Erdély szerte bárhol,
tábla, ábécé, román szavak, a gyerekek munkái, helyesírási szabályok, piros pont
lista, képek, születésnapok. Ugyanaz az a korcsoport Afrikában, a sötét falon
szinte semmi nincs, néhány barna lapra feltüntetve a számok 1-60-ig franciául,
van egy tábla, amin informatív jellegű dolgok találhatóak, az egyik felét
minden nap újra írják, az aznapi tanulni valóval, aztán ott a „lecon de silence”,az-az
csendes lecke, melynek címe: SIDA. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbSxczd5IImaVT9PW09F5yOJEPRKCBrx0ODvqgvNdlRGQxA9iX24ya2ymdlMGP-Y_CaWoIZ_gCL9vCpyirnT9IoL4yi5mhENII1Hy__2f7nwAO3B1-OG1r5TEsdCZpwSYcqq3-nV8Mo7B2/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbSxczd5IImaVT9PW09F5yOJEPRKCBrx0ODvqgvNdlRGQxA9iX24ya2ymdlMGP-Y_CaWoIZ_gCL9vCpyirnT9IoL4yi5mhENII1Hy__2f7nwAO3B1-OG1r5TEsdCZpwSYcqq3-nV8Mo7B2/s320/3.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Első ránézésre egy női névnek tűnt, még jól is hangzott, az
óra egy csendes pillanatában jöttem rá, majd később Attila hívta fel a
figyelmem a leckére, ami napjaink egyik legpusztítóbb, gyógyíthatatlan
betegségéről szól, az AIDS-ről. Köztudott, hogy Afrikában a legelterjedtebb a
betegség, a világelső a Dél-Afrikai Köztársaság, ahol több mint minden harmadik
ember HIV fertőzött. Beninben is elterjedt a betegség, de szerencsére a sor
végén van, 68 ezer nyilvántartottról számolnak be, ami a lakosság alig 2
százalékát öleli fel. De még mindig nem értem mit keres negyedik osztályos
tantervében a vírus. Bevezetőként leírta a vírust két mondatban, majd
vonalkákkal a veszély faktorokat és tüneteket és pont, csendes lecke volt, nem
beszéltek róla. A gyerekek lemásolták a füzetbe, a 16 éves még lehet, ha
értelmezni tudja, a 11 éves is talán, de a 9 éves mit ért a védekezés nélküli
szexuális út, injekció, intravénás, nem megfelelően sterilizált eszköz alatt,
én nem tudom. Gondolkodtam, hogy a mi gyerekeink mit tudhatnak erről,
egyáltalán mit tudnak a betegségekről, aztán egyértelművé vált számomra, hogy
nem is kell tudniuk semmit, óriási szerencsénkre, bár nálunk is nagyon sok az
AIDS-es, még sem annyira aktuális a téma, mint ezen a kontinensen. Ezek a
gyerekek egy szobában alszanak anyával és apával, a beteg testvérrel, ezek a
gyerekek oda mennek, ahol anya van. Ha anya a korházban van, akkor ők is vele
tartanak, nekik nem idegen a téma, és bár lehet, ha tabu, mégis köztudottak és
nyilvánvalóak a dolgok, éppen ezért az afrikai emberek egy kicsit sem
szemérmesek és egyáltalán nem igényelnek, akkora privát szférát, amekkorát mi –
soha nem is volt nekik. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3YadYi0SZvw-fBZF9HxzpeKTykvk_SsWjbYuyUssJvtQbyhpcC-sy97YEfHh0iPWuJrbgodvYusy1wNuJjODgN_Y9Ji_ciustNH4za5B2qaDylQBNHkK2HMHbrW7hiXr4jU5-CBipfKdk/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3YadYi0SZvw-fBZF9HxzpeKTykvk_SsWjbYuyUssJvtQbyhpcC-sy97YEfHh0iPWuJrbgodvYusy1wNuJjODgN_Y9Ji_ciustNH4za5B2qaDylQBNHkK2HMHbrW7hiXr4jU5-CBipfKdk/s320/2.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Amikor a projekről beszélgettünk hónapokkal ezelőtt, itteni
feladatként felmerültek a prevenciós előadások, megelőzés, védekezés
felnőtteknek, általunk, esetleg csoportfoglalkozások már fertőzött betegekkel.
Ám a szakmai tudás hiányát és a nyelvi akadályokat tekintve, lehetetlen lenne.
Ez a betegség itt pusztít, nyugaton, sőt már hazánkban kezelhető, vannak
gyógyszerek, amik lehetővé teszik a teljes életet, ám itt hiányoznak a
megfelelő, ám legalapvetőbb fájdalomcsillapítók is, nincs kiút felé vezető út.
Pusztító, gyors és fájdalmas. Az emberek nem akarják, de akaratuk ellenére
elkapják és legtöbb esetben nem a nemi együttlét a bibis. A korházakban nincs
elég tű, nincsenek steril eszközök, nem tudnak figyelni a sebek alapszíntű
kötözésére sem. Mindennapi probléma, oly annyira, hogy kisiskolában már
foglalkoznak vele. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhexqiYXEfAMJ9MEXVISklJrzt8PKiPauXFTcP62gfC71bDqQbTN6a2FHN4jdjp-e6DiPIeonek8pan42mhnXGn60lNHycqSkFx7A148V4uEwWyjTO-CPZ_nS5gjEiwHs7eNsA642Jpu-RM/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhexqiYXEfAMJ9MEXVISklJrzt8PKiPauXFTcP62gfC71bDqQbTN6a2FHN4jdjp-e6DiPIeonek8pan42mhnXGn60lNHycqSkFx7A148V4uEwWyjTO-CPZ_nS5gjEiwHs7eNsA642Jpu-RM/s320/1.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Aztán ott a világ másik felén egy mentálisan zavart ember,
aki jó dolgában fog egy tűt és saját gyermekét fertőzi meg, vagy azok a
felelőtlen emberek, akik szintén jó dolgukban, először csak a buli kedvéért,
aztán a függőség miatt lövik saját magukat egy közös tűvel. Hova tart a világ?
Merre megyünk? Miért érzem úgy, hogy mi Európa északi felén nagyon szerencsések
vagyunk? Október végén a tantervben az őszi falevelek szerepelnek, a gyerekek
és a szüleik az egymástól felszedett influenza miatt kell aggódjanak és nem
valami súlyosabb, veszélyesebb betegség miatt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjorkSBtXPP8cVhj8zhtdc01NtOfDaLpwWzCvyjUiJSNek_KjPIUJpRK00azlP23i0krWyU59T8EZYaphIHzd8JVletq4F7qbV7PRF-mkvOv7nwWu7vKsDh64-nx5SW0U5SuemtCRsatrsb/s1600/4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjorkSBtXPP8cVhj8zhtdc01NtOfDaLpwWzCvyjUiJSNek_KjPIUJpRK00azlP23i0krWyU59T8EZYaphIHzd8JVletq4F7qbV7PRF-mkvOv7nwWu7vKsDh64-nx5SW0U5SuemtCRsatrsb/s320/4.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-31238781323830017812016-10-18T14:41:00.001-07:002016-10-18T14:43:36.154-07:00<div class="MsoNormal">
Anyánál a varázspálca<br />
<br />
Mai bejegyzésem két személyről fog szólni, egy két éves
kisfiúról és egy anyáról. A két éves kisfiú neve Alao, azt hiszem ő Afrikám
főszereplője. Alao egy édes mézes egészséges gyermek, kinek édesapja meghalt
pár hónapja, a 4 éves nővérével, Luluval és édesanyjával élnek egy 5 perces
sétára tőlünk. Már a júniusi látogatásunkkor találkoztam velük, akkor is mély
benyomást keltett a kis legény, de akkor még félt tőlem, tőlünk. Ma már nem
fél, ha az utcájuk felé megyek, úgy szalad felém, mint egy kicsi gorilla, mint
Kin-Kong. Felkapom az ölembe és onnantól olyan, mintha valami nagyobb dolog
uralná a lelkemet. Minden gyermeket szeretek Betfalvától, Afrikáig, de Alao
nagyon belopta magát a szívembe, kicsit úgy érzem, hogy ittlétem alatt ő az
enyém is. Édesanyja mintha szívesen osztozna rajta, apja halála óta, nincs sem
kedve, sem ideje a kicsikkel annyit foglalkozni, mint amennyit igényelnek.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgl-AL3fWcizsOtelLlAP2RoNKhGKvvDOgARXYEQsRT0BhCYfPLkYMge7NDI4JZQTmjROBoQzjFgseyuyFRpYwMV3ZfRCbx_Tlo7MPss6KWNfdk7jYDEHiH-phVd_k0YJfqf0cXI7MQeHoa/s1600/IMG_3055-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="166" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgl-AL3fWcizsOtelLlAP2RoNKhGKvvDOgARXYEQsRT0BhCYfPLkYMge7NDI4JZQTmjROBoQzjFgseyuyFRpYwMV3ZfRCbx_Tlo7MPss6KWNfdk7jYDEHiH-phVd_k0YJfqf0cXI7MQeHoa/s320/IMG_3055-001.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Így
történt, hogy szombat délután „véletlenül” arra sétáltunk és jó kis kalandok után
a gyermek velem töltötte a délutánt. Háromszor vittem haza, de mind három alkalommal
visszakerült hozzám. A legjobb az volt, amikor a többiekkel sétáltunk a főút
mellett, amikor megáll mellettünk egy motor, rajta egy Alao baba, aki gyorsan
lepattan és se szó, se beszéd velünk maradt. A szombat este nagyon jó
hangulatban telt. Vasárnap éppen egy közeli faluba készültünk, Joseph jött
értünk és a klinikába vitt. Alaot nagyon magas lázzal vitték be, a gyermek
rosszul volt és hiába magyarázták neki, hogy én nem vagyok orvos, ő azt
szerette volna, hogy én vizsgáljam meg. Természetesen én csak annyit tudtam
csinálni, hogy fogtam az ölemben, a lányok meg Solange megvizsgálták, kapott
lázcsillapítót, gyógyszert. Alao malária gyanús, abban maradtak, hogy másnap
reggel elvégzik a tesztet. Másnap a klinikán vártam a családot, megérkezett
Alao, Lulu egy férfi kíséretében, anyuka nem volt. Talán a pók után a tű az,
amitől nagyon félek. A kicsik is féltek. Alaot Réka vitte be, tudtam, ha én
viszem be, a belém vetett bizalom oda lesz. Én majd kint várom. Magas láza
volt, ordított, visított, az a csöpp gyermek minden hangját és erejét megmutatta
3 percben. Pár perccel később egy lufival a kezében ültünk kint egy széken, a
víz ömlött a gyermekről, szipogott, látszott, hogy ereje fogyóban, Lulu is
átesett a vizsgálaton, ő is lázas volt, talán még jobban kiborult, mint öccse.
Aztán jött a varázslat egy kicsi telefonba rejtve, egy hang, ami mind két
gyermekbe olyan erőt öntött, mintha mi sem történt volna. Anya hívott. Fogalmam
nincs mit mondhatott nekik, számomra halandzsa az egész. Alao megsem tudott
szólalni, de szemében látszott, hogy megnyugodott. Egy gyermek szerethet
akárkit és akármit, az anyát nehéz pótolni. Az anya egy ugyanolyan csoda, mint
a baba. Anya nélkül nincs baba. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4OCjpPkKgetjTeX8yt-YzX45LJwpiFRPufKuZYNRepum2H0IXkBJrpA6hYjWYyafqBqS1M_CwL8AsqMs77VlNoFcSX9zJ5cmuztHCN_XXj99i21a6JQfjTDody6Z63OZw0HFlSO4MHhGV/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4OCjpPkKgetjTeX8yt-YzX45LJwpiFRPufKuZYNRepum2H0IXkBJrpA6hYjWYyafqBqS1M_CwL8AsqMs77VlNoFcSX9zJ5cmuztHCN_XXj99i21a6JQfjTDody6Z63OZw0HFlSO4MHhGV/s320/3.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Akkor láttam őket utoljára, azóta nem tudok semmit,
még a teszt eredményét sem. De egésznap rájuk gondolok, ma két alkalommal
mentem el a házukhoz, de a kapu zárva volt, másodszor elkapott egy vihar,
kénytelen voltam egy eresz alatt állni. A szemközti házban három gyerek
játszott az esővel, anya bevitte őket. Egy rövid idő után egy másik anya
betessékelt a házába, hogy ne álljak az esőben, mondtam nem köszönöm, aztán
kihozott egy műanyag széket, és bár ülve jobban vert az eső, szégyelltem
visszautasítani. Az esőben ülve volt időm gondolkodni, elsősorban Alaon, hogy
vajon hol van, mit csinál, jól van-e, lázas-e, mikor látom. Majd az édesanyán,
aki varázsolni tud, hangjával, majd igyekeztem azon gondolkodni, hogy mit
érezhet egy anya, ha beteg a gyermek, ha nincs mellette, ha szomorú, ha
elveszett, ha messze van. Sőt milyen lehet egy anyának gyermeket nevelni, majd 10
évesen feltenni egy buszra és egy hetes kirándulásra engedni, milyen lehet 14 évesen
bentlakásba küldeni, 18 évesen Kolozsvárra költöztetni. Egy anya gyermekének az
árnyéka szeretne lenni, mindig vele együtt, követni, vizsgálni, nézni,
hallgatni. Hatalmas erőfeszítés lehet elengedni, távolodni tőle, ám, aki erre
képes az hatalmas varázserőt és egyben fájdalmat tudhat magáénak. Amikor első
alkalommal készültem az Egyesült Államokba, édesanyám minden percben támogatott,
azt hiszem hatalmas titkot árulok most el, de munkahelyén szüneteiben az összes
energiát nekem küldte, hogy sikerüljenek a vizsgáim és mehessek Amerikába és
sikerültek a vizsgák, kaptam vízumot. A reptéren még eléggé esetlen voltam, nem
tudtam, hogy a biztonsági kapun, ha már átmegyek, nem láthatom anyut, ezért
amikor integetés nélkül magamra maradtam zokogásba vesztem a bukaresti
reptéren, bár végig velem volt, nem búcsúztam el, nem integettem, nem küldtem
puszit. Megszakadtam, bele sem gondoltam, sőt soha megsem kérdeztem, hogy te
mit is csináltál. Amikor elmondtam neki, hogy szeretnék Afrikába jönni, először
nem hitte el, nem mondott semmit, csak rá pár órára tudatta velem, hogy bár nem
tartja jó ötletnek, velem lesz. Utolsó pillanatig reménykedett abban, hogy
végül otthon maradok, nem örült, megértem. De egy percig sem mutatta, hogy
haragszik, hogy szomorú, hogy fél és félt. Most is ő kísért ki, ezúttal csak az
irodáig, legalábbis ő ezt hiszi, de igazából sokáig néztem, és most is nézem,
most is velem van. Mindig velem van és neki is varázs ereje van, csak a hangja
kell, ha szomorú vagyok, csak két szó és sokkal jobban vagyok. Amíg Alao le nem
betegedett, nem is gondoltam az aggodalomból fakadó fájdalomra. Azt hittem
édesanyám minden titkát ismerem, de nem. Szeretek utazni, különböző országokat
meglátogatni, de abba sosem gondoltam bele, hogy ő minden egyes alkalommal
aggódik, nem éreztette velem, nem mondta el. Ha léteznek angyalok, márpedig léteznek,
akkor ő biztosan az. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ők az én szüleim, hogy úgy
szeretnek, ahogy kell és fájdalmuk ellenére, mindig visszanézhetek. Édesanyám
születésnapja van ma és úgy érzem, ha a világot kívánom neki is kevés lenne.
Arra tanított, hogy mindig mindent köszönjek meg. Én őt köszönöm, köszönöm,
hogy velem van, hogy nem hagy egyedül, hogy ő a hangom, ő van előttem, utánam
és mellettem. </div>
<div class="MsoNormal">
Szívem teljes szeretetéből ma két kérésem van, az egyik, hogy
Alao soha ne legyen beteg, a másik, hogy a szüleim örökre boldogok legyenek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfkiyrxrZ1wRWXP8tk2DeMGoLcf1LHXSw3MdfaEoif9VkdAMXKSX5TojQcelbztnXSQkKy3KfVDD1_N9CX2bMavADd-GdyTIiMqb1Ys5gwXT7TIx61Wr76cgOy75jdOlz6VTLCjvLCe14J/s1600/DSC_9707-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="188" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfkiyrxrZ1wRWXP8tk2DeMGoLcf1LHXSw3MdfaEoif9VkdAMXKSX5TojQcelbztnXSQkKy3KfVDD1_N9CX2bMavADd-GdyTIiMqb1Ys5gwXT7TIx61Wr76cgOy75jdOlz6VTLCjvLCe14J/s320/DSC_9707-001.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az afrikai fon nyelvben van egy szó, amiben nagyon sok minden rejlik, a "Mama" - mindenki így szólítja meg azokat a nőket, akiknek már gyerekük van, legyen az szomszéd, barát vagy idegen. Ez a szó tisztelettel jár együtt, felnéznek az anyákra, nagyra tartják őket, egy külön érdemet képviselnek. Nem is csodálkozom, minden anya egy hős, minden anya egy csoda a világ számára. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8XXhXprgQBa7xP0AWWHpU29b5yn3wdHffK15KFpgE0R-yzgCeiBnd08YNyKZWF7LUyXS9AJS8uSv__ynYORSSsnKwvBwzWTUmSkRk8Pnoz64BnSXjYC4YLcRfOqSFnq9SRiLLJaCetDhi/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8XXhXprgQBa7xP0AWWHpU29b5yn3wdHffK15KFpgE0R-yzgCeiBnd08YNyKZWF7LUyXS9AJS8uSv__ynYORSSsnKwvBwzWTUmSkRk8Pnoz64BnSXjYC4YLcRfOqSFnq9SRiLLJaCetDhi/s320/2.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-12961227091446067162016-10-16T13:36:00.006-07:002016-10-16T13:42:21.091-07:00<div class="MsoNormal">
Milyenek a benini gyerekek? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Feketék egyértelműen, az ember azt gondolná, hogy a
civilizáció lemaradása miatt talán kicsit fejletlenebbek, mint a mieink. Lehet,
ha lassabbak, egyszerűbbek, de ugyanolyan kíváncsiak, elevenek, édesek, mint
bárhol máshol a világon. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kedden volt az első órám a helyi állami iskolában, ami az
I.-IV. osztályt öleli fel és ahová több mint 1000 gyermek jár. Egyelőre két
osztálynak tartok angol órákat, a legkisebbeknek és a legnagyobbaknak. A kicsik
elviekben 6 évesek, de van köztük 4 éves is. A nagyon 11 évesek kellene,
legyenek, de van 17 éves diák is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4LCygjvg9z0AwBiX_vNevgazNV90m8lIKggQb8ZkGVGxdfrFjmcsCRfUeHmSK21BFrh2uic07AyLLVVdqelR95jCXG5kHNzmpZ9ge26XuPZ8BLKxFjL0TNhavX3kMbHmLwB7xof4-VQn9/s1600/IMG_9444.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="284" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4LCygjvg9z0AwBiX_vNevgazNV90m8lIKggQb8ZkGVGxdfrFjmcsCRfUeHmSK21BFrh2uic07AyLLVVdqelR95jCXG5kHNzmpZ9ge26XuPZ8BLKxFjL0TNhavX3kMbHmLwB7xof4-VQn9/s320/IMG_9444.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Amikor beléptem a picikhez, úgy képzeltem az egészet, mintha
egy húsvéti tojásos kosárba csöppentem volna. A teremben a sok kicsi kopasz fej
meredten nézett rám, egy szesszenés sem volt – egyébként rájöttem, hogy azok a
kislányok, akiknek kopaszra van nyírva a hajuk, nagyon szegény családból
származnak. Az osztályok létszámát figyelembe véve rend és fegyelem van az
órákon. Nincsen kiabálás, kotyogás, járkálás. Ekkora korú gyerekeket otthon óvodában
láttam játszani, sok játék, kellemes, tiszta légkör, színek és fény közepette.
Emlékszem, amikor előkészítő osztályban tanítottam, mese közben a 6 éves Andika
elaludt. Az itteni kisdiákok, olykor több mint ötvenen vannak bezsúfolva egy
sötét, ablaktalan terembe, ahol nemhogy játék nincs, de még rendes írószer
sincs. Egy kis tábla, fehér kréta alkotja a tanszer készletüket. Még sem tudom
azt mondani, hogy nem elég ügyesek, vagy nem elég kreatívak. Egy doboz fedővel
és egy kis székkel órákon át tudnak játszani.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJtrgtJ-UzxE4wHeQsAJ0xRQLBMPVEtCMWfWF2UPPqP8ocz5Tg1a2IHKg9l7FDOtCiqWwePyHxm9X5g72WmtAMq80VVU3-G40ZnzI5AYq8xEI_QT7D7oRBycyXiEpjz6oM29eZ8__cINkn/s1600/48.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJtrgtJ-UzxE4wHeQsAJ0xRQLBMPVEtCMWfWF2UPPqP8ocz5Tg1a2IHKg9l7FDOtCiqWwePyHxm9X5g72WmtAMq80VVU3-G40ZnzI5AYq8xEI_QT7D7oRBycyXiEpjz6oM29eZ8__cINkn/s320/48.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Érintéseimtől előszőr
féltek, később már csak a kezem akarták fogni. Amikor kiosztottam a használt
zsírkrétákat, amiket otthonról hoztunk, meglepetten nézték. Először a fogását
sem ismerték, majd örvendezve húzták az
első vonalakat arra az egyszerű fehér lapra, aminek szintén úgy örültek, mintha
legalább egy Playstationt kaptak volna. Az egész a tetőfokot csak akkor érte
el, amikor elővettem a Julcsitól kapott matrica korongot, amin színes kis
matricák sorakoztak. Csodálat és hála ordított a szemükből. De még mindig rend
és fegyelem uralta a termet egészen addig, amig elő nem vettük a felfújható
strand labdát. Ott szakadt el a cérna, volt egy kisfiú, akit sehogy nem bírtam
mosolyra bírni, de a labda … ő igen. Óra végén össze szerettük volna szedni a
kiosztott zsírkrétákat, láttam, hogy a gyerekek köpenyük első zsebébe tették a
kréták nagy részét. Mondtam Attilának, hogy nem baj, ne mondjunk semmit. Ám,
amikor elindultunk a zsákkal a kezünkben, minden kis kéz a zsebbe nyúlt és
elővette a már eltett írószereket. Nem kérdezték miért, azonnal megértették,
hogy ez a mienk és máskor más gyerekekkel is szeretnénk használni. Megígértem
nekik, hogy amikor haza megyek, nekik hagyom az összeset. <o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHceKW8_jHDp1m_X3QdWIvuZHh4bcKUm0VDAMkyY0clnFfk9DtRb4mQ1inczQxARbNvitqE8RAQLf_g4Chc-abYRMYpYGFRZ6q6QO3Yok3c0-AkA3F3dLDTWrWzyjEiXGVNyxyXJ2Nakr8/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHceKW8_jHDp1m_X3QdWIvuZHh4bcKUm0VDAMkyY0clnFfk9DtRb4mQ1inczQxARbNvitqE8RAQLf_g4Chc-abYRMYpYGFRZ6q6QO3Yok3c0-AkA3F3dLDTWrWzyjEiXGVNyxyXJ2Nakr8/s320/1.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A nagyobb osztályban a korkülönbség miatt már nehezebb volt
a nem formális oktatást alkalmazni. Ugyanis amíg kérdez feleleket játszottunk,
addig minden tökéletesen működött, de amint szabadjára engedtük gondolataikat,
mintha elszabadult volna a pokol. De nem haragudtam, úgy éreztem, hogy ekkora
osztály közösségnél örvendetes, hogy ennyit is bírnak. A legérdekesebb az volt
számomra, hogy az óra elején, az első padban 3 kislány ült, óra végére már 9
gyermek. Óra közben nagyon lassan merészkedtek közelebb hozzánk. A zsírkrétás
eset itt is megesett. Ők is magukénak tudták a kis darabokat, de amint gyűjteni
kezdtük, mind elő kerültek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ezek a gyerekek nehéz körülmények között nőnek afrikai
felnőttekké, hogy majd ők is a túlélés, a megélésért küzdjenek, ám amíg nőnek,
addig mind gyereknek számítanak. Olyan gyereknek, aki ragaszkodik anyához, aki
igényli a törődést, akinek enni és inni kell rendszeresen, akinek van játék,
mese és ének igénye, aki néha huncut és aki a világ összes örömét és boldogságát
megérdemli. A gyerekek olyan angyalok
itt is, mint bárhol máshol. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguDt8oNUgKmWQJSBGY3CUmgGng5udLGkTVuL0x9ZAxkfM42ULlBBf1ME24ACbfXgCACusgQL4bfRrnNlCt6e8nHmasnKISnlhQGhpFbSv03ll6_Yi4vDpv-s_JXOtoIk4sLypH_k37Na5I/s1600/14677944_10157525980905545_1075464808_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguDt8oNUgKmWQJSBGY3CUmgGng5udLGkTVuL0x9ZAxkfM42ULlBBf1ME24ACbfXgCACusgQL4bfRrnNlCt6e8nHmasnKISnlhQGhpFbSv03ll6_Yi4vDpv-s_JXOtoIk4sLypH_k37Na5I/s320/14677944_10157525980905545_1075464808_o.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az alábbi videóban igyekeztünk megmutatni az itteni iskolát,
milyen is az, ha fehéret kap. Sajnos a videó csak számítógépről tekinthető meg.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/7gOWsn9fiXI/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/7gOWsn9fiXI?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3956956501076758605.post-91787188301036544722016-10-15T05:22:00.002-07:002016-10-15T05:26:48.502-07:00<div class="MsoNormal">
Lassú vagy könnyű?<br />
<br />
Az úton ide mindenkinek két tele bőröndje lehetett.
Természetesen nagyon gyorsan megteltek a hatalmas táskák, a saját dolgainkkal,
ruhákkal, tisztálkodási szerekkel, cipőkkel, adományokkal, ceruzákkal, írószerekkel,
festékekkel, gyógyszerekkel. Sajnos az utóbbiból nagyon sok eltűnt a bőröndünkből. Ez
Afrikába jövet nem is lenne meglepő, ha a gyógyszerek nem a Párizs és Isztambul
közötti útvonalon tűntek volna el … Többek
közt a Lariám is, ami maláriát megelőző gyógyszer, és amit hetente egyszer kell
bevenni. A monszun közepette ránk nézve nagyon veszélyesnek találtunk a hiányát.
Itteni vezetőink, nem értették miért, ők nem szednek ilyesmit. Szerencsére nem
kellett sokat győzködni őket sem, bevittek a fővárosba és megvettük az első
adag mocsárlázat megelőző gyógyszerünket, az amerikai változatát az Európában
ismert Lariámnak. A gyógyszertárak itt nem igazán tartanak ilyen gyógyszert,
egyszerre csak két dobozt lehet megvenni, ezért nagyjából 3 hetente utazunk a
fővárosba a tabletták miatt, ezzel egyidőben az ottani nagyobb boltot is
meglátogatjuk, hogy megvásárolhassuk azokat a számunkra fontos élelmiszereket,
amiket az itteni bódékban nem találunk meg. Ilyenek például a vaj, víz, tej,
sajt, pirítós, cukor, olaj, kukorica. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtWVC3f9PnyAsRdZSJvQxVdpUjl-q6QgqePhfXsVisv2Ngd83_qYEmkBl0CgRkf5GrkUhcwCPtQMlzkSp6J7VRD3ow0KgIGb66G2a-Zs-qik5QSpKvzG-Iwz4Dj1xYNrXkrkxhLwKA5nZ8/s1600/IMG_8516.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtWVC3f9PnyAsRdZSJvQxVdpUjl-q6QgqePhfXsVisv2Ngd83_qYEmkBl0CgRkf5GrkUhcwCPtQMlzkSp6J7VRD3ow0KgIGb66G2a-Zs-qik5QSpKvzG-Iwz4Dj1xYNrXkrkxhLwKA5nZ8/s320/IMG_8516.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Így történt, hogy tegnap hajnalban Porto Novoba mentünk,
ahol elsőként a már gázzal megtöltött palackot szerettük volna elvenni. Jobb
esetbe ez annyiból áll, hogy megáll az autó, kiszáll az ember és beteszi az
autóba a gázpalackot. Na már most a
probléma az volt, hogy vizet is veszünk, így nem fér minden be a csomagtartóba –
ezen körülbelül 10 percet tanakodtak, amikor Attila megszólalt és elmondta,
hogy tegyék be nyugodtan a lábához, őt nem zavarja – erről szólt a következő 10
perc, hogyan tegyék be a gázpalackot Attila lába alá, végül lefektetve kerül az
anyós ülésen ülő Attila lába alá. Nem értettük, sőt még mindig nem értjük gondolkodásmódjuk,
logikájuk alapját. Nagyon sok időt eltöltenek, nagyon sokat gondolkodnak,
tanakodnak egyszerű és egyértelmű dolgokon. Mintha, másképp működne
sokszor az észjárásuk, lassabban, néha értelmetlenül. A sok várakozás is
legtöbbször értelmetlen és felesleges. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXMmRjMmNGBsYRo312knfu83WsHcCP2TGBCKykbFPpKhVQbSsMkAgvW3yacTL9pSyKL8_wI5-S9cgXMSGChQpf07J2IO1Bzz5EGgzC35h6RjmSy33EPA9ZCsW2QGufy8aN0HJBg_xwJ3hJ/s1600/IMG_20160901_143447.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="237" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXMmRjMmNGBsYRo312knfu83WsHcCP2TGBCKykbFPpKhVQbSsMkAgvW3yacTL9pSyKL8_wI5-S9cgXMSGChQpf07J2IO1Bzz5EGgzC35h6RjmSy33EPA9ZCsW2QGufy8aN0HJBg_xwJ3hJ/s320/IMG_20160901_143447.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Amikor haza értünk Joseph behozta a palackot és felszerelte,
