Tehetetlenség

A mai reggelünk annak ellenére, hogy tejet és zabpelyhet is ehettünk és ihattunk, nem indult olyan jól. Éjfél után nem sokkal telefonhívást kaptunk a klinikáról, hogy baba születik és mehetnek a lányok segíteni. Ilyenkor, amikor egyedül maradok a szobában, mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy muszáj éjszaka szülessen minden baba? Igen, az esetek 70 százalékában a kisbabák éjszaka vagy hajnalban születnek. Beninben végképp fontos, hogy a nők ne nappal hozzák világra gyermekeiket, hiszen többségük titokban akarja tartani. A vudu vallás egyik fontos alapja a két véglet, a jó és a rossz, az emberek vagy jót vagy rosszat kívánnak a másiknak, éppen ezért van az, hogy a nők elvonulnak szülni, megvédik magukat és csemetéjüket az esetleges rossz akaróktól. Tehát tegyük fel, van egy kismama szomszédunk, akit minden este látunk lefeküdni, ám egyik reggel egy kisbabával tér haza. Na körülbelül így kell elképzelni.

Csíki Réka éjjel kettőkor hagyta el a házat, szegény félálmában még egy rágcsálóval is szembe ment, és hajnali 5-kor jött haza. Érdekes, hogy lefekvéskor mindketten, azzal feküdtünk le, hogy az éjszaka szerintünk lesz baba. Nekem még az is megfordult a fejemben, hogy iker baba. Igazából egésznap az ikrek gondolata foglalkoztatott, hiszen tegnap volt édes kedves iker unokatestvéreim születésnapja.

Valóban lett baba, nem is egy. Két kis csoda született az éjszaka 2 óra 30 perc és 3 óra között, egyik 1200 grammal, a másik 900 grammal. Egy kisfiú és egy kislány. A gyerekek nagyjából 6 hónapra születtek és nem éltek többet 30 percnél. Sajnos a körülmények szegényesek voltak, így lehetőségük sem volt túl élni azt a kritikus első 24 órát.

Sajnos Afrikában minden negyedik gyermek meghal már születéskor, többnyire azért, mert az ország nem képes biztosítani, azt az optimális fejlettségi szintet, amely lehetővé tenné a gyermekek életben maradását. Ezek a gyerekek nyitott ablakoknál, beton földön, faágyon születnek, szöcskék, tücskök és gyíkok közt. Itt nincs vetett ágy, orrszívó szonda, köldök csipesz, nincs oxigénpalack, sem maszk. Nincsenek megfelelő gyógyszerek, nem találtunk tüdőérlelőt, ami nagyon fontos főleg koraszülött gyerekeknek, gyakorlatilag a tüdő az anyaméhben 7 hónapos korig nem elég érett, tehát ezeknek a gyerekeknek esélyük sem volt a túlélésre itt a gyógyszer nélkül. Amikor inkubátorról kérdeztem, azt mondta Réka, hogy mindkettőt a kezében tartotta, melegben, bepólyálva. Sajnos ennél többet ő sem tudott tenni. Az édesanya is fiatal volt, 20 évesen már másodszorra volt terhes és első gyermekét is elveszítette. Maláriás is volt valószínű, amit automatikusan tovább adhatott a piciknek.

Nagyon sokszor ezek a járványok, betegséggel akadályozzák meg, a gyerekek túlélését. Sok a mocsárlázas, sárgalázas, csonttörőlázas, tífuszos, hepatitiszes illetve előfordulnak a HIV pozitív betegek is. Az ország infrastruktúrája is rásegít a betegségek tovább fejlesztésére. Ha egy gyermeket megcsíp egy maláriával fertőzött szúnyog, csak a fővárosban kaphat gyógyszert, és ha ez a gyermek egy messzi faluban él, akkor nem biztos, hogy eléri a fővárosban található gyógyszertárat.

Mindenesetre szomorú tények ezek, főleg, ha arra gondolok, hogy otthon a legnagyobb problémát az egészségügyben a várakozásban leltem és bosszankodtam is rajta, ezeknek az embereknek meg nincs amire várni.

Ma délben, amikor egy 4 éves kisfiú elaludt az ölemben, arra gondoltam, hogy egy évvel ezelőtt Budapesten az én ikreimet altattam, egy sötétíttetett hűvös szobában, kellemes légkörben. Nagyon megszégyelltem magam és azt kívánom minden afrikai kis gyermeknek, hogy legalább fele olyan jó életük legyen nekik, mint nekünk volt és van most vagy akár 50 évvel ezelőtt.