2016. október 2., vasárnap

Takart a hétvége ... de nem minket.

A hétvégén folyatódott a klinikának a közhírrététele. Ezúttal nem mentünk messzire, csak a város egy másik részébe. Pénteken 2 órára volt megbeszélve a találka. Joseph megérkezett, a lányok már az autóban voltak, Attila és én a ház előtt csatlakoztunk, aztán egy 10 perces autózás következett. Az autó megállt, Attila kinyitja az ajtót, kiszállt. Követtem én is. Egy pirosas ruhát viseltem, aminek a szoknya része térd fölé ért és ezt csak azért mondom el, mert legnagyobb meglepetésemre egy imádkozó iszlám férficsoporttal találtam szembe magam. Azt hiszem a sokk kölcsönös volt, arra, mintha Joseph mondani is akarta volna, hogy inkább ne szálljunk ki. Ám már késő volt. Ott álltam egy nagyon vékony pántokból álló szandálban és rövid ruhában szemben egy olyan hellyel, ahol a nőknek az arcukon kívül szinte semmit nem szabad mutatni. Ráadásul a már barnuló bőröm még mindig virító fehérnek számít közöttük.


Pár perccel később, az ima lejárta után Csiki Réka, Mesi és a doktornő is csatlakoztak. Mesin kívül mindannyiunknak nyári könnyű öltözete volt, ezért elég hosszas tanakodás következett amikor kitalálták, hogy a reklámozás a templomban lesz. Utolsó emlékem az iszlám templommal, amikor egy egyiptomi barátom megpróbált bevinni egy ilyen templomba, természetesen a lépcső legfelső fokáig sem jutottam el, egyrészt mert papucs volt rajtam, másrészt mert a farmerom hasított volt. Végül bejutottam, viszont külön nőknek szánt ajtón, teljesen eltakarva a hajam, nyakam, karom, lábfejem. Itt erre nem volt lehetőségünk. Végül csoda történt, vagy pedig a fehér kiváltság győzött. A férfiaknak szánt ajtón mehettünk be, cipőnket kint kellett hagyni. Beértünk egy nagy terembe, ami ketté volt osztva. Körülbelül az egyharmada volt a férfiak része, ahol hosszú szőnyegek voltak a földre terítve egymástól fél méter távolságra. A kisebb részét a teremnek egy fából készült fal választotta el, ott tartózkodtak a nők. Minket a legelső szőnyegsorra ültettek, természetesen a férfiak részére, ahol kellemes illat és tisztaság fogadott. Mindenki csendben ült, és hallgatta Josephet és a tolmácsot, hiszen a város másik felében más nyelvet beszélnek – ugye ez már nem is olyan meglepő?



A beszéd végeztével következett a már megszokott vérnyomásmérés, amit Solange (Joseph felesége) egyenként kiértékel. A rend úgy kívánta volna, hogy először a férfiakat – nem is kérdés. A nőket mi nem is láttuk, a fal mögött. De miután Csiki Réka felállt, megtörtént aznap a második csoda, amikor is Réka a szememben hatalmassá nőtt. Egy iszlám templom közepén megkérte a férfiakat, hogy a hölgyeket engedjék előre. Senkinek egy szava sem volt. A nőket nem engedték előre. Mi mentünk hátra, viszont a nőket vizsgálták meg először a lányok, akiknek a szemében látszott a tisztelet és a csodálat. Nagyon büszke voltam a lányainkra, bocsánat ők ízig vérig székely nők egy kicsi csángó vérrel fűszerezve és a mieink. A vizsgálatok könnyen mentek, mindenki civilizáltan várt a sorára, kíváncsiak voltak, de nem tolakodtak. Mindenki elégedett volt, és a tetőfokot azt hiszem akkor értük el, amikor az ismétlem iszlám templom csengett a tapstól és a magyarul felhangzó Csip- csip- csóka daltól, amit a gyerekekkel énekeltünk. Minden gyereknek megtanítottuk a lengyel pacsit, amit otthon a nyár végén tanultam. Minden gyereket lefényképeztünk, mert azok attól voltak boldogok, ha magukat láthatták a telefon képernyőjén. Olyan hangosan nevettek, mintha csak a Mikulás érkezett volna látogatóba.


Nem egészen egy évvel ezelőtt egy szaudi lánnyal osztoztam egy szobán. Az első reggelek félelemmel teltek el, hiszen Aliaa minden hajnalban a takaró alatt valamit dünnyögött, ami nekem ijesztő volt. Később, amikor azt láttam, hogy Aliaaa egy elég nyitott látásmóddal élő arab nő, rákérdeztem. Megkértem, hogy mesélje el, milyennek látja ő azt a nemzetet, ami rettegésben tartja napjainkban a világot. Aliaa nem azokról az emberekről beszélt, akik az iker tornyokat romba döntötték, nem is azokról, akik a londoni metróban robbantottak. Azt mondta, őket nem ismeri, számára és számukra azok az emberek elfogadhatatlan műveletek visznek véghez és köze nincs a Koránhoz vagy a muszlim vallás alapjaihoz. Szaúd – Arábia az egyik legszigorúbb ország az iszlámvallást illetően, mégsem panaszkodott a férfiakra, mégsem neheztelt a 35 fokos melegben viselt hosszú öltözetekre, vagy a fejükön lévő hijab-ra. Sőt olyan természetességgel beszélt róluk, mintha mi a március 15-i kokárdáról beszéltünk volna. Később egy kairói srácot hallottam úgy beszélni a nőkről, mint ahogy férfit még soha nem hallottam. Mély tisztelettel és szeretettel. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem igazak az angol regényekben megírt arab sztorik. Vannak szélsőséges helyzetek, de tekintsünk csak körül, minden család, minden párkapcsolat tökéletes nálunk fele? A többnejűség, Allah tisztelete, a napi ötszörös imádkozás számunkra mind – mind távol álló, olykor elrettentő dolog, számukra mindennapi.
A muszlim vallás gyakorlata csodálattal tölt el, csak úgy mint Afrika, viszont sosem tudnám magam elképzelni az ő helyükben. Szépek, különlegesek és tiszták. Az itteni fekete muszlim férfiakról üvölt a hovatartozásuk. Nem viselnek színes kosztümöket, rájuk inkább a sötétebb színek, apróbb minták jellemzőek, illetve a sisak. Nekik is, akárcsak északabbra élő arab társaiknak van sisakjuk, a szemük alatt sötétebb csík húzódik, arcformájuk mintha oválisabb lenne. A nők gyönyörűek, bár csak az arcuk látszik, szemük nagyon sokat elárul. Tiszta arcbőrük, hatalmas sötét szemükről tükröződik a tisztelet és a bölcsesség. Nekem Aliaa azt mesélte, hogy a nők a hijab-ot csak, akkortól kell viseljék, amikortól biológiailag érett nőkké válnak, ám nagyon szomorú látvány volt, amikor egy 15 éves lány kezébe az alig 2 éves kislányon is ott volt a kendő. Nem értettem, sajnos nem beszéltek angolul, sem franciául, hogy esetleg megkérdezhessem és bár nagyon kíváncsi vagyok, lehet jobb, ha nem is tudom.



Ez volt a harmadik állomása a reklám túrának, számomra a legnagyobb élményt ez nyújtotta. És hasznos is volt, ugyanis tegnap a klinikán gyönyörű eltakart muszlim nőket véltem látni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése