2016. október 15., szombat

Lassú vagy könnyű?

Az úton ide mindenkinek két tele bőröndje lehetett. Természetesen nagyon gyorsan megteltek a hatalmas táskák, a saját dolgainkkal, ruhákkal, tisztálkodási szerekkel, cipőkkel, adományokkal, ceruzákkal, írószerekkel, festékekkel, gyógyszerekkel. Sajnos az utóbbiból nagyon sok eltűnt a bőröndünkből. Ez Afrikába jövet nem is lenne meglepő, ha a gyógyszerek nem a Párizs és Isztambul közötti útvonalon tűntek volna el …  Többek közt a Lariám is, ami maláriát megelőző gyógyszer, és amit hetente egyszer kell bevenni. A monszun közepette ránk nézve nagyon veszélyesnek találtunk a hiányát. Itteni vezetőink, nem értették miért, ők nem szednek ilyesmit. Szerencsére nem kellett sokat győzködni őket sem, bevittek a fővárosba és megvettük az első adag mocsárlázat megelőző gyógyszerünket, az amerikai változatát az Európában ismert Lariámnak. A gyógyszertárak itt nem igazán tartanak ilyen gyógyszert, egyszerre csak két dobozt lehet megvenni, ezért nagyjából 3 hetente utazunk a fővárosba a tabletták miatt, ezzel egyidőben az ottani nagyobb boltot is meglátogatjuk, hogy megvásárolhassuk azokat a számunkra fontos élelmiszereket, amiket az itteni bódékban nem találunk meg. Ilyenek például a vaj, víz, tej, sajt, pirítós, cukor, olaj, kukorica. 



Így történt, hogy tegnap hajnalban Porto Novoba mentünk, ahol elsőként a már gázzal megtöltött palackot szerettük volna elvenni. Jobb esetbe ez annyiból áll, hogy megáll az autó, kiszáll az ember és beteszi az autóba a gázpalackot. Na már most  a probléma az volt, hogy vizet is veszünk, így nem fér minden be a csomagtartóba – ezen körülbelül 10 percet tanakodtak, amikor Attila megszólalt és elmondta, hogy tegyék be nyugodtan a lábához, őt nem zavarja – erről szólt a következő 10 perc, hogyan tegyék be a gázpalackot Attila lába alá, végül lefektetve kerül az anyós ülésen ülő Attila lába alá. Nem értettük, sőt még mindig nem értjük gondolkodásmódjuk, logikájuk alapját. Nagyon sok időt eltöltenek, nagyon sokat gondolkodnak, tanakodnak egyszerű és egyértelmű dolgokon. Mintha, másképp működne sokszor az észjárásuk, lassabban, néha értelmetlenül. A sok várakozás is legtöbbször értelmetlen és felesleges.


Amikor haza értünk Joseph behozta a palackot és felszerelte, egy pillanatra ránézett arra az egyetlen polcra a konyhában, ahol mi tartjuk az ételeinket. Meglepődött, láttam szemében a tűnődés, az értetlenségtől fakadó sok kérdőjelet. A polcon felsorakoztatott kukorica, borsó, vegyes konzervek, ketchupok, többféle tészta féle, több zöldség, gyümölcs, olajok, ecet, rizs, kuszkusz – számunkra egyszerű már megunt, sőt sok otthon nem fogyasztott étel, számára 4 ember világvégére készülő raktára. Biztos vagyok benne, hogy nem érti, nem értette miért van ennyi, minek és kinek?! Amikor szupermarketbe akarunk menni, azt sem érti. Minden egyes alkalommal megkérdezi, hogy miért?



Buddha mondta egyszer, hogy: ’Ha kevesebbed van, kevesebb miatt kell aggódnod.’ Azt hiszem, ebben a mondatban minden benne van, ami segít megérteni, hogy Joseph és a többi helyi lakósnak, miért ilyen az élete. Miért működik lassabban a munka, miért gondolkodnak többet egyszerű dolgokon, sőt arra is rájöttem, hogy miért olyan szegényes az itteni étterem étel kínálata, miért kisebb a gasztró kultúra. Az afrikai embernek sosem volt sok, örültek, ha van valamijük, örültek, ha saját magukat magukénak tudhatták, és éppen nem egy piacon árulták őket, vagy ami még rosszabb, nem egy állatkerti ketrecben mutogatta őket egy amerikai gondozó. Ők nem foglalkoznak sok dologgal, nincsen annyi teendő, mint nekünk otthon. Egyszerű példa a mi mindennapjaink. Egy átlagos európai embert naponta többszáz inger ér, egyszer lent, egyszer fent. Munkasiker, család, szerelem, internet, tévé, könyvek, oktatás, boltok, pénz, akadályok, boldogságok, siker, sikertelenség, csalódottság. Túlzás bár, de szerintem az ittenieket egy életen át nem éri annyi inger, dolog, mint amennyi minket ér, akár egy év alatt. Itt a cél a túlélés, hogy reggelre legyen mit enni, majd ebédre,  majd vacsorára. Nem jár annyit az agyuk, mint nekünk, és nem azért mert buta vagy lassú emberek, hanem azért mert nincs amiért. Hálát adnak mindennap azért, amit aznap kaptak. Nem előre gondolkodnak, nem szednek megelőzésre gyógyszereket, nem vásárolnak be hetekre, nem terveznek családot. Nekik csak jön minden, minden akkor, amikor rendeli az ég, a biológia, a hitük. 
Egyszerű emberek, egyszerű élettel. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése