Shopping a Zarában vagy Zarával?

Na igen, ma délután bevásárolni mentünk. Természetesen nem egyedül. Itt az ideje megismerni Josephet, aki a helyi klinika vezetője és azzal egyetemben ő az itteni „apukánk”, ő egy franciául beszélő orvos, aki egy nagyon picit beszél angolul is. Ő visz bennünket mindenhová, ahogy ma a piacra is. Szóval megérkeztünk a piacra, ajtó nyílik, fehér lábaim a földön, kicsit úgy éreztem magam, mint Kathrine hercegnő, amikor kiszáll a limuzinból. Gyerekek szaladnak, néznek bennünket és intenek nekünk. Némelyikük megérint, ma még puszikat is küldtek. Aztán elindultunk a piac belseje felé. 

4 féle „bolt” típus létezik. Az első és a legelterjedtebb az asztal, mellé egy piramis alakú állvány, rajta a következők: strand papucs, paradicsom, hagyma, valami zöld levelek és csípős paprika. Ilyen boltot mindenhol találni, ezért is mondom, hogy nem hiányzik az otthoni paradicsom, bár közel sincs olyan íze, mint az otthon kertben termett paradicsomnak. Ezeknek a zöldségeknek a víz hiánya miatt nagyon erős keserű ízük van.

Következő típusú üzlet, az épület vagy szoba, ami be van rendezve bent is kint is, megtalálható benne a régi típusú Colgate, legalább 10 féle konzerves paradicsom, borsó, tonhal, talán húskonzerv, mosópor, szappanok, szintén papucs. Ezek az üzletek már ritkábbak, de nem nehéz ilyenbe botlani. 

Aztán ott vannak azok a mobil boltok, amik engem az olasz tengerpartra emlékeztetnek, ahol a fekete emberek tolták ezt a nem is tudom, minek nevezzem dolgot, és tele volt hamisított tárgyakkal. Itt nem hamisított tárgyak vannak, hanem hosszabbítókábelek, töltők, napelemek, elemek, akkumulátorok – ezek mostanra nagyon fontossá váltak itt, hiszen minden házban, vagy akár szálloda lakosztályában csak egy konnektor található és gondolom a technológia fejlődésével ezeknek az embereknek is szükségük van telefonokat tölteni.

 Az utolsó típusú vásárlásra alkalmas hely, a számomra legszívszorítóbb történet. A gyerekek feje vagy háta. Körülbelül 6-7 éves vékony gyermekekről beszélünk, akik a fejükön egy hatalmas lapos tányért vagy vödröt viselnek tele eladó árucikkel. Én ma egy gyermektől vettem egy kötés teafűvet, 25 cefafrankért (amit, mi csak pénznek nevezünk), ez az összeg nem egészen 40 bani (0,015 euró cent), de előfordul, hogy folyadékot árulnak, kenyeret, vagy számunkra még nem ismert terméket. Mindenesetre közel 40 fokos hőérzetben, biztos vagyok benne, hogy nem kellemes sétálni az utcákon, hogy a rájuk sózott holmit eladhassák. Arra még sajnos nem jöttem rá, hogy hová megy a pénz, hogy hasonlít-e a helyzet az otthoni roma problémához, amikor is a gyerekek koldulnak otthonra. 

Egy ilyen vásárlás alatt nagyon sok minden eszembe jut és folyamatosan hasonlítom az itteni viszonyokat az otthoniakhoz. Nyilvánvaló Zara nem volt, mint bolt, viszont ez egy gyönyörű afrikai név és biztos vagyok benne, hogy sétált köztünk egy Zara nevű kislány. 

Elképzeltem magam sétálni a székelykeresztúri piacon, kitől és mit vennék. Biztosan nem tudnék a fiatfalviaktól ananászt venni vagy éppen Györgyiéktől narancsot. Nem mondom, szívesen cserélnék most ananászt egy üveg friss zakuszkára, de a lányok és én örvendünk, hogy itt vagyunk és reménykedünk, hogy amire hazaérünk még marad az elrakott élelemből. 

    

Majdnem elfelejtettem ma hajnalban, pontban 5 óra 50 perckor született egy kislányunk, 3700 gramm újabb csoda!