egy pillanatra ránézett arra az egyetlen polcra a konyhában, ahol mi tartjuk az
ételeinket. Meglepődött, láttam szemében a tűnődés, az értetlenségtől fakadó
sok kérdőjelet. A polcon felsorakoztatott kukorica, borsó, vegyes konzervek, ketchupok,
többféle tészta féle, több zöldség, gyümölcs, olajok, ecet, rizs, kuszkusz –
számunkra egyszerű már megunt, sőt sok otthon nem fogyasztott étel, számára 4
ember világvégére készülő raktára. Biztos vagyok benne, hogy nem érti,
nem értette miért van ennyi, minek és kinek?! Amikor szupermarketbe akarunk
menni, azt sem érti. Minden egyes alkalommal megkérdezi, hogy miért? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgL8XcG7fBQUaL7hllSsDeUbjqWMIQba6m16cnrIYuL6h_wVeqQbwqcnE6M7lFj0tD6e3Vf76Ua52WHZSKmUrsxJ8TkkQNfBxTf-vBU8a8Og6yc0asBNWa02lOYeEzIUL1dpUgyCzZO81dc/s1600/14694810_10157502563175545_39614687_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgL8XcG7fBQUaL7hllSsDeUbjqWMIQba6m16cnrIYuL6h_wVeqQbwqcnE6M7lFj0tD6e3Vf76Ua52WHZSKmUrsxJ8TkkQNfBxTf-vBU8a8Og6yc0asBNWa02lOYeEzIUL1dpUgyCzZO81dc/s320/14694810_10157502563175545_39614687_n.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Buddha mondta egyszer, hogy: ’Ha kevesebbed van, kevesebb
miatt kell aggódnod.’ Azt hiszem, ebben a mondatban minden benne van, ami segít
megérteni, hogy Joseph és a többi helyi lakósnak, miért ilyen az élete. Miért
működik lassabban a munka, miért gondolkodnak többet egyszerű dolgokon, sőt
arra is rájöttem, hogy miért olyan szegényes az itteni étterem étel kínálata,
miért kisebb a gasztró kultúra. Az afrikai embernek sosem volt sok, örültek, ha
van valamijük, örültek, ha saját magukat magukénak tudhatták, és éppen nem egy piacon
árulták őket, vagy ami még rosszabb, nem egy állatkerti ketrecben mutogatta őket
egy amerikai gondozó. Ők nem foglalkoznak sok dologgal, nincsen annyi teendő,
mint nekünk otthon. Egyszerű példa a mi mindennapjaink. Egy átlagos európai
embert naponta többszáz inger ér, egyszer lent, egyszer fent. Munkasiker,
család, szerelem, internet, tévé, könyvek, oktatás, boltok, pénz, akadályok,
boldogságok, siker, sikertelenség, csalódottság. Túlzás bár, de szerintem az
ittenieket egy életen át nem éri annyi inger, dolog, mint amennyi
minket ér, akár egy év alatt. Itt a cél a túlélés, hogy reggelre legyen mit
enni, majd ebédre, majd vacsorára. Nem
jár annyit az agyuk, mint nekünk, és nem azért mert buta vagy lassú emberek,
hanem azért mert nincs amiért. Hálát adnak mindennap azért, amit aznap kaptak.
Nem előre gondolkodnak, nem szednek megelőzésre gyógyszereket, nem vásárolnak
be hetekre, nem terveznek családot. Nekik csak jön minden, minden akkor, amikor
rendeli az ég, a biológia, a hitük. </div>
<div class="MsoNormal">
Egyszerű emberek, egyszerű élettel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgexq7gJ8CNUyuc-DsQKPZIWOeUXoaZ3D0RBhZeP5UJ9ziMNo_7BJaZiuzJhyj2pwOowk-Mq6N2xkx02EvQGPoTw01pE3Csj3y6RyCUXqII_zte7kx1xlUrkITz6EAsl8JZY4vtRr1RZdCd/s1600/IMG_1282.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgexq7gJ8CNUyuc-DsQKPZIWOeUXoaZ3D0RBhZeP5UJ9ziMNo_7BJaZiuzJhyj2pwOowk-Mq6N2xkx02EvQGPoTw01pE3Csj3y6RyCUXqII_zte7kx1xlUrkITz6EAsl8JZY4vtRr1RZdCd/s320/IMG_1282.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/02784492351124969720noreply@blogger.com0