Nem gáz, ha nincs gáz

Attila, Csiki Réka és én ültünk a kanapén, Mesi a nappali hideg sarkában hűsölt. Cseng a Mesi telefonja, facebook csengés. Mesi felveszi, anyukája beleszól. –Tudod mit ettünk Mesikém? Bundáskenyeret. Nincs víz és nem tudtunk főzni. Na már most, mind a hárman felszöktünk, azt sem tudtuk hová szökjünk, mit csináljunk.

Túlzás, hogy éhesek vagyunk, mert van, amit enni, viszont minden egyes szó az otthoni ételekről kikészíti elménket és gyomrunkat. 42 napja vagyunk itt, rizs, kuszkusz, sok száraz zöldség, konzervek alkotják étrendünk 80 százalékát, így amikor azt látom, hogy nagynéném a sajtos karaj recepteket oszt meg facebookon, kicsit megszeppenünk és összegyűl a nyál a szánkban és émelyegni kezdünk.

Esténként konkrétan a következő mesével altatjuk el egymást. Én megkérem Csiki Rékát, hogy mesélje el, mit ettek a születésnapján, amikor a párja barátai átjöttek – tudom a sztorit, de újra és újra hallgatjuk. Utána gyorsan ránézünk egy nagyon visszataszító képre, hogy minden étvágyunk elmenjen, aztán jöhet az alvás. Nagyon kellemes gondolatok. Ugyanakkor nagyon sokszor eljátsszuk azt a szójátékot, amikor valaki mond egy szót, a többiek meg folyatják, a szó utolsó betűjével, csak azzal a különbséggel, hogy ételeket mondunk, amik nagyon jól mennek az előző szóval.  Ilyen például a tojásrántotta kolbásszal, házi zakuszkás kenyér, töltött káposzta tejföllel, csoki a palacsintával. Tyűű még szerencse, hogy gáz sincs.

Tegnap Attila vacsoráját készítette, amikor kifogyott a gázpalack, amit még nem sikerült pótolni, de türelmesek vagyunk, természetesen várunk. Örvendünk, hogy van víz és villany. Ma délután 6 fekete ember kopogtatta meg a kapunkat, bejöttek és keresték a vízvezetéket. Nem értettük miért, később rájöttünk, hogy a gazda egy ideje nem fizette ki a vízszámlákat és ezek a kedves kék ruhába öltözött emberek, azért jöttek, hogy levágják féltett kincsünket. Különösebben ez sem hatott meg, én konkrétan úgy voltam, hogy vigyék, mindjárt utánuk rohanok a wi-fi-vel is, vigyék azt is. A probléma megoldódik suttogta egy hang – Afrikában vagy, és ha bicikli kellett, hát hajtsad! – szokta mondani unokatestvérem, Orsi. Természetesen megoldódott, van vizünk és gáz is lesz a hétvégére. Vacsorára papayát és ananászt eszünk, holnap délben meg zöldség salátát. Sajnos egyikünk sem tud hozzá szokni a helyi ételekhez, aminek nagyrésze a különböző lisztekből készült puliszkát jelenti, és melléje a szószók, amik annyira csípnek, hogy számunkra szinte ehetetlen. A hal, amit nagyon finoman elkészítenek, de egyikünk sem találta gusztának a poros útszélén a hús ételt. De nem csüggedünk, ma is arra gondolunk, amit a kedves olvasók vacsoráznak. Jó étvágyat és szép álmokat kívánunk!

Csiki Réka, Mesi, Attila és Réka