2016. október 29., szombat

Repültünk ... 

Ha van rá lehetőség, akkor kíváncsi lennék, hogy most felnéz az égre, hány repülő száll az égen. Percenként, akár 3-4-et is lehet látni. Tudom, mert nagyon sokat néztem az eget, mindig azon tűnődtem, hogy melyik hová tart, vajon melyiken milyen emberek ülnek, ők vajon lenéznek-e.
Két hónapja kémlelem az eget itt is, láttam a holdat, a nagyon fénylő csillagokat, a napot felkelni és lemenni, pár napja egy hulló csillagot is láttam, de repülőt, egyet sem. Mégis tegnap délelőtt készítettem egy repülőt a gyerekeknek. A repülő testét egy fél literes palack képezte, volt két szárnya, hajtóművek a szárnyak alatt, első légcsavar, amire ha ráfújtunk még forgott is, vízszintes és függőleges vezér síkok és ablakok. Amikor kész lett, rájöttem nem is olyan rossz, ha még rajzolni is tudnék, egy egész vagány kis dolog lehetne.


Gondoltam hasznos lesz a repülő, lehet rajta számolni, lehet gyerekről – gyerekre repülni. Aztán Attilával arról beszéltünk, hogy mi van, ha ezek a gyerekek nem tudják mi az, nem láttak még repülőt. Nehéz olyan eszközökkel dolgozni, amiket ők nem ismernek. A kifestő is idegen, némelyiküknek a ceruza sem ismerős. Ilyet, hogy játék baba, kisautó, barbie, labda nem láttam. Egyetlen dolgot láttam több gyereknél is, a tolókát. Egy pálca végére egy karika volt felszerelve, amit a gyerek tologatott és futott vele, természetesen házilag készített.


Van egy színes, felfújható strandlabdánk, amit majdnem minden foglalkozásra viszek, azt hiszem írtam is már róla. Az a labda varázslatos. Ma is játszottunk vele, imádták. A foglalkozás végére előkerült a kisrepülő és legnagyobb örömömre siker volt. A labda háttérbe szorult. Egy olyan eszköznek szántam, aminek lehet számolni az ablakait, amit majd oda adok a gyereknek, aki egy másikig repíti és így tovább. Nem is számítottam arra, hogy egy játék darab lesz. Nem tudom, hogy én örültem-e jobban neki, vagy ők. Abel egy 8 éves kisfiúhoz repült először, akivel megszámoltuk az ablakokat, ő tovább repítette, szerencsére magasan repült, különben az aprók szétszedték volna. Mindenkihez repült a papírból és palackból készült repülő – észrevették h pörögni is tud, fújták és futottak vele egymáshoz.


A szombati foglalkozásaimon lévő gyerekek mindenhonnan jöttek, nem egy összeszokott közösség, vannak köztük árvák, nagyon szegények, gazdagabbak, kisebbek és nagyobbak. Mivel kevesebben vannak, így több időm és alkalmam van velük foglalkozni egyénileg is. Velük is festünk, rajzolunk, ragasztunk – amiről azt hittem, hogy a legnagyobb örömöt okozza nekik. Később rájöttem, hogy a figyelem okoz nekik igazi örömöt, a simogatás, ölben tartás, érintés, kézfogás. Mára bővült a kör a repülőre, labdára, egyszerű játékokra. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